Tudományos ülésszakunk az olvasás tapasztalatát helyezi vizsgálódása középpontjába, elsősorban módszertanainak történeti és kortárs, tudományos és esztétikai távlatain keresztül. Az olvasás csak látszólag passzív és magányos tevékenység, valójában hidat képez a múlt és a jelen között, segítségével kapcsolatba léphetünk távoli és eltávozott emberekkel, messzi és letűnt világokkal, akár az elképzelt jövőbe is tekinthetünk, és némiképp részesülhetünk abból, amit örökkévalónak nevezünk. Az olvasás nélkülözhetetlennek tűnik az identitás sokrétű megformálásában, és egyúttal számos olyan kompetencia kialakításában is részt vesz, amelyek társas kapcsolatainkban, társadalmi tevékenységeink során is segítségünkre vannak.
A konferencia az esztétika, a filozófia, a pszichológia, az irodalom (-történet és -elmélet), valamint az olvasásszociológia kutatásai segítségével szeretné megvizsgálni a legkülönfélébb olvasási és értelmezési stratégiákat (filológiai, genetikus, tematikus, strukturalista, hermeneutikai, dekonstruktív, médiaelméleti megközelítések, „deep reading", „close reading", „hyper reading" stb). Az egyes módszerek feltérképezésén keresztül pedig választ keres a szöveg és az olvasó, a szöveg és az érzékelés, a szöveg és a téridő kapcsolatának változatos kérdéseire, illetve azt elemzi, hogy magával az olvasással kapcsolatos problémaföltevések mennyiben határozzák meg az irodalomra és a bölcseletre vonatkozó aktuális elképzeléseinket.
