A korai magyarság a honfoglalást követően hamar és sikeresen integrálódott be az korabeli európai államok közösségébe. A kialakult kapcsolatrendszert befolyásolta a magyar haderő mobilitása és alkalmazásának lehetősége (ezzel számos közelebbi és távolabbi politikai közösség is élt a 10. században), valamint a Kárpát-medence regionális helyzete (a nyugat és kelet között húzódó szárazföldi kereskedelmi- és zarándok utak érintették a Magyar Fejedelemség területét, kiemelt jelentőségű volt a korszakban számos itt bányászott nyersanyag, stb..). Mindez szerteágazó és összetett kapcsolatrendszer kialakítását jelentette már a honfoglalást követően.

A PPKE Régészettudományi Intézet kutatócsoportja e kapcsolatrendszer egyik markáns, a keresztény magyar állam formálódása szempontjából is meghatározó emlékcsoport vizsgálatát állított kutatásának középpontjába. Ezek a korai kétélű kardok, melyek a 10. század második felében jelentek meg a magyar emlékanyagban.

A kétélű kardok régészeti vizsgálata, a magyar kutatásban mindig is több volt egy fegyvertípus megjelenésének és elterjedésének kutatásánál. A 10. századi, steppei magyarok fegyverzetéhez, ugyanis az ívelt pengéjű szablya tartozott, míg a kétélű kardok a nyugati hadviselés elemeként jelentkezett a közép-európai régióban. Ebből adódóan a fegyvertípus elterjedése komoly összefüggést mutat a középkori keresztény magyar államiság kialakulásával, a Szent István király uralkodását jelentő keresztény Magyar Királyság létrejöttével. E tekintetben tehát komoly régészeti forráscsoport áll rendelkezésre annak tekintetében, hogyan formálódott ki a keresztény Magyarország.

Annak ellenére, hogy több értelmezés is született ezen fegyverek elterjedésével, datálásával, értelmezésével kapcsolatban, azonban számos részletkérdés máig nem tekinthető lezártnak. A régészeti leletanyag természete folyamán újabb leletekkel gyarapszik, valamint számos korábbi tárgynak feldolgozása is hagy kívánnivalókat maga után, így ezek is megértek az új, modern technológiákkal való dokumentálásra, mérésre. Egy, az összes ilyen kardleletet feldolgozó leletkorpusz olyan hiánypótló eszköz lenne a hazai régészek kezében.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy egy széles körben elterjedt tárgytípusról beszélünk, melynek darabjai Skandináviától a Balkán-félszigetig, az angolszász világtól Kelet-Európáig, sőt, Anatóliáig megtalálhatóak, így kitűnő lehetőséget biztosítanak a korabeli nemzetközi kapcsolatok (háborúk, kereskedelem, dinasztiák közötti együttműködések) vizsgálatára. A fent említett területeken (skandináv országok, Anglia, Lengyelország, Oroszország, hogy csak a legfontosabbakat említsük) már megtörtént ezen fegyvertípus modern, nagy nemzetközi érdeklődést eredményező feldolgozása, így a Kárpát-medencei példányok összefoglalása jól illeszkedik ehhez a nemzetközi kutatási irányvonalhoz.

Fontos megemlítenünk, hogy napjaink módszereivel összhangban, már nem tarthat igényt kizárólag a régészettudomány egy ilyen összetett multidiszciplináris munka végrehajtására. Feltétlenül szükséges van abba más tudományágak szereplőit is bevonni, és antropológiai, archeometallurgiai, természettudományos és történészi módszerekkel vizsgálni ezen fegyverek kontextusát, teljesebbé tenni azok értelmezését. Egyes kardleletes sírok esetében ugyanis a sírba helyezett tárgy (annak minősége alapján) nem feltétlenül volt alkalmas harci feladatok elvégésére, inkább csak az elhunyt politikai, társadalmi rangjához tartozhatott, s az is kérdéses mennyire egységes embertani szempontból az a közösség (voltak-e harci sírülései, milyen antropológiai jellegzetességek alapján írhatók le ezek a személyek, stb.) akik mellé kardot temettek? Munkacsoportunk ezért a régészeti kutatáson túl a fentebb említett szakterületekhez kapcsolódó szakértők bevonásával interdiszciplináris vizsgálatokat végez.