A kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház kriptájában található, eddig a XII-XIII. század fordulójára datált főpapi sírlelet nem Győr nembeli Saul (1193-1202) volt kalocsai érsek csontmaradványa, mint azt feltételezték, hanem Asztrik – korabeli nevén Ascherik – első kalocsai érsek sírleletét őrzi az a szarkofág, melyet Foerk Ernő, 1910-1911 között végzett ásatásakor találtak meg, a feltárt Szent István kori székesegyház szentélyének közelében, a főhajó tengelye mellett, csaknem 3,80 m mélységben, a mai főszékesegyház szentélye alatt, egy vörösmárvány szarkofágban. Ebből a sírból származnak a jelenleg a kalocsai Katona István házban található Érseki Kincstárban megtekinthető sírmelléklete: érseki ezüst kehely, paténa, ezüst pásztorbot fanyéllel, főpapi gyűrű, kis arany mellkereszt, három érseki palliumtű is. Az azonosítást az az AMS radiokarbon vizsgálat támasztja alá, melyet a csontmaradványból vett 2 ujjcsonton most végeztek el, A szénizotópos vizsgálat eredménye a sírban eltemetett érsek halálának naptári időpontját (cal AD) 1001-1030. között határozta meg, mely adat csak az Asztrik érsekre vonatkozó történeti adatokkal egyeztethető össze.
A Kalocsai Érsekség megbízásából 2014 januárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke folytat régészeti kutatásokat a főszékesegyház területén Buzás Gergely (MNM - Visegrád) vezetésével, a Kecskeméti Katona József Múzeummal együttműködésben.
