A járványügyi helyzetből adódóan szűkített programtervvel és Budapesthez közeli helyszínen, Budaörsön zajlott a két nap programja.
A korábbi évek hagyományainak megfelelően az Akadémia a kurátorok, Tusor Péter és Gárdonyi Máté, valamint a hallgatói igazgató, Kanász Viktor nyitóbeszédjeivel vette kezdetét, akik kihangsúlyozták a szabadegyetemi forma fontosságát, mint a különböző hallgatói és kutatói generációk találkozásának és eszmecseréjének kiváló helyszínét és közegét, amely a jelenlegi járványhelyzet adta nehézségek közepette különösen fontos szerepet tud betölteni.
A délelőtti előadások a 100. évforduló szomorú alkalmából alapvetően a trianoni békeszerződés, illetve a Horthy-korszak egyháztörténeti vonatkozásaihoz kapcsolódtak. Fazekas István A Habsburg Monarchia levéltári örökségének a sorsa. A badeni egyezmény létrejötte (1926) című előadása a korszak levéltárügyének egyik fontos mozzanatára, az 1926. évi osztrák–magyar levéltári egyezmény máig tartó pozitív hatásaira világított rá, amely a bécsi levéltári kirendeltség, illetve delegátusok útján a mai napig működik.
Tóth Krisztina Trianon egyházkormányzati következményei és a szerzetesrendek című előadásában új vatikáni levéltári források bevonásával, tágabb kontextusba helyezve mutatta be a trianoni békeszerződéssel járó egyházkormányzati teendők gyakorlati megvalósulásának körülményeit. Az előadó számos esetben új adatokkal tudta pontosítani az Apostoli Szentszék korabeli álláspontját és törekvéseit az egyes magyarországi és külföldre került egyházmegyék sorsának alakulásával kapcsolatban.
Balogh Margit „Szent István földjének egyetlen porszeméről le nem mondhatunk” – Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi plébános az ezeréves határokért című előadásában a későbbi bíboros első világháborút követő közéleti tevékenységének különböző aspektusait mutatta be. Az előadásban főként annak az időszaknak a szellemi termékei, így például (szent)beszédei és állásfoglalásai kerültek kiemelésre, amelyek Pehm (Mindszenty) 1919. évi zalaegerszegi plébánosi kinevezését követően születtek. A későbbi főpap plébánosként erélyesen támogatta a zalai legitimista polgári és politikai köröket és intenzíven közreműködött a trianoni társadalmi trauma feldolgozási folyamatában.
A délelőtti szekció utolsó előadásában Mózessy Gergely Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök kapcsán az eddigi kutatás eredményeit, illetve Prohászka tudományos igényű értékelésének hiányosságait mutatta be. Az előadás részletesen kitért a Prohászka-kutatás eddigi historiográfiájára és annak kritikai szempontok szerinti értékelhetőségére, amely a székesfehérvári püspök személye körüli viták miatt valóban komplex feladat, személyének és műveinek újraértékelése máig tartó folyamat.
A délutáni előadások alapvetően a Fraknói Kutatócsoporthoz, illetve tudományos együttműködő partnereihez kötődtek. C. Tóth Norbert előadásában egy 17. század végi gömöri főesperes, Miller János 1694. évi vizitációjának vélt és valós céljait, indítékait vette górcső alá.
Kanász Viktor Nunciusok I. Ferdinánd mellett című előadásában az I. Ferdinánd udvarába rendelt nunciusok – például Vincenzo Pimpinella és Girolamo Martinengo – személyét és tevékenységét mutatta be. Kitért az alapvetően észak-itáliai származású nunciusok kapcsolati hálójára, rokoni kapcsolataira, képzettségére és egyetemjárására, a Ferdinánd udvaráig vezető különböző életútjára, a reformációhoz fűződő viszonyára és a Trienti Zsinathoz kapcsolódó diplomáciai tevékenységére is.
A 16. századi bécsi nunciusok működését követően Barkóczy Ferenc egri püspök (1745–1761), későbbi esztergomi érsek (1761–1765) egri reprezentációjának itáliai kapcsolódási pontjait mutatta be Dóbék Ágnes. A főpap kedvelte a barokk pompát, püspöki udvarában kiemelkedően jelen volt az itáliai kultúra, így előadásában részletesen kitért Barkóczy könyvtárfejlesztő és építtető tevékenységére is.
A délutáni szekció záróelőadásában Jávor Miklós frissen megvédett doktori értekezéséből adott ízelítőt. Előadásában a szocialista egyházpolitika és ateista propaganda által használt különböző fogalmak – mint például a klerikális reakció vagy a szocialista embertípus fogalma – lehetséges értelmezési kereteit mutatta be.
A VI. Frankói Nyári Akadémia szakmai napjának záróprogramjaként Ahol még mindig hangos a csatazaj címmel egy Mohács-kerekasztalra került sor, amelynek keretében Kanász Viktor C. Tóth Norberttel és Varga Szabolccsal a mohácsi csata értékelésének nehézségeiről, a történettudomány Moháccsal kapcsolatos feladatairól és a legújabb kutatási eredményekről beszélgetett. A résztvevők körbejárták többek között a csata helyszínével kapcsolatos kérdéseket, eshetőségeket és kételyeket, a csata megbecsülhető arányszámainak kérdését, illetve a Jagelló uralkodók, valamint például a Szapolyai János személyének és szerepének megállapításával kapcsolatos további tennivalókat is.
A nyári akadémia második napján egy Grósz András által vezetett budaörsi túrán vehettek részt a résztvevők, melynek kiindulópontja a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény volt. Innen kiindulva a későbarokk, kora klasszicista Nepomuki Szent János Plébániatemplomot, majd a magyarországi németek egyik legrégibb, épen maradt temetőjét, a budaörsi Ó-temetőt látogatták meg a résztvevők. Ezt követően megtekinthették a budaörsi Kálváriát, majd a kirándulás zárásaként a Gárdonyi Máté celebrált zárómisére – és egyben akadémiai ezüstmisére – került sor a kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás Kápolnában. A kirándulás után közös vacsora és a hagyományos egyháztörténeti vetélkedő zárta a nyári akadémiát, melyen a hangulatról a Pázmányos hallgatók által alapított Koccantó Zenekar gondoskodott.
A VI. Fraknói Nyári Akadémián az eddigi évek hagyományait követve a tudományos előadások, illetve a Mohács-kerekasztal témája kapcsán kibontakozó eszmecsere mellett kiváló lehetőség nyílt a kötetlenebb szakmai diskurzusra is. Az akadémia mind a tudományos, mind a szabadidős programok terén remek hangulatban telt, az eddigi évekhez hasonlóan újabb és újabb tagokkal kibővült előadói és résztvevői társaságban.
Szerző: Schvéd Brigitta
További részletek a Fraknói Kutatócsoport oldalán →
