Tantárgy adatlapja
A tárgy a vallásfilozófiai módszertanba, a vallásfenomenológiába és az analitikus vallásfilozófiába nyújt szisztematikus betekintést. Egyfelől behatóan tárgyaljuk a filozófiai fenomenológiának a történeti vallástudományra gyakorolt hatását (Otto, Eliade, Leeuw), valamint azokat a fenomenológiai iskolán belüli törekvéseket, amelyek a vallás mély és eredeti megértésére irányultak (Scheler, Stein). Másfelől az analitikus filozófia azon fejleményeit tekintjük át, amelyek a vallási nyelvhasználat (Wainwright, Wittgenstein), illetve a természeti teológia (Swinburne, Plantinga) kérdéseit vetették fel az analitikus filozófia módszertani keretei között. A két irányzat együttes tanulmányozásával lehetőség nyílik arra, hogy a vallásfilozófia klasszikus kérdéseit újszerű módon vessük fel.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Eliade, Mircea: A szent és a profán. A vallási lényegről. Budapest, Európa, 2009.
Leeuw, Gerardus van der: A vallás fenomenológiája. Budapest, Osiris, 2001.
Otto, Rudolf: A szent. Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz. Budapest, Osiris, 1997.
Mezei Balázs: Zárójelbe tett Isten. Edmund Husserl és egy fenomenológiai prototeológia vázlata. Budapest, Osiris, 1997.
Scheler, Max: Vom Ewigen im Menschen. Leipzig, Der neue Geist, 1921.
Stein Edith: „Husserl fenomenológiája és Aquinói Szent Tamás filozófiája” in: Szalay Mátyás – Sárkány Péter (szerk.): Mi a fenomenológia? Szöveggyűjtemény a realista fenomenológiához. Budapest, Jel, 2009, 37-66.
Swinburne, Richard: Van Isten?. Budapest, Kossuth, 1998.
Wittgenstein, Ludwig: Filozófiai vizsgálódások. Budapest, Atlantisz, 1998.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
A hallgató tájékozott a filozófiatörténet nagy korszakaiban és műveiben.
Ismer bölcseleti, művészeti alapszövegeket, alapműveket és alapproblémákat.
Ismeretekkel rendelkezik a filozófia, az esztétika, az etika, művészetek, a mozgókép, az írott vizuális és mediális kommunikáció, a nyelvészet és a vallási jelenségek mibenlétéről, történetéről, jelentőségéről és társadalmi szerepéről.
b) képességei
Képes argumentumok azonosítására, átgondolására, valamint ezeknek élőszóban és írásban vázlatos vagy részletes bemutatására.
Képes több műfajban az adott műfajnak vagy egyéb igényeknek megfelelő írásbeli és szóbeli prezentációra.
Képes a nyilvános megszólalás, illetve megjelenítés alapvető szabályainak ismeretében hatékony kommunikációra.
c) attitűdje
Nyitott a párbeszédre és az együttműködésre.
Kritikai és kreatív gondolkodás és problémaérzékenység jellemzi.
Képes figyelemmel meghallgatni mások álláspontját, és elfogulatlanul mérlegelni az előadott vélemények tartalmát.
Képes argumentált módon kifejteni saját álláspontját.
Nyitott más kultúrákra, a kulturális és vallási sokszínűségre.
Folytonosan fejleszti saját szellemi képességeit, képes arra, hogy külső segítség nélkül is módszeresen gyarapítsa tudását.
Egy számára újszerű kérdéskörben is képes tájékozódni, információkat szerezni, látókörét bővíteni, véleményét ennek megfelelően körültekintően kialakítani és kifejezni.
d) autonómiája és felelőssége
Fontosnak tartja a párbeszédet és az együttműködést a különböző felfogású társadalmi csoportok között.
Elutasítja mások érzelmi vagy ideológiai alapú manipulálását.
Felelősséget vállal akár szóban, akár írásban megfogalmazott véleményéért, közéleti és tudományos téren is.
Elkötelezett az emberi méltóság által megkövetelt, etikailag és szellemileg alapos érvelés mellett.
