Karunk 2022/2023 során ösztöndíjat nyert hallgatói és oktatói adtak számot legújabb eredményeikről
Az Új Nemzeti Kiválóság Program 2022/2023 ösztöndíjas időszakának lezárásaként az immár hagyományossá vált beszámolókonferencián mutatták be ösztöndíjasaink az elmúlt egy évben elért kutatási eredményeiket. A Sophianum 112-es termében 2023. június 22-én lezajlott konferencia pontos programját és az online szekció anyagát ide kattintva érhetik el.
A rendezvényt Dr. Kőszeghy Miklós, tudományos és kutatási dékánhelyettes nyitotta meg. A köszöntő beszédet az alábbiakban változtatás nélkül közöljük:
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!
Egy vallomással tartozom Önöknek mindjárt a legelején: elolvastam valamennyi absztraktot! Aztán megpróbáltam ezt a hallatlan sokszínűséget valamiféle rendszerbe szervezni.
Jó kiindulásnak tűnt, hogy a Vulgatának a magyar nyelvre gyakorolt hatása felől ráközelítek az ima motivációs problémáira, majd innen egy mechitarista szerzetes történetíró munkásságának segítségével landolok valahol a kereszteseknél. Csak hát ez így a sok érdekességnek csak egy kicsiny töredéke, nem nyugodhattam meg. Gondoltam, akkor kezdjük a bukoliko-daphnéi nőalakoknál (a la Vörösmarty), ne feledkezzünk el a múlt század női festőművészeiről, de ugyanakkor a szarmata női elit feltehetően elbájoló tagjairól sem, s ha ezek után esetleg nem pihenünk meg a lírai paratextus kérdéskörénél, vagy a koraújkori börtönköltészet gyöngyszemeinél, még mindig ott van számunkra Csáth Géza, aki bizonyára tartogat egy nem feltétlenül a megszokott módon végződő mesét ama híres varázslónak a kertjében. Amikor ekkor elégedetten szerettem volna hátra dőlni, rémülten láttam, hogy ez még mindig jóformán semmi, az absztraktok magával ragadó kavalkádjához képest.
Akkor, bár aligha túl vidám, jöjjön a csehországi magyar kisebbség, a Kaukázus elképzelt nemzetei, meg az ugyanott élő valóban létező nemzetek, az örök slágerként folyvást elénk toppanó hunok – megannyi történeti téma, ha ezt Zichy Mihály a zimankós Szentpétervárott tudta volna! És így tagadhatatlanul közelebb jutottam az absztraktok buja sokszínűségéhez, de nem nyugodhattam meg, hiszen ez még messze nem ama híres és vágyott Kánaán volt – tejjel és mézzel. Ekkor már nem volt más út, veszélyes ösvényre kellett lépnem, de nem fordulhattam vissza. Feltolultak olyan kifejezések, mint intermodalitás, ál-ikerszók, diszjunkció – tisztelettel kérem Önöket, ne kérdezzék, hogy ezek a fogalmak pontosan mit jelentenek, az olyan kényelmetlen lenne számomra, mint egy igazi, békebeli iskolai ünnepélyen feszengeni. (Vannak még ilyenek ünnepélyek?) Persze, ott van az IDDM, közismertebb nevén a cukorbetegség, vagy a gamerek világa, amint Thor kergeti Lokit, vagy valaki mást, de a dolog addiktív függetlenül attól, hogy a fegyver díszei egy árpád-kori ötvösműhelyben készültek-e, vagy nem, és akkor Peter Handtke jegyzetfüzetéről nem is szóltam, pedig az a kedvenc nyelvemen íródott...
S most, hogy e máris túl hosszú beszéd végén itt állok Önök előtt, e csakugyan túl hosszú beszédre visszatekintve leginkább örömöt és egyfajta büszkeséget érzek. Örömöt, hogy mennyire színes hely ez a Pázmány, ahol már az absztraktokból is sokat, nagyon sokat tanulhatok. És büszkeséget, amiért a sors kifürkészhetetlen akaratából éppen én köszönthetem ma Önöket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket."
Sok sikert kívánuk ösztöndíjasaink további munkájához!
