A HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport a magyar kultúra napján, január 22-én rendezte meg szokásos éveleji műhelykonferenciáját Pap költők a régi magyar irodalomban címmel. A meglehetősen tág témát a Kutatócsoport "lelkiségi profiljába" illően szűkítette, amennyiben arra kértük felkért előadóinkat, hogy az általuk kutatott lírikus életművét, költeményeit abból a szempontból vizsgálják, miként alakítja a papi/lelkészi vagy szerzetesi hivatás a lírai megszólalás formáit, témaválasztását és poétikai sajátosságait. Kimutatható-e egyáltalán a szakralitást közvetítő társadalmi szerep a papköltők műveiben?
A felkért előadók közül tizenhatan vállalták, hogy egy-egy általuk már kutatott szerző életművéből, verseiből válogatják ki azokat az elemeket, amelyek ennek a szűkebb témakiírásnak megfelelnek. A tanácskozás egyik alapvető kérdése az volt, hogy miben különbözik egy felszentelt szerző vallásos tárgyú költészete a világi alkotók hasonló tematikájú műveitől, valamint hogy kimutatható-e a papi ordó, az egyházi szerepfelfogás jelentősége a költeményekben. A konferencia kiemelt figyelmet szentelt annak vizsgálatára is, miként viszonyul egymáshoz a papi hivatás és a lírai szubjektivitás személyes, sokszor önreflexív megszólalása. Felvetődik a kérdés, hogy e két szempont egymást kizáró vagy egymást kiegészítő módon jelenik-e meg a költeményekben.
Ilyen és ehhez hasonló kérdések megvitatására adott lehetőséget a konferencia, ahol a régi magyar irodalom számos neves kutatója számolt be vizsgálati eredményeiről, így P. Vásárhelyi Judit Szenci Molnár Albert, Réger Ádám Nyéki Vörös Mátyás, Bajáki Rita Kéry István, Hargittay Emil pedig Pázmány Péter költeményeiről tartott előadást. A jezsuita Faludi Ferenc életművéről két beszámolót is hallhattunk. Borián Elréd OSB a színműíró és költő Faludit mutatta be a hallgatóságnak, míg a maga is költő-műfordító Sajgó Szabolcs SJ a "bennfentes" szemével elemezte a 300 évvel korábban élt rendtárs verseit. Az ugyancsak jezsuita Gyalogi János költeményeit Szeleseti N. László magyar tolmácsolásában élvezhettük. Az erdélyi püspök hagiográfus, prédikációszerző Illyés Andrásról kevesen tudják, hogy verseket is írt, ezekből szemezgetett Bogár Judit. Szentmártoni Szabó Géza egy szintén kevéssé ismert szerzőről tartott előadást, holott Lengyel Józsefnek (1770–1822) számos református gyülekezeti éneket köszönhetünk.
Imre Mihály a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professzor emeritusa Szőnyi Benjáminról tartott volna beszámolót, erre azonban az előadó betegsége miatt sajnos nem kerülhetett sor. Baróti Szabó Dávid költeményeivel a versek kritikai kiadását sajtó alá rendező Hubert Ildikó, Baróti pályatársával, Agyich Istvánnal pedig Rédey-Keresztény János foglalkozott. A konferencián határon túli előadót is köszönthettünk, a költő, irodalomtörténész Egyed Emese, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének professor emeritusa Ányos Pálról tartottelőadást. A szerzetesrendek szempontjából a konferencia utolsó szekciója bizonyult a "legsokszínűbbnek", amennyiben a piarista Halápy Konstantinról, a pálos Kreskay Imréről és a jezsuita Molnár Jánosról, sorrendben, Bíró Csilla, Nagy Ágoston és Kónya Franciska tartott remek előadásokat.
A konferencia révén számos új adattal, kutatási tapasztalattal gazdagodhattunk ráadásként megkapva a választ a kérdésre, amit a Kutatócsoport a témakiírásban megfogalmazott: bizonyos szerzők költészetében erőteljesebben, másoknál kevésbé mutatkozik meg a papi/lelkészi-szerzetesi szerepfelfogás, ugyanakkor valamennyi szerző lírájában markánsan jelen van az Istennel, az Oltáriszentséggel való kapcsolat, az emberi kicsinység és esendőség tudata, valamint az Isten iránti szeretet, még akkor is, ha a papi hivatás mint tematikus vagy lírai énként megszólaló szerep nem válik meghatározóvá.
