1983 őszén vízvezeték ásása közben lószerszám-díszeket, női ékszereket találtak, 1985–86-ban teljesen feltárták a lelőhelyet, 2 további sírt. Összesen tehát három, NY–K tájolású sírt figyeltek meg, egymástól mért távolságuk 2–3,5 m, kurgán nélküli egyszerű aknasíros temetkezések. A sírokban megfigyelt arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek szoros kapcsolatot mutatnak elsősorban a Volga-Urál vidék 9. századi leletanyagával, de a Kárpát-medence 10. századi horizontjával is. A temetkezési szokások közül a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezéseket kell kiemelni. A 2. sírban megfigyelt kerámia (ún. Tmutarakany-típusú korsó) 10. századi keltezése — mely alapján Sz. A. Pletnyova a lelőhelyet datálta — ma már nem tartható, e jellegzetes vörös anyagú kerámia a 8. század második felétől feltűnik Kelet-Európában a Krím-félsziget műhelyeiből. A lelőhely a 9. század második felére keltezhető, mely egyben a Dnyeper folyó középső folyása mentén előforduló további, mintegy tucatnyi „magyar gyanús" lelőhelyeket összefoglaló, feltehetően a magyarok elődeinek etelközi tartózkodásával összefüggő leletcsoport (Szubbotyici-horizont, vagy manapság többnyire Szubotcy-horizont) névadó lelőhelye.

A leletek őrzése: Kirovohradi Területi Múzeum, Ukrajna

Irodalom

Bokij, N. M. – Pletnyova, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. AÉ. 1989, 86–98.

Комар, А. В.: Древние Мадьяры Этелькеза: перспективы исследований. Мадяри в Середньому Подніпров'ї. Археологія і давня історія України. Вып. 7. Київ, 2011. 21–76.

Türk Attila Antal: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet régészeti  kutatása. In.: Középkortörténeti  tanulmányok 6. A VI. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2009. június  4-5.). szerk.: G. Tóth P. –Szabó P. Szeged (2010) 284–285, és 5. kép

Türk Attila