Szeretnénk személyesen is gratulálni a nyertes pályázathoz! Mesélne nekünk a csoport megalakulásáról – mikor és kikkel kezdődött el a közös munkájuk?
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete a keresztény régészet időszakát tanulmányozza és oktatja, melynek alapvető része az egyházrégészet. Intézetünk a felbecsülhetetlen értékű műemlékállománnyal és egyéb kulturális kincsekkel rendelkező Magyar Katolikus Egyház egyetemének szakintézményeként azt az egyházi és társadalmi igényt igyekszik kielégíteni, hogy kutassa és bemutassa ezt az örökséget. Az egyházi örökség a magyar kulturális örökség egyik legjelentősebb részét képezi, amely minden település területén megtalálható. Az álló emlékek mellett igen nagy a száma azoknak az egyházi vonatkozású objektumoknak is, melyek a történelem viharaiban elpusztultak, és ennek következtében csak régészeti módszerekkel kutathatóak. Az egykor a helyi közösségek életének központi elemeként és identitásuk alapjaként funkcionáló templomok és egyéb egyházi intézmények jelentős része rendkívül elhanyagolt, sokszor a végső pusztulás előtti állapotban van, felkutatásuk, bemutatásuk és szakszerű kezelésük minden szempontból fontos feladat. A Katolikus Egyház vallások és kultúrák közti párbeszéde jegyében Intézetünk és Egyházrégészeti Kutatócsoportja kiemelt figyelmet fordít a keleti keresztény kultúrkincs kutatására és dokumentálására is, mely napjainkban sok helyen az utolsó óráit éli. Egyetemünk keresztény vonatkozású közel-keleti munkái több mint két évtizedre nyúlnak vissza. A Régészettudományi Intézet Egyházrégészeti Kutatócsoportja számos ottani országban (Szíria, Libanon, Iraki Kurdisztán) végzi az egyedülálló keresztény örökség dokumentálását, mentését
Az egyházi emlékek régészeti kutatására és a társtudományok (történeti, művészettörténeti, archaeometriai stb) bevonásával zajló szerteágazó munkák koordinálására jött létre 2017-ben az Egyházrégészeti Kutatócsoport. Ennek munkái szinte kivétel nélkül konkrét kutatási helyszínekhez és programokhoz kapcsolódnak és Intézetünk oktatói és hallgatói mellett hazai és külföldi társintézményeink neves professzorai és intézményeik is részt vesznek a munkában. A felsőoktatási intézmények közül a BME-s kollegákkal és hallgatókkal a legerősebb a gyakorlati együttműködés, de bekapcsolódnak kollegák a Magyar Képzőművészeti Egyetemről vagy a Miskolci Egyetemről is. A kutatási helyszíneknél illetékes megyei múzeumok és szakembereik is részesei a kutatásoknak. Az Egyházrégészeti Kutatócsoport tagjai nemzetközileg is elismert szakértői területüknek, munkánkat külföldi szakemberekkel közösen, nemzetközi együttműködési megállapodások keretei között valósítjuk meg. Főbb partnerek például a szíriai Damaszkuszi Egyetem, a libanoni Kasliki Egyetem, vagy Iraki Kurdisztán legfontosabb egyeteme, a Salahaddin Egyetem. Természetesen nyugatról is vannak kollegák, akik akár több kutatásba is bekapcsolódnak, például doktoris hallgatóink társtémavezetőjeként. Ilyen kolléga és barát Denys Pringle professzor a Cardiffi Egyetemről, aki a keresztes régészet nemzetközileg legelismertebb szakértője. A kutatócsoport tagjának számítanak azok az elsősorban doktoris hallgatóink is, akik valamilyen konkrét egyházrégészeti témával foglalkoznak. Közel két tucat magyar és külföldi (szíriai, libanoni, egyiptomi) hallgatónk tartozik ide.
Mi a kutatócsoport tematikus fókusza, és milyen kérdésekre összpontosítanak a kutatásaik során?
Mint a kissé hosszúra nyúlt bevezetőből is érezhető, az egyházrégészeti téma földrajzilag is hatalmas és igen szerteágazó. Van néhány kiemelten fontos, folyamatosan futó program és vannak a kutatóink által hozott, vagy a helyi közösségek-intézmények felkérésére végzett munkák. Szíriában idén pont 25 éve kezdődtek a régészeti terepi munkáink, és ebbe a tervszerű kutatási programba tartozik a Johannita lovagrend közel-keleti központjainak kutatása. Ezt Margat várában 2007-ben kezdtünk és azóta megkaptuk az UNESCO Világörökség Crac des Chevaliers erődjét is. A szomszédos libanoni területen a kis Felicium várában kutattunk, ami szintén johannita erőd volt a 12-13. században. 2014 óta zajlik az iraki kurdisztáni Dwín – Pánkán lelőhelyeken zajló kutatási program és a külföldi hosszútávú kutatási programok közül kiemelném még a 2013-ban megkezdett egresi kutatásokat a mai Románia területén, ahol a II. András és felesége temetkezési helyéül is szolgáló ciszter monostor feltárása a cél. Idehaza kiemelt figyelmet fordítunk a kolostorok, elsősorban a pálos rend kolostorainak a kutatására. Az egyik legállandóbb és egyben tanszéki feltárásunk a balatonszemesi Mindszent kolostor feltárási programja, ahol hallgatók „generációi” gyakorolhatták a feltárást a csodálatos erdei környezetben. Minden kutatásnál kiemelt fontosságú az egykori épületek teljes térrekonstrukciója, amely a néha „kulcsrazárható” állapotban megmaradt szíriai keresztes váraknál könnyebb, a magyarországi kolostorok többségének alapfalait viszont tényleg a föld alól kell kiásni. Nagyon fontos továbbá, hogy a feltárt anyagi kultúra emlékeinek segítségével, írott források vizsgálata által és a párhuzamok tanulmányozásának bevonásával meg tudjuk határozni az egykori terek funkcióját is. Egyben az összes eredményt meg tudjuk osztani a nagyközönséggel. Azaz publikáljuk azokat.
Melyek azok az eddigi legjelentősebb eredmények, amelyeket a kutatócsoporton belül értek el?
Hosszú évek munkájával mára elértük, hogy az egyik legnagyobb szentföldi vár, Margat szinte valamennyi helységének sikerült azonosítani az eredeti funkcióját. Emellett a korábban ismert 6 hektáros erőd alatt azonosítottunk és részben feltártunk egy 13. századi külvárost is két templommal, fürdővel, számos lakóházzal. Az UNESCO Világörökségi vár Crac példája azt illusztrálja, hogy a régészeti feltárások mellett az építész kollegák bevonásával milyen sikeres újjáépítéseket lehet végrehajtani egy az idő viharaiban és a legutóbbi szíriai háborúban erősen sérült vár esetében. A muszlim hadiépítészet kiemelkedő alkotásaként ismert Baybars torony és a 70 m hosszú istálló teljes és az északi hátfalának rekonstrukciója nélkül ezek az épületek valószínűleg elpusztultak volna a 2023 telén történt katasztrofális földrengésben. Egresen viszont annyira nem maradt semmi nyoma a ciszter kolostornak a talajszint felett, hogy itt geofizikai eszközökkel kellett kitapogatni annak maradványait a talajszint alatt. A folytatás is sikeres volt, mert egyrészt sikerült azonosítani II. András és második felesége Jolánta királyné sírjának maradványait, másrészt pedig egy teljesen rendhagyó alaprajzú ciszter bazilikát feltárni.
Pontosan milyen projektre nyertek most támogatást?
A pályázatban az eddigi eredmények kiadására kértünk forrást, tehát csak könyvek megjelentetésére. Ezek szinte kivétel nélkül a kutatási programjainkban dolgozó egyetemi hallgatók, fiatal kollegák munkái, akiknél különösen sokat számít az, hogy az eddig eredményeiket, elsősorban doktori dolgozataikat közreadják. A tervezett kiadványok többsége komoly nemzetközi érdeklődésre is számot tartó közel-keleti témákkal foglalkozik, ezeket természetszerűen angol nyelven adjuk ki. Lesznek köztük olyan magyar doktoranduszaink által írt munkák, akik a Margatban és a Cracban végzett kutatások egy-egy aspektusát dolgozzák fel (pl. középkori graffitik, a feltárt falképek, a kerámiaanyag feldolgozása…stb.) és olyan egyházi emlékeken folytatott önálló kutatások is, amelyeket a külföldi hallgatóink raknak le az asztalra (nyílászárók Szíria és Libanon középkori épületeiben, későantik relikviáriumok, a libanoni pogány szentélyek krisztianizációja…stb.) A tervek szerint közel egy tucat monográfia mellett tervezzük egy olyan kétkötetes tanulmánykötet megjelentetését, ahol a főleg alsóbb éves régészhallgatóink közel-keleti témákkal kapcsolatos kutatásai kerülnek kiadásra.
Hogyan illeszkedik a nyertes pályázat az eddigi kutatásaikba? Van-e valamilyen kapcsolat vagy folytonosság az előző kutatásokkal?
A pályázatunk nem új kutatásokra, vagy a meglevők folytatására kért forrást, hanem az eddigi eredmények bemutatását, publikálását célozza. Ez egyfajta megállás – összegzés, de egyben felkészülés a meglevő kutatások folytatására. Reményeink szerint azonban a pályázat keretében megjelenő munkák új kutatások beindításához is adhatnak ihletet, jelenthetnek forrást.
