2015 nyarától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete folytatja a Kárpát-medence jelenleg ismert legnagyobb és rablottsága ellenére is az egyik leggazdagabb avar kori temetőjének a feltárását Zamárdi-Rétiföldek lelőhelyen. A tanásatás keretében folyó kutatási program a Zamárdi Önkormányzat támogatásával, civil kezdeményezésre indult, mely a tanszék hallgatói számára kiváló lehetőséget kínál a népvándorlás kori temetőfeltárás módszertanának elsajátítására. Az Intézet hallgatóin kívül az ásatáson lengyel, orosz, udmurt és tatár hallgatók is részt vettek, és hosszú külföldi partnerként az Istanbul Medeniyet University csatlakozott a feltárási programba. Az ásatás a kaposvári Rippl-Rónay Megyei Hatókörű Városi Múzeummal szoros szakmai együttműködésen alapul.
A lelőhely
A város belterületének déli szélén, a mai Réti földeki utcában húzódó temetőből a korábbi ásatások során 2453 sír került feltárásra. Az első sírok 1972-ben kerültek elő, s ekkor Bakay Kornél 34 sírt tárt fel. Ezután 1980–1997 között, tizennégy alkalommal Bárdos Edith vezetésével folytatódott a temető kutatása. Több mint tíz évnyi szünet után, 2008-ban a Kaposvári Múzeum egy beépítésre szánt telken, a temető északnyugati szegletében újabb 85 temetkezést tárt fel.
A nyugat–kelet irányban kb. 400 m hosszan elnyúló temetőben az eddig feltárt sírokon kívül még közel hasonló mennyiségű temetkezést rejt a föld. A temető északi része a terület nagyfokú beépítettsége miatt nehezen kutatható, ezért különösen fontos a be nem épített telkek feltárása.
Az eddig feltárt közel két és félezer sírból előkerült változatos leletanyag a temetőt használó közösség több gyökerű anyagi műveltségéről, s részben etnikai összetettségéről is árulkodik. A keleti, ázsiai nomád kulturális gyökereken kívül helyi, késő antik, bizánci és germán elemekből ötvöződött e közösség kultúrája. A leletanyag sokszínűsége mögött sokirányú kereskedelmi kapcsolatrendszer és különböző irányból érkező kulturális hatások is meghúzódnak. Egyes tárgyak zsákmányként, ajándékként kerülhettek a közösség egy-egy tagjának birtokába, másokat az Itáliából vagy Bizáncból az Avar Kaganátusba érkező mesterek készítményeinek tarthatunk, melyekhez a környékbeli piacokon könnyűszerrel hozzájuthattak a közösség tagjai. Ezek mellett a zamárdi temető kulturális sokszínűség a temetkezési szokásokban is megmutatkozik.
Az elmúlt 30–40 évben a Dunántúl keleti felében több olyan temető vált ismertté (Kölked-Feketekapu A és B, Szekszárd-Bogyiszlói út, Budakalász-Dunapart, Környe és Csákberény-Orondpuszta), melyek alapvetően változtatták meg a Kárpát-medence 6–9. századi történetéről és az avarok anyagi műveltségéről korábban kialakult, alapvetően csak a keleti, ázsiai hagyatékra koncentráló képet. Közülük mind nagyságát, mind gazdagságát tekintve is kiemelkedik a 6. század végétől a 8. század végéig folyamatosan használt zamárdi temető, mely egy rangos közösség temetkező helyéül szolgált.
Dr. Balogh Csilla
ásatásvezető régész
