2019 tavaszi félévében a lehetőségünk nyílt a Libanoni Egyetem és intézetünk együttműködése alapján Erasmus+ program keretében egy szemesztert eltölteni a legendás levantei országban. A Libanoni Egyetem az ország egyetlen állami egyeteme, amely bár magas színvonalú oktatást nyújt hallgatóinak, sokkal több problémával kell szembenéznie, mint a magánegyetemeknek.
Ezen nehézségek hatásait mi is megtapasztalhattuk az 5 hónapos kint létünk alatt, amikor is két hónapig szünetelt az oktatás. Ennek ellenére nem teltek haszontalanul a napjaink, hiszen amikor nem a könyvtárban kutattunk, és a beadandó projektjeinken dolgoztunk, az országot jártuk. Barátainknak, ismerőseinknek köszönhetően könnyebb volt eljutni különleges helyekre, hiszen örömmel és büszkén mutatták be országukat, kultúrájukat a két európai lánynak.
Az egyetemen lehetőségünk nyílt megismerni a föníciai nyelv alapjait, és a föníciai régészetet valamint művészetet. Ezen kívül voltak kurzusaink a libanoni római kori régészeti lelőhelyekről, a keresztény régészetről és művészetről, illetve restauráláshoz és műemlékvédelemhez kapcsolódóan. Hasznos tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amikor az órán szerzett ismereteinket a gyakorlatba is átültethettük. Többek között észak-libanoni keresztény templomok freskóit tanulmányozhattuk, vagy az UNESCO-világörökség részét képező Büblosz régészeti parkját vizsgálhattuk meg műemlékvédelmi és helyreállítási szempontból.
Megismerkedhettünk egy kicsit az arab illetve a francia nyelv alapjaival, illetve angol nyelvtudásunkat is fejleszthettük. Júniustól intézetünk és libanoni partnerei közös ásatási projektjeiben vehettünk részt, mely rögtön egy keresztes vár feltárásával kezdődött.
Ellátogathattunk olyan régészeti lelőhelyekre, melyekről eddig csak az egyetemi órákon volt lehetőségünk tanulni. Bejárhattuk Tűrosz, Szidon, Bejrút, Büblosz, Enfeh, Batroun, Tripoli tengerparti városait, ahol az őskortól az oszmán korig minden régészeti korszak lenyomata megfigyelhető a mai napig. A fővárost, Bejrútot alaposabban felfedeztük, szinte minden utcáját és múzeumjait bejártuk. Anjar omajjád városát és a dél libanoni Beaufort híres keresztes várát is megtekinthettük, ezen kívül rengeteg kevésbé ismert, rejtett és lenyűgöző helyen járhattunk. Megcsodálhattuk nemcsak a máig fennálló történelmi emlékeket, hanem az ország gazdag természeti környezetét, örökké változó, ezerarcú tájait. Egy áprilisi hétvégénk szimbolizálja leginkább ezt a változatosságot: egyik nap még Bsharri felett, a hófödte hegyekben, a sípályán gyalogoltunk hótalppal a lábunkon, másnap pedig már Tűrosz tengerpartján, a strandolók között sétáltunk, és néztük merengve a Földközi-tenger végtelennek tűnő kék vizét. Utazásaink során az ország gazdag gasztronómiai kínálatát is kipróbálhattuk és a helyiek vendégszeretetét is megtapasztalhattuk.
Érdekes volt egy idegen ország életritmusához, mentalitásához alkalmazkodni, amely teljesen távol áll a mi kultúránktól, és attól a környezettől, ahol felnőttünk. Hívő emberként is meglepő volt megtapasztalni, hogy a vallásosság és a hit mennyire része a libanoni emberek mindennapjainak, nem úgy, mint Európában. E vallási és etnikai sokszínűség ellenére is működő, de törékeny egyensúlyon alapuló rendszer részeiként létezhettünk mi is közel fél évig.
Köszönettel tartozunk a Pázmány Péter Katolikus EgyetemRégészettudományi Intézetének és a Libanoni Egyetemnek a lehetőségért, és hálával tartozunk minden embernek, aki bármilyen formában segített, támogatott minket az ösztöndíj időtartama alatt!
Sági Barbara és Berek Veronika
