A rendezvény első napjának délutánján Tusor Péter kutatócsoport-vezető és Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja megnyitóbeszédét követően a budapesti Központi Papnevelő Intézetben vette kezdetét az idén az erdélyi (egyház)történelmet és történetkutatást középpontjába állító Fraknói-akadémia.
Nyitóeladásában Tamási Zsolt az 1848-as tervezett magyar nemzeti zsinat „nemzeti” jellegét járta körbe erdélyi megközelítésből. Kiemelte, hogy a 19. században a nemzetfogalom értelmezése jelentősen átalakult, s ebben fontos szerepet töltött be az 1848-as forradalom. Tekintve, hogy ebben az évben a magyar katolikus püspöki kar nemzeti zsinatot tervezett, amelynek előmunkálataira sor is került, tanulságosnak ígérkezett a nemzetértelmezés (változásának) szempontjából vizsgálni és korábbi zsinattal összevetni azt.
Ezt követően Marton Józsefet kérdezte Tusor Péter egy pódiumbeszélgetés keretében. Az életútját felvázoló emeritus gyulafehérvári nagyprépost visszaemlékezett családjával, tanulmányaival, papi hivatása kialakulásával és tanári-kutatói munkásságával kapcsolatos emlékeire. A jórészt anyaországi hallgatóság bepillantást nyerhetett a romániai magyarság, az erdélyi katolikus közösség rendszerváltást megelőző nehézségeibe, életébe is. Az emeritus nagyprépost tudományos munkásságában hangsúlyos szerep jutott a néhai erdélyi püspököknek, Márton Áronnak, így vele kapcsolatos emlékeit, kutatásait is megosztotta a jelenlévőkkel.
Másnap délelőtt a budaörsi PostART rendezvényhelyszínen folytatódott a program az Erdélyi Múzeum Egyesület Jakó Zsigmond Kutatóintézetének bemutatkozásával és munkatársainak előadásaival. Hegyi Géza a forráshiányos állapot ellenére törekedett áttekintést adni a középkori magyarországi tizedszedésről és elosztásának bonyolult (és egyházmegyénként változó) módszereiről, összevetve többek közt az erdélyi adatokat a győri, veszprémi és egri püspökségekkel. Őt W. Kovács András előadása követte, melyben kiemelte, hogy Erdélyben már az Árpád-kor végétől működött az alvajdai ítélőszék, amit különböző egyházi ünnepek nyolcadán tartottak meg, s az 1410-es évektől csak vízkereszt, Szent György, Keresztelő Szent János születése és Szent Mihály oktaváján. Szász Anikó a kora újkori Erdély mezővárosainak írásbeliségével kapcsolatos kérdéseket, Fejér Tamás pedig az erdélyi fejedelmi kancellária 16. századi királyi könyveinek bejegyzéseiről készült átírásokat vizsgálta előadásában.
Bogdándi Zsolt a tizenötéves háború időszakának az erdélyi hiteleshelyeken, a kolozsmonostori konvent és a gyulafehérvári káptalan jegyzőkönyveiben található okleveleit ismertette. Gálfi Emőke Gyulafehérvár helyzetét tárgyalta a 16. század közepén, amikor is az (még) nem volt Erdély fővárosa, ám Báthory András mégis így emlegette. Előadásában arra adott választ, miért tehette ezt. Pakó László a város 1617–1643 közötti törvénykezési jegyzőkönyveinek a bemutatására vállalkozott. Rámutatott, hogy ezek mennyi új adattal szolgálhatnak a történeti kutatások számára. Izsán Csaba az erdélyi városok védelméhez kapcsolódó kora újkori források nyelvével, a nap utolsó előadója, Papp Kinga pedig hadadi Wesselényi Kata (1735–1788) hat, nyomtatásra előkészített, kéziratos imádságos könyvével (imanaplójával) foglalkozott.
A tudományos előadások sorát A magyar történetkutatás helyzete Erdélyben címmel sorra kerülő kerekasztal-beszélgetés, majd Szovák Kornél, a Moravcsik Gyula Intézet igazgatója és az Akadémia társkurátora zárta le, ezután a már hagyományos egyháztörténeti kvíz következett.
Május 31-én délután kirándulással fejeződött be a Fraknói-akadémia. Egy erdei túra során Budaörsről a makkosmáriai Angyalok Királynéja kegytemplomot keresték fel a résztvevők. A templomban Tusor Péter rövid orgonajátéka mellett Kanász Viktortól, a Fraknói Akadémia igazgatójától a kegytemplom történetét ismerhették meg a jelenlévők, majd Szirtes Zsófia Szent Ágoston vallomásaiból olvasott fel rövid elmélkedést.
További információk a Kutatócsoport honlapján
