Röviden a Szociológiai Intézetről – avagy képzéseink „szelleme”

Minden egyetemi képzéstől természetes elvárás a magas szakmai színvonal. A hallgatók ráadásul – nagyon is jogosan – használható, elhelyezkedésre váltható tudást akarnak szerezni. Mindezekkel kapcsolatban hadd legyen elég itt ennyi: a hozzánk jelentkezők bízhatnak felkészült oktatóink tudásában, szakértelmében és segítségében! A nálunk kínált tudáskincs mindenhol megállja a helyét: volt hallgatóinkat alapos felkészültségükért, összefüggéseket kereső gondolkodásukért, szakmai rátermettségükért keresik és becsülik.

Egyre megszervezettebb világunkban az is természetes, hogy az egyetemi oktatás és kutatás ma már szervezett szakmai „üzem”. Az egyetemi tanulmányok azonban, mint minden más képzés, nemcsak jól működő intézményekhez kötődnek, hanem tanári és hallgatói közösségekhez, személyekhez is, akik tartalommal töltik meg. Az egyetemi oktató végül is egy mesterség elméleti és gyakorlati fogásaiba kínál bevezetést.

Képzéseink a társadalomról, a társas és szociális világról, más szóval az ember életének sokrétű viszonyairól szólnak: a társas viselkedés szerkezeteiről, intézményeiről, rendszereiről és hálózatairól, értékeiről és normáiról, meghatározó feltételeiről, történelmi összefüggéseiről és eredetéről, folytonosságáról és változásairól, jobbító alakításának lehetőségeiről és módszereiről, az emberi kapcsolatok erősödéséről és gyengüléséről, konfliktusairól és egyenlőtlenségeiről.

Ezekhez az ügyekhez, amelyek a legközvetlenebbül érintenek bennünket, nem érdemes leegyszerűsítő módon közelíteni: életünk dimenzióinak sokféleségéhez a megközelítések sokfélesége illik. Ezeknek a kimeríthetetlen kapcsolatoknak, szerkezeteknek és folyamatoknak a megragadására törekszünk jól kidolgozott mérésekkel, számításokkal, kérdésekkel, interjúkkal és értelmezésekkel, hogy képesek legyünk alakítani is őket – azaz világunkat, személyes és közös önmagunkat. Mindezek érdekében statisztikai, szociálpszichológiai, történelem- és irodalomtudományi és filozófiai megközelítéseket is felhasználunk.

A „társas viselkedés” és az „emberi együttélés” fogalmaiban azonban – egy ókori mondással élve – „rólad szól a mese”. Mi vagyunk azok az egyszeri és megismételhetetlen lények, akik így vagy úgy szocializálódunk és szocializálunk, vagyis tanulunk és tanítunk, barátkozunk és szeretünk, félünk és örülünk, szerepeket töltünk be, családot alapítunk, dolgozunk, gazdálkodunk, politikát művelünk, hiszünk, magukon gondolkodunk, társulunk, elidegenedünk, kezdeményezünk, hagyományozunk, emlékezünk, akik másokhoz képest valamiben szegények vagy hatalmasok vagyunk, másokkal összefogunk és harcolunk – József Attila „leltára” szerint: születünk, elvegyülünk és kiválunk.

Nincs az emberi életnek olyan ügye, amelyik ne tartozna az emberrel foglalkozó tudományokra. Sokat, sőt rengeteget tudunk mindezekről, óriási adathalmazok és bevált eszközök állnak rendelkezésünkre, de megismerésünk – minden egykori és mai remény és ígéret ellenére – sohasem lesz lezárt és végérvényes egész. Tudnunk kell, hogy a legszerteágazóbb és legalaposabb tudományos tudás is szűkös az ember létének tágasságához képest. Azember és a társas világ a legkidolgozottabb képletekből és a legtanulságosabb tételekből is mindig „kilóg”.

Ezek a szempontok kapcsolják össze az Intézetben zajló kutatásokat: a társadalmi viselkedésformákról, az oktatásról, az ifjúságról, a családról, az identitásról, a társadalmi devianciákról, a társadalmi és kulturális emlékezetről, a mentalitástörténetről, a társadalompolitikáról, a kultúra különféle területeiről, a vallásról, a szociális intézmények világáról, kutatásmódszertani kérdésekről stb.

Régi tapasztalatunk, hogy aki mindenekelőtt használható tudást keres, annak is előbb-utóbb fontos lehet a felszín mögé is látni, mégpedig nem csupán személyes érdeklődésből, hanem akár a munkahelyi előmenetel, sőt a jövőre való felkészülés érdekében is. Az emberi létet fenyegető problémák kezelése szakértelmen és eredeti tetteken kívül a múlt és a jelen mérlegelését követelik. Az Intézetben folyó közös munka legfőbb megkülönböztető jegyei ezért a szemléleti tágasság és a személyes odafigyelés:

  • A társadalommal és az emberrel foglalkozó tudományoknak a számunkra jelentőségteli emberi valósággal van dolga. Ma is fontos rávilágítanunk az emberi szenvedésre, a külső és belső nyomorúságokra. Ez felszabadító megismerés, miközben a bennünket megtartó emberi kötelékeket is bemutatja. Az emberi közösség mindenekelőtt elköteleződés társak iránt, kölcsönös elismerés, együtt szerzett tapasztalatok, közös életvilág, emlékezés, vállalás és feladat.
  • A szociálpedagógiai munka a megtanulható ismeretanyagon túl az emberi érzékenységen, a konkrét mások iránti odafigyelésen és a körültekintő segítésen múlik.
  • Arra törekszünk, hogy a tanulmányok során megerősödjön egy tágas, a transzcendenciára is nyitott szellemi tájékozódás élménye és igénye. Értelmiségiként minden specializálódás ellenére az ember egész lényére és valamilyen nagyobb egészre tekintettel végezzük a szakmai munkánkat is.
  • Amikor a társas világról való gondolkodáshoz keresünk szempontokat, a rögzített tételeken kívül továbbgondolandó dilemmákkal is szembesülünk. Aki tőlünk kikerül, az a szakmai feladatok megoldásán túl kérdéseket is tudjon és merjen feltenni.
  • Egy adott témában elmélyedés nélkül nem lehet jártasságot szerezni. Aki úgyszólván önmagát veti latba, az szociológusként és szociálpedagógusként termékenyen kapcsolódhat majd bele aközös világ alakításába, mert szem előtt fogja tartani a legszakmaibb tetteinek is a tétjét, ez pedig tömören szólva az emberi élet jelentősége, amit emberi méltóságnak, felebaráti kölcsönösségnek és közösségeink javának is nevezhetünk.
  • Nem téved, aki ennek a szemléletnek – az ókori görög és a felvilágosodás kori összetevők mellett – a kereszténységbe nyúló eleven gyökereit ismeri fel. Egész kultúránk máig ezeken az alapokon nyugszik.


Egyre megszervezettebb világunkban az is természetes, hogy az egyetemi oktatás és kutatás ma már szervezett szakmai „üzem". Az egyetemi tanulmányok azonban, mint minden más képzés, nemcsak jól működő intézményekhez kötődnek, hanem tanári és hallgatói közösségekhez, személyekhez is, akik tartalommal töltik meg. Az egyetemi oktató végül is egy mesterség elméleti és gyakorlati fogásaiba kínál bevezetést.

Tisztelettel köszönjük az érdeklődését, és elektronikusan vagy akár személyesen is várjuk elérhetőségeinken.

Keressen minket bizalommal!


Prof. Dr. Hidas Zoltán
intézetvezető