Műhelyvezető: Prof. Dr. Tóth Tibor egyetemi tanár
A Történelemtudományi Doktori Iskola keretei között működő Gondoskodáspolitikai Műhely a gondoskodás fogalmának keresztény értékrenden alapuló megközelítésére épülő társadalom- és szociálpolitikai-, illetve jóléti gondolkodás és az ezekhez kapcsolódó érték- és intézményesült rendszerek történeti, elméleti és gyakorlati aspektusainak vizsgálatára és korszerű értelmezésére fókuszál a 21. század társadalmi kihívásai közepette. A Műhely küldetése olyan kutatók és oktatók képzése, akik tudományos alapossággal képesek hozzájárulni a gondoskodás fogalmának elméleti és gyakorlati megnyilvánulásaira épülő társadalom eszméjének megerősítéséhez, a keresztény értékalapú szociális szakemberképzés fejlesztéséhez, valamint a társadalmi felelősségvállalás és a közjó szolgálatának erősítéséhez a tudományos és szakpolitikai diskurzusban.
A Gondoskodáspolitikai Műhely interdiszciplináris kutatási és képzési környezetet biztosít a doktorandusz hallgatók számára, amelyben a történelemtudomány, illetve a széles értelemben vett társadalomtudományok mellett a keresztény társadalmi tanítás eredményeire támaszkodva kutathatók a gondoskodáspolitika múltbeli és jelenkori modelljei. A Műhely oktatói, témavezetői arra ösztönzik a hallgatókat, hogy a gondoskodáspolitikához kapcsolódó szociális-, illetve jóléti politikák, intézmények és gyakorlatok történeti tapasztalatainak feltárására, szisztematikus elemzésére törekedjenek annak érdekében, hogy a kutatási eredményekből származó következtetések és javaslatok, illetve a levonható tanulságok beépülhessenek a kortárs gondoskodáspolitikai gondolkodásba és intézményi gyakorlatba.
A gondoskodáspolitika történeti kutatásában több olyan értékrendszer, szakpolitikai hagyomány azonosítható, amelyek meghatározó módon formálták a rászorulókról való gondoskodás történelem során kialakult differenciált gyakorlatát. Ezek feltárása alapján ismerhetők meg a jelenben működő szociális és jóléti rendszerek történeti gyökerei és válnak értelmezhetővé azok a stílusjegyek, illetve gyakorlatban alkalmazott megoldások, amelyek a mai jóléti rendszereket jellemzik. A gondoskodás fogalmához kapcsolódó társadalmi értékek között említhetjük a keresztény társadalmi tanítás és karitatív hagyomány emberi méltóságot, szolidaritást, szubszidiaritást és a közjó elveit hirdető, az egyházi karitász és diakóniai gyakorlatok hátterében meghúzódó elméleti és gyakorlati tudást. Ugyancsak említésre méltók a közösségi–lokális szolidaritási hagyományokon alapuló, a faluközösségek, rokonsági hálózatok és céhek által képviselt (ön)segélyezési formákhoz kapcsolódó elméleti megfontolások. Az értékrendszerek fejlődéséhez jelentős mértékben járult hozzá a felvilágosodást és a humanitárius reformgondolatot megjelenítő, a szegényekről való gondoskodást, az oktatás és a közegészségügy állami felelősségét hirdető eszmeáramlat is. A 19–20. század fordulóján megjelent szociális reformmozgalmakat életre hívó társadalmi reformtörekvéseket követően a két világháború közti időszak keresztény-nemzeti, konzervatív-korporatív ideológián alapuló társadalomszemlélete a társadalmi stabilitás fenntartása mellett szállt síkra. A 20. század második felében virágkorát élő jóléti állam a szociáldemokrácián nyugvó eszmék térhódítását eredményezte a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére törekvő redisztribúciós elvek felmutatásával.
Az értékrendszerek, eszmei áramlatok mellett a gondoskodáspolitika kutatásában ugyancsak szignifikáns különbségek alakultak ki a történelemben intézményesült klasszikus szociálpolitikai modellek és intézkedések között, amelyek hosszú távon formálták a jóléti rendszereket. A 17. században megjelenő szegénytörvények és korai szociálpolitikai szabályozások (kora újkori és 19. századi rendszerek) mellett az ipari társadalmakban kialakult, a mai társadalombiztosítási rendszereket is megalapozó biztosítási modelleken kívül itt említhető a keresztény társadalmi tanításon alapuló, a konzervatív paternalizmus jegyeit felmutató, Magyarországon a két világháború közti időszakban jellemzővé vált keresztényszociális társadalompolitika. A társadalombiztosítási rendszer bővítését, erős család-, illetve népesedéspolitikát képviselő, agrárszociális, gyermekvédelmi és lakáspolitikai reformokat egyaránt végrehajtó, az egyházi, illetve jótékonysági szervezetek tevékenységére alapozott rendszer mellett a jóléti állami modellek (liberális, konzervatív–korporatív, szociáldemokrata) váltak meghatározóvá Nyugat-Európában az 1945 és 1975 közti időszakban, majd az 1970-es évek második felétől fokozatosan felerősödtek a jóléti állam válságjelei és az ezek kompenzálására foganatosított intézkedések. A második világháborút követő időszakban a közép-kelet-európai országokban a szocializmust megjelenítő államszocialista jóléti rendszerek terjedtek el, majd az 1980-as évek végén kezdődött, a 90-es évtized elején bekövetkezett „rendszerváltások” jelentős szociálpolitikai reformintézkedéseket hívtak életre a posztszocialista országokban. Az elmúlt évtizedekben pedig az időközben kialakult vegyes jóléti modellek meghatározó jellegzetességeivel ismerkedhettünk.
A társadalmi igények és szükségletek kielégítésére, a társadalmi problémák kezelésére létrejött intézmények ugyancsak széles skálát megjelenítő változatai jöttek létre a történelem során. Az egyházi szervezetek, karitatív intézmények (ispotályok, árvaházak, menhelyek, karitász- és diakóniai szervezetek) mellett az önkormányzati és központi állami szociális intézmények (szegényházak, szociális otthonok, segélyezést végző hivatalok), valamint a civil és filantróp szervezetek (egyesületek, alapítványok, jótékonysági mozgalmak) jelentős kapacitásokkal épültek ki. A szociális ellátórendszerben működő intézmények munkáját egészségügyi, oktatási-nevelési, kutatás-fejlesztési, munkaerőpiaci-foglalkoztatási, érdekérvényesítési és kulturális tevékenységeket végző szervezetek egészítik ki a szélesebb értelemben vett közjó biztosítása érdekében, amelyek ugyancsak többszempontú megközelítés alapján vizsgálható kutatási területeket feltételeznek. A gondoskodáspolitikai kutatások keretében így például a vizsgálatok irányulhatnak a keresztény alapelveken működő szociális intézmények történeti jellegzetességeire, a „jótékonykodás” tevékenységeitől a „professzionális” szociális ellátás felé vezető lépések, folyamatok és ezek meghatározó tényezőinek feltárására, a jóléti állam kialakulásának történeti modelljeire vagy akár az egyházi, állami és civil szereplők közti együttműködés történelmileg változó formáira.
A műhely oktatói:
