A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hebraisztika Tanszékének kiadásában megjelent a Henok könyvei című forráskiadvány.
 

Az ószövetségi pátriárka, Henok neve alatt három könyv maradt fenn, melyek mindegyike szorosan kapcsolódik az ószövetségi hagyományhoz és annak folyamatosan bővülő újraértelmezéséhez. A sorozat legelső tagja, Henok első (1Henok vagy etióp Henok) könyve a maga teljességében csak a klasszikus etióp írásbeliség nyelvén, geezül maradt fenn, mivel a könyv az etióp ortodox egyházban hamar kanonikus státuszt nyert. Az anyag jelentős része azonban a hellenisztikus kori (Kr. e. 3 – Kr. u. 1. század) Izraelben keletkezett, amint ezt a könyv Qumránból előkerült töredékei, az újszövetségi szerzők idézete és allúziói, illetőleg a korai egyházatyák hivatkozásai meggyőzően demonstrálják. A könyv apokaliptikus látásmódja, víziószerűen megjelenő kinyilatkoztatásainak sora, s a Képes beszédek sajátos messianisztikus gondolatvilága nagy hatást gyakorolt a korai keresztény közösségek világlátására is.

A szöveg ma ismert változata öt részletre oszlik: Virrasztók könyve, Képes beszédek könyve, Az égi fények mozgásának könyve, Álmok könyve és Henok levele. A könyv három leginkább ismert motívuma: az emberiség bűnbeesését csábító angyalok összeesküvéseként ábrázoló első fejezetei (Virrasztók könyve 6-11. fejezetek), Izrael ószövetségi történetét állatszimbólumok felhasználásával bemutató részletei (Az Állatszimbólum-látomás), illetőleg a Képes beszédekben található – és az újszövetségi és kora keresztény krisztológiai hagyomány megértése szempontjából kimagasló fontosságú – messiási címek.

A Henok neve alatt fennmaradt második könyv (2Henok vagy szláv Henok) teljes változata csak ószláv nyelven maradt ránk. (A könyv egy töredékét 2009-ben sikerült egy kopt kéziratban azonosítani.) A 2Henok könyv központi figurája ismét Henok, akit a szöveg már nem csak az emberi és az angyali (transzcendens) világok közötti közvetítőként, hanem az égi hierarchia tagjaként ábrázol. A főhőst a hét mennyen keresztül vezető égi útja végeztével az angyalok rangsorába emelik, és Isten baljára ültetik. A részletesen ábrázolt mennyei utazások nagy hatást gyakoroltak a műfaj későbbi szövegeire, és még az iszlám világban is visszhangra találtak. A könyv másik nagy vitát kiváltó részlete a Melkizedeket származását és papi szolgálatát bemutató szövegrészlet, mely a későbbi zsidó hagyomány mellett a Zsidókhoz írt levél gondolatvilágával is kapcsolatba hozható.

A henoki főhős felmagasztalása a hagyomány harmadik szövegében, Henokban harmadik (3Henok vagy héber Henok) könyvében éri el csúcspontját. A rabbinikus korszakban (Kr. u. 3-7. század) keletkezett szöveg állítólagos szerzője Rabbi Jismaél (Kr. u. 90-135 körül), a II. század egyik legismertebb alakja. A könyv valódi szerzője ismerni látszik a henoki hagyomány korábbi részleteit, s ezeket továbbszőve, néha velük polemizálva vezeti el olvasóját a mennyei paloták látomásán keresztül Henok végső felmagasztalásáig, a Metatronnak nevezett égi közbenjáróval való azonosításáig.

A könyveket geez, ószláv, illetőleg héber nyelvből Dobos Károly Dániel, Hollós Atilla és Fröhlich Ida fordította.

A kiadványt Fröhlich Ida és Dobos Károly Dániel szerkesztette.

.