Az idei év témája az álom és az alvás volt, a konferencia célja pedig, hogy választ keressen arra, hogy a témához kapcsolódó jelenségek hogyan mutatkoznak meg és milyen funkciókat töltenek be a kora újkori lelkiségi alkotásokban, írott művekben, képzőművészetekben, történelmi dokumentumokban. Ennek megfelelően több tudományterület kutatói képviselték magukat: irodalom-, zene-, liturgia-, művészettörténeti és néprajzos oldalról járták körül a tematikát.
A konferenciát a Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport vezetője Armando Nuzzo nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a téma fontosságát és kevéssé kutatott voltát.
Hét szekcióba osztva összesen huszonkét előadás hangzott el a két nap alatt. A szekcióvezető elnökök a szakma elismert kutatói közül kerültek ki. Az előadásokban az álmot, alvást, virrasztást egyrészt konkrétan értelmezték az előadók, másrészt több esetben annak tágabb jelentéseit (ihlet, vízió, látomás, utópia, vágyakozás) is figyelembe vették. Így a jelen lévők hallhattak több előadást a népi vallásosság területén megjelenő álmokról (Horváth Sándor, Iancu Laura), az álom funkcióiról a népénekekben (Farmati Anna, Kővári Réka, Szádoczki Vera) és imádságokban, elmélkedésekben (Bíró Csilla, Kónya Franciska), vagy az álom szerepéről a liturgiában (Masir Bence Alexander) és a népmissziókban (Száraz Orsolya). A régi magyarországi költészet köréből az álom-tematikájú versek jelentek meg (Réger Ádám, Polgár Hanna, Hernády Judit), de figyelem fordult az ihlet nélkülözhetetlen szerepére a versírásban (Szelestei N. László) és a kötetkiadást ösztönző álmokra is (Bogár Judit). A művészettörténet területéről a pozsonyi klarissza apácák számára készült falfestményeken megjelenített víziók tanító célzatú ábrázolására (N. Kis Tímea) láthattak példát a jelenlevők. A valósággá vált látomásokban alakot öltő klarissza spiritualitásra is akadt példa (Tornay Krisztina). A katolikus témák és források mellett a protestáns oldal és a hitvita is megjelent (Báthory Orsolya, Fajt Anita).
Noha a kutatócsoport kiemelt tere és korszaka a magyarországi barokk, legtöbbször van lehetőség a kitekintésre térben és időben. Így történt ez az idei konferencián is. Középkori (Draskóczy Eszter) és a romantika korszakából (Vámos Violetta, Krasznai Gáspár) származó vagy a határokon átívelő (Majorossy Imre) alkotások is helyet kaptak, amelyek azonban valamilyen szállal mégiscsak kötődtek a hazai és lelkiségi kikötéshez.
Mindig jóleső érzés a Lelkiségtörténeti Konferenciára évről évre visszatérő kutatók nagy száma, ugyanakkor külön öröm, mikor egyetemi hallgatók is jelentkeznek, nem volt ez másként idén sem. Reményeink szerint jövőre ugyanilyen szép számú és értékes előadást hallgathatunk meg az évfordulós, XX. Lelkiségtörténeti Konferencián.
