Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tantárgy első része a fonetika keretei között részletesen foglalkozik a mai orosz és lengyel nyelv beszédhangjainak csoportosításával, a hangváltakozásokkal és a fonetikus transzkripcióval. A fonológiai részben a hallgatók megismerkednek a fonémák pozícióival, a fonológiai oppozíciókkal és a fonematikus transzkripcióval. A szuperszegmentális fonetika keretei között elsősorban a szuperszegmentális egységekkel, a beszéd tagolásával és az intonációs szerkezetekkel ismerkednek meg a hallgatók. A tantárgy második része megismerteti a hallgatót a mai orosz és lengyel nyelv morfológiájának alapvető kérdéseivel. Az orosz és lengyel nyelv fúziós (flektáló) jellegét a magyar nyelv agglutináló jellegével összevetve mutatja be, kiemelve az orosz és lengyel nyelvben meglevő agglutinatív sajátosságokat is. Részletesen foglalkozik a szó szerkezeti elemeivel, a szavak morfémákra bontásával és a morfémák határának átrendeződésével. Kitér a szófajok meghatározásának problematikájára, majd az orosz és lengyel igék bizonyos nyelvtani kategóriáit részletesen elemzi, különös tekintettel az igeszemlélet kategóriájára. A tárgy hozzájárul ahhoz, hogy a hallgató olyan hangtani és alaktani elméleti hátérrel rendelkezzen, amelynek segítségével képes lesz nyelvészeti doktori képzésben is megállnia a helyét.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
1) Bevezetés a leíró nyelvészetbe. A nyelv szintjei. A paradigmatikus és a szintagmatikus kapcsolatok a nyelvben 2) A fonetika meghatározása és részterületei. A hangképző szervek. Az orosz, a lengyel és a magyar artikulációs bázis egybevetése. A mai orosz és lengyel nyelv beszédhangjai. A mássalhangzók kombinatorikus (pozíció által kiváltott) váltakozásainak csoportosítása és jellemzése 3) A magánhangzók kombinatorikus (pozíció által kiváltott) váltakozásai. A fonetikai transzkripció. A fonológia és a fonéma fogalma, A Moszkvai Fonológiai Iskola. A fonémák pozícióinak meghatározása 4) A fonémák fő képviselői és az allofónok. A mai orosz és lengyel nyelv artikuláció szerinti fonológiai oppozíciói, egybevetve a magyar nyelv fonológiájával. A fonematikus transzkripció. A hiperfonéma fogalma 5) A szuperszegmentális fonetika. A szuperszegmentális fonetikai egységek és jellemzőik. A beszéd tagolása. A szuperszegmentális fonetikai jegyek. Az orosz és a lengyel szóhangsúly egybevetve a magyar hangsúllyal 6) A fonetikai szintagma és a nyilatkozat (frázis) intonációja. Az intonáció fogalma és komponensei. A mai orosz és lengyel beszéd intonációs szerkezetei, egybevetve a magyar intonációval 7) A morfológia fogalmának és tárgyának átismétlése. A leíró grammatika fogalma és a grammatikai absztrakció. A fúziós (flektáló) nyelv sajátosságai mai orosz és lengyel nyelvi anyagon. A grammatikai jelentés kifejezésének eszközei. A toldalékolás technikái 8) A fúziós (flektáló) és az agglutinatív technika különbözősége orosz, lengyel, magyar és kazah példákon. A flexiók polifunkcionalitása a flektáló (fúziós) orosz és lengyel nyelvben. A ragok egy funkciója az agglitunáló magyar nyelvben 9) Agglutinatív jelenségek a mai orosz és lengyel nyelvben. Az egyszerűvé válás jelensége. A toldalékolásos kéttagú szóképzés tendenciája 10) A szó fogalma. A szó szerkezeti elemei. A morfémák és a morfok. A morfémák fajtái és csoportosítása a magyar nyelvvel történő összevetésben. A morfémák átrendeződése, határainak megváltozása. A szó elemeinek morfológiai és etimológiai szempontú vizsgálata 11) A szófajok meghatározásának problémája. A grammatikai kategóriák meghatározása és csoportosítása. A szófajok rövid átismétlése. A szófai átcsapás. Az igei valencia. Az orosz és lengyel igék nyelvtani kategóriáinak rövid átismétlése. A tárgyas és tárgyatlan igék 12) Az igeszemlélet (VID) részletes vizsgálata. Az igeszemlélet fogalma. Az igeszemléleti párok képzése. A cselekvés tulajdonsága és az igeszemlélet 13) A cselekvés mennyisége és az igeszemlélet. Az igeszemlélet és a modalitás. Igeszemlélet az imperatívuszban 14) Az igeszemlélet aspektuális jelentésben. Az igeszemlélet és a mondat aktuális tagolása közötti kapcsolat
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A hallgatók képessé válnak a fonetikai és fonematikus transzkripcióra, valamint a szóalakok morfokra bontására.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Knyazev, S.V. – Pozharitskaya, S.K.: Modern Russian literary language. Phonetics, spelling, graphics and spelling. Textbook for universities. Moscow: MSU, 2011. ISBN 9785829112523
Vinogradov, V.V.: Russian language. Grammatical doctrine of words. Moscow, 2001. ISBN 520003017X
Dłuska, Maria: Fonetyka polska. Artykulacja głosek polskich. Warszawa–Kraków, 1986. ISBN 8301031964
Grzegorczykowa, Renata; Laskowski, Roman; Wróbel, Henryk (red.): Gramatyka współczesnego języka polskiego. Morfologia. Warszawa, 1998.1-2. köt. ISBN 8301123869
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Karavanov, A. A.: Types of Russian Verbs: Meaning and Usage. Moscow, 2005. ISBN 5883370624
Bondarko, L. V.: The Sound Structure of the Modern Russian Language. Moscow, 1977.
Saloni, Zygmunt; Gruszczyński, Włodzimierz; Woliński, Marcin; Wołosz, Robert: Słownik gramatyczny języka polskiego. Warszawa, 2007. ISBN 9788321413754
Saloni, Zygmunt; Świdziński Marek: Składnia współczesnego języka polskiego. Warszawa, 2007. ISBN 9788301152895
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudása
A hallgató összefüggéseiben is átlátja a szlavisztika elméleti problémáit, annak diakrón és szinkrón dimenzióiban.
A szlavisztika legalább egy résztémájában elmélyültebb ismeretekkel is rendelkezik, mind az orosz, mind a lengyel nyelv vonatkozásában.
Alapvető ismeretekkel rendelkezik a szlavisztika tudományterületére jellemző hagyományos és elektronikus forrásairól, keresőprogramjairól, katalógusairól, adattárairól és bibliográfiáiról.
Ismeri az irodalmi, a nyelvi, nyelvészeti és a kulturális szövegek és jelenségek vizsgálatának eljárásait és az értelmezés lehetséges módozatait. Pontosan felismeri a stílusvariánsokat, le tudja írni a specializációjának megfelelő nyelv regionális változatait, rálátása van a szláv nyelvek fejlődésére.
Tájékozott a fonetikában, a fonológiában és a szintaxisban.
b) képességei
Képes megválasztani és tudatosan alkalmazni a szlavisztika problémáinak megoldásában kínálkozó módszereket.
Korszerű nyelvészeti ismereteken alapuló használata az orosz és a lengyel nyelvnek.
c) attitűdje
Szakmai érdeklődése a szlavisztikán belül elkötelezett, folyamatos. Megszerzett tudását a jelenkori társadalmi és kulturális folyamatok és jelenségek megértésére használja fel.
Leíró nyelvtani ismeretei fényében másképp áll hozzá egy idegen nyelv elsajátításához is.
Törekszik szlávnyelv-tudása folyamatos tökéletesítésére, valamint egy másik idegen nyelvvel kapcsolatos ismereteinek elmélyítésére.
d) autonómiája és felelőssége
Elkötelezetten képviseli szakmai, szellemi identitását.
Kellő felelősségérzettel rendelkezik a szakterületén alkalmazott módszerek vonatkozásában, evidencia számára más tudományágak autonómiája, módszertani sajátosságai.
Tudásszintjének megfelelően szakmájának kérdéseihez kritikusan viszonyul.
Önállóan felismeri a nyelvtani szerkezetek hátterét.
Munkája során igyekszik kapcsolati rendszerét az európai és az Európán kívüli szakmai és nem szakmai közösségek irányába is kiterjeszteni.