Tantárgy adatlapja
Az alapszak általánosan kötelező tanegységeit egészíti ki ez a modul, amelyben a 19. századi irodalom témájából félévenként változóan mind a magyar, mind a világirodalom jelentősebb és kevésbé jelentős, akár a kánon peremére szorult művei, műfajai kerülnek alaposabb vizsgálat alá. Speciális háttérismereteket nyújt, az irodalmi kanonizáció aktuális elmozdulásait követi. Friss értelmezői stratégiákat kínál az egyes művekhez és műfajokhoz közelítés számára. E tanegységek felvétele azok hallgatók számára ajánlott, akik alaposabban el kívánnak mélyülni a korszak irodalomtudományi kérdéseiben, így segítséget nyújt az egyéni tájékozódás kielégítésén túl az OTDK-dolgozatok, a szakdolgozatok elkészítésében, a tudományos munkára történő felkészítésben. E tanegység keretei között elsősorban a korszak drámai műveinek elemzésére kerül sor.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
A szemináriumvezetők aktuális elvárásai és az irodalomtudomány releváns kérdésfeltevései alapján összeállított irodalomjegyzék.
Magyar színháztörténet 1873-1920, főszerk. SZÉKELY György, szerk. GAJDÓ Tamás, Magyar Könyvklub Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 2001. ISBN 963 547 363 X
A magyar irodalom történetei, II., 1800–1919, főszerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Gondolat, Bp., 2007. ISBN 9789636930080
Magyar irodalom, szerk. GINTLI Tibor, Akadémiai, Bp., 2011. ISBN 9789630589499
Szegedy-Maszák, Mihály (1994). "Romantic Drama in Hungary," in Gerald Gillespie, ed. Romantic Drama. Amsterdam: John Benjamins, 297-315.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakítá
sához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Tájékozott a magyar nyelv és irodalom legfontosabb jelenségeinek és azok tagolódásának, általánosan elfogadott jellemzőinek és adatainak, a magyar nyelvi és irodalmi hagyomány legfontosabb szövegeinek és alkotóinak körében.
Európai és kulturális kontextusukra való kitekintéssel ismeri a magyar nyelv és irodalom kommunikációs formáinak, szövegtípusainak, történeti folyamatainak és jelentős korszakainak fő sajátosságait.
Tájékozott a magyar nyelvű szövegek és kulturális jelenségek nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.
Jártasságot szerez a régi irodalmi szövegek különféle szempontú megközelítésében, elemzésében, a kutatási infrastruktúra használatában.
b) képességei
Képes értelmezni a magyar nyelv és irodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a magyar nyelvi és irodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.
A nyelvtudomány és az irodalomtudomány jellemző kérdéseiről több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban képes írni és beszélni.
Képes a magyar nyelv és irodalom műfajilag sokszínű szövegeit és az ezekhez kapcsolódó kulturális jelenségeket a nyelvtudomány, illetve az irodalomtudomány szempontjából értelmezni.
c) attitűdje
d) autonómiája és felelőssége
Felelősséget vállal szövegeiért, tudatában van azok nyelvtudományi, illetve irodalomtudományi kontextusukból következő lehetséges szakmai értékeléseinek és etikai következményeinek.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
