A Kárpát-medence történetében a hun periódus több szempontból is az egyik igen fontos fordulópontnak tekinthető. A keleti eredetű steppei államalakulat megjelenése a régióban számos változás elindítójává vált. Egyrészt a közel négy évszázados római uralmat felszámolta a térség nagy részében, másrészt pedig az írott történelem során első ízben egyesítette a Kárpát-medence mindkét felét. A regionális, demográfiai változások mellett ugyanakkor a hun állam térnyerése alapvonásaiban formálta át a közép-és kelet-európai Barbaricumnak a római korban rögzült belső életét.

A Hun Birodalmat az írott források tudósítása alapján nagyon eltérő nyelvű és kultúrájú barbár közösségek alkották. A nyelvi és kulturális sokszínűség természetesen a régészeti leletek szintjén is szembeötlő. Az 5. század Kárpát-medencéjében a korabeli római hatások, a hunok előtt a terület keleti felén élő barbárok tradíciói, a birodalom irányítóinak új keletről érkező színpompás reprezentációja és az őket kísérő alávetett-szövetséges germánok kulturális jelenléte egyaránt kimutatható. Az értelmezés lehetőségét még inkább bonyolítja, hogy ezek az egyes „karakterek” nem egymástól elkülönülve, hanem sokszor keverten, egymást kiegészítve vannak jelen akár még egy-egy sírnak az anyagában is. Ennek okán nevezi a kutatás ezt a korszakot általánosan inkább hun periódusnak, és az ide köthető leleteket is nem az egyes etnikumok, hanem sokkal inkább a korszak alapján tartják számon.

Az elkövetkezendő években ennek a gazdag helyi, keleti, északi és nyugati kapcsolatokkal egyaránt rendelkező kultúrának az alaposabb megismerését tűztük ki célul. A keletről érkező, a birodalmat irányító közösségek anyagának vizsgálata mellett természetesen a helyi viszonyok felderítése az egyik legfontosabb feladat. A korszakunkat megelőző hagyományrendszer és a hun állam bukását követő időszak régészeti szempontból nehezen elválasztható, így sok esetben a térbeli határok mellett érdemes az időbeli korlátokat is kitolni.

A Kr.u. 4. század végének és 5. század elejének kutatása ezek fényében is jól látszik, hogy egy régiókon átívelő folyamat része.

Kutatócsoportunk az elkövetkező években számos haza és külföldi szakember és intézmény bevonásával próbálja meg a korszakról kialakult képünket árnyalni és egyre több részletében pontosítani is. A hagyományos régészeti alapú vizsgálatok mellett az archeometria és a modern természettudományos módszerek bevonásával igyekszünk a gyorsan változó rövid periódusról alkotott tudásunkat mind inkább elmélyíteni.

Az első év során a szakmai fórumokon, konferenciákon és folyóiratokban publikált előzetes tanulmányok mellett kiadásra készítjük elő Szabó Orsolya monográfiáját, amely a szarmata korszakban meginduló Csongrád-Kenderföldek lelőhely temetőanyagát dolgozza fel. A nemzetközi hun kori eredményekből Грудочко, И. В.: Курганы с «усами» как ритуальные комплексы кочевников урало-казахстанских степей IV–VII вв. н.э. cseljabinszki régész munográfiájának publikációját adjuk közre. A kötet hiánypótló munka lesz a Dél-Urál és az Urálontúl, valamint ÉNy Kazahsztán késő szarmata és hunkori régészetben, nagyjából az európai és az ázsiai hun térség határán.

A magyar társadalom elképzeléseit a hunokkal és a hun korral kapcsolatban nagyban befolyásolja a középkori magyar krónika hagyomány máig ható gondolatmenete. A töretlen és a szépirodalom lapjaiig ívelő népszerűsége ellenére azonban a hunok kutatása, a többi Kárpát-medencébe költöző nomád csoporthoz képest (avarok, honfoglaló magyarok) az elmúlt évtizedig sokkal kisebb intenzitással folyt. Kutatócsoportunk tudományosan megalapozott ismeretekkel szeretne hozzájárulni a köztudatban máig erőteljesen jelen lévő, de tudományos értelemben még sok szempontból nem kellő mértékben feltárt időszak és népesség mind alaposabb megismeréséhez.