A könyvbemutató a magyarországi kultuszkutatás legfrissebb eredményeit prezentáló köteteket bocsájtotta útjára egy színvonalas szakmai ankét keretében. A helyszín, a bemutatónak helyt adó katolikus oktatási intézmény önmagában is szimbolikus utalás a magyarországi kultuszkutatás korábbi eredményeire, különös tekintettel a magyarországi szentkultusz-kutatásokra.
A rendezvényen – melyen a levezető elnöki feladatot Bertalan Péter, a kötet egyik szerzője vállalta magára – a megjelenteket Birher Nándor Máté egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja köszöntötte, aki a kultusz, a kultúra, a tudományos kutatás és a kultikus viszonyulás elméleti, történeti, filozófiai és – nem utolsó sorban többek között a szentkultuszhoz kapcsolódóan – morális összefüggésrendszeréről tartott egy rövid, ám rendkívül színvonalas, a történeti korokat átfogó, szélesívű, gondolatébresztő előadást.
A bemutatásra kerülő munkák létrejöttét megalapozó kutatások koordinálása a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltárban folyik, a szakmai munkát Kincses Katalin Mária szervezi, irányítja, aki a könyvbemutatón a modern kori magyarországi kultuszok kutatásának legújabb eredményeiről: a kutatócsoport munkájáról számolt be. A kötetek előzményeként két, az elmúlt fél évtizedben megrendezett tudományos konferenciát említett, amelyek a kultuszkutatásban a XIX. és XX. századi történeti személyiségekre és a hozzájuk kapcsolódó kultuszjelenségekre fókuszáltak. Hangsúlyozta, hogy elérkezett az idő a magyar irodalmi kultuszok átfogó vizsgálata után a magyar történeti kultuszkutatás szervezett, intézményi háttérrel támogatott, koncepciózus, forráskutatásra épülő áttekintésének. Ehhez a nemzetközi, elsősorban francia és német kutatási irányzatok és hatalmas szakirodalom, s a megelőző, szétszórt, ám értékes magyarországi kutatási eredmények megfelelő elméleti és módszertani hátteret (is) nyújtanak. A magyarországi történeti kultuszkutatás elsősorban a Szent Korona-kultusz mint ereklyekultusz, továbbá a közép- és kora újkori szentkultusz témakörében hozott átfogó eredményeket. A történeti személyiségek politikai kultuszának megszületése XIX. századi történeti jelenség. Az irodalmi kultuszképzéssel egyidejűleg és azzal párhuzamosan és vele szoros összefüggésben alakult ki.
A kutatás a magyar történeti személyiségek XIX–XX. századi kultuszára és a személyi és/vagy a vezérkultusz XX. századi jelenségeire fókuszál. Az elmúlt öt évben feltérképezésre kerültek a történeti, elméleti, módszertani keretek, a meghatározó mentalitás-, művelődés-, tudomány- és politikatörténeti folyamatok, amelyek a kultuszképzés- és formálódás hátterét adják, és tematizálódott a kultuszkutatás forrásbázisa. A megelőző két évszázadban az 1848–49-es szabadságharc és szereplőinek kultusza bizonyult a legerősebb kultuszjelenségnek, amely a többi, történeti személyiségekhez kapcsolódó kultuszokat is áthatotta, befolyásolta.
A Line Design kiadásában megjelentetett kötetek szerzői friss alapkutatásaik eredményeit adják közre az 1848–49-es szabadságharc és személyiségeinek kultuszától kezdve a dualizmus-kori és a két világháború közötti időszak kultuszjelenségein át a „kommunista héroszok” kultuszáig. A kötetekben szereplő tanulmányokat – amelyek az említett két kultusztörténeti konferencián elhangzott előadások alapján készültek – ezt a korszakolást követve, időrendben haladva, a szerzők közül Hermann Róbert, Hammerstein Judit és Vörös Boldizsár mutatták be.
A XIX–XX. századi történeti személyiségek kultuszának hatalmas témakörén belül az eddigiek alapján a következő nagyobb kutatási területek, irányok látszanak kibontakozni. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek kultusza, a dualizmus kora magyar történeti szereplőinek kultusza, az olyan, korszakokon átívelő kultuszjelenségek, mint a Rákóczi-, a Bocskai-, a Deák-kultusz, továbbá a XIX–XX. századi politikusokhoz – mint például Apponyi Alberthez, id. és ifj. Andrássy Gyulához, Wekerle Sándorhoz, Klebelsberg Kunóhoz, Hóman Bálinthoz – fűződő viszonya, valamint az 1950-es évek személyi kultusza, majd a Kádár-korszak politikusaihoz, személyiségeihez köthető kultuszjelenségek. Átfogó és forrásközpontú megközelítést kívánnak az emléktörvények, továbbá az összetett kultuszjelenségek (például a politikai kultuszokhoz kapcsolódó szobor-, ereklye- vagy zarándokkultusz). A könyvbemutatón Anka László (Apponyi-kultusz), Bertalan Péter (kommunista vezérkultusz és a „kultusz-nélküli” Losonczi Pál kultusza), Drócsa Izabella (Rákosi-kultusz), Hammerstein Judit (Andrássy Katinka kultusza), Hermann Róbert (1848–49 és Kossuth kultusza), Hollósi Gábor (emléktörvények), Kárbin Ákos (Wekerle Sándor emlékezete), Kincses Katalin Mária (Rákóczi-kultusz), Kovács Kálmán (Bocskai-kultusz), Lajtai László (Deák-kultusz), Ligeti Dávid (idősebb és ifjabb Andrássy Gyula kultusza), Sulyok Bernadett (Petőfi-kultusz), Ujváry Gábor (Hóman Bálint és Klebelsberg Kuno megítélése), Vörös Boldizsár (a terek, történeti helyek és kultuszok kapcsolódási pontjai) tanulmánya(i)nak bemutatására került sor.
A további tervekről is szó esett: az eddigi kutatások folyatásán kívül többek között a magyar történeti személyiségek modern kori kultuszában a költő és hadvezér Zrínyi Miklós XX. századi kultuszának, a modern kori szentkultuszok témakörén belül II. János Pál pápa kultuszának, vagy a „közelmúlt” politikai kultusz(?)jelenségeinek sorában Mihail Gorbacsov megítélésének a vizsgálata következik – az előreláthatólag 2026 végén megrendezésre kerülő harmadik konferencián a történészek ezeket az új kutatási eredményeket fogják közre adni.
