Az esemény lehetőséget adott a fiatal, pályakezdő történészek bemutatkozására. A rendezvénynek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara adott otthont. Török József és Gárdonyi Máté bevezetőjét követően hat előadás hangzott el.

Az első szekció anyaga a II. vatikáni zsinat, illetve ezen részt vevő főpapok köré koncentrálódott. Két esettanulmány nyitotta. Rétfalvi Balázs Kovács Sándor zsinati szereplését ismertette, a témát kontextusba helyezve és rámutatva a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban található gazdag, eddig kiaknázatlan forrásanyagra. A következő előadó, Sági György, Brezanóczy Pál munkásságát tekintette át. Előadásában személyiségét, a Szentszékhez és a pártállamhoz fűződő viszonyát mutatta be. A szekciót Tóth Krisztina összegző előadása zárta, aki a Történelemtudományok Pápai Bizottságától kiinduló kezdeményezés, a zsinati atyák levéltárának összeállítása hazai megvalósításának első szakaszáról tartott kutatási beszámolót.

A második szekcióban a hangsúly a XX. század második felében állam és egyház kapcsolata egy-egy szeletének bemutatásán volt. Jávor Miklós a Kádár korszakban a papság béketevékenységéről beszélt. Arra a következtetésre jutott, hogy a katolicizmus és kommunizmus összeegyeztethetetlen fogalmak. Beke Péter az 1970-es években az Állami Egyházügyi Hivatal Szolnok megyei tevékenységét elemezte, melyhez a megyei tanács egyházügyi titkárainak iratanyagát is felhasználta. Végül Benyhe Bernát a Bokor mozgalmat vizsgálta egyház- és politikatörténeti megvilágításban, különösen annak a pártállamhoz és az egyházi hierarchiához fűződő viszonyát, melynek nyomán a hallgatósággal élénk diszkusszió bontakozott ki.

Összességében elmondható, hogy egy tartalmas konferenciának lehettek részesei a szép számban összegyűlt érdeklődők, amelyen a pályájuk kezdetén álló ígéretes tehetséggel bíró történészek egy gyakran a két véglettel – mártírok és a rendszerrel együttműködők – jellemzett korszak számos árnyalatára világítottak rá.

A konferencián készült fényképek itt tekinthetők meg →