Az alábbiakban Farkas Diána Fruzsina Kelet-Ázsia mesterszakos hallgató beszámolója olvasható, aki négy pázmányos társával együtt a Pázmány és a Seoul National University of Science and Technology (SeoulTech) együttműködése keretében egy hetet tölthetett a koreai fővárosban.

2024. január 7-13 között lehetőségem volt négy pázmányos magyar valamint húsz maláj diákkal részt venni a Seoul National University of Science and Technology téli, egyhetes táborában, ami élményteli évindítónak bizonyult. Az egyetem Dél-Korea összesített egyetemi rangsorának 36. helyén áll, ami az oktatás, a felszereltség és a programok minőségén is tapasztalható volt. 

Az érkezés utáni reggelen nyitóceremóniával és eligazítással kezdtünk, amikor ismertették a programot, a csoportbeosztásokat, a napirendünket a hét minden napjára. Eközben fogyasztottuk el a már bekészített reggelinket.
Az első két napot a kampusz és az egyetem megismerésére szánták, valamint meghallgattuk az egyetem néhány oktatójának előadásait, amelyek – az egyetem profiljába vágóan – mérnöki, kémiai és fizikai ismeretekkel tágította a látáskörünket, befogadható keretek között maradva és persze olyan modern eszközöket bevetve, mint a VR. 

A hét második fele a megismerésünk kitágítása volt a koreai nyelvre és kultúrára. Szerdai és pénteki napunk délelőttje csoportokra osztva egy-egy kiváló nyelvtanárral telt, aki bevezetett minket a hangul írásának és olvasásának rejtelmeibe. Egykori kínai szakosként egészen üdítő élmény volt, hogy létezik olyan ázsiai nyelv, ami a kínai karaktereket hangjelölő ábécére cserélte.
Szerda délután a nyelvóra és az ebédszünet után a Gyeongbokgung palotát látogattuk meg, nem is akárhogyan. A palotának irányelve az, hogy azok a látogatók, akik tradicionális hanbok viseletben jelennek meg a kapuknál, azok ingyenesen látogathatják az eredetileg 14. században épült, majd lerombolt és 19. században restaurált palotakomplexumot. Így az egyetem lehetőséget biztosított nekünk hanbok bérlésére is, amit mindenki saját ízlése szerint választhatott ki.

A napot egy híres food stylist, Kim Soo Jin konyhájában zártuk, aki eredeti recept szerint tanított meg minket egy tradicionális koreai étel, a gimbap elkészítésére 

Szöulban található a világ 14. legmagasabb épülete a Seoul Sky, ahonnan gyakorlatilag majd’ egész Szöul belátható 360 fokos panorámában, 500 méter magasról. Erre a kilátólátogatásra csütörtökön került sor, ahol fél kilométer liftezés után fotózkodásra és ámuldozásra volt lehetőségünk. Délután pedig jegyet váltottak nekünk a Lotte World-be, ami a világ legnagyobb fedett vidámparkjával rendelkezik, s ehhez jönnek még hozzá a kint és föld alatt futó játékok. Annak ellenére, hogy többször 1,5 órát kellett várnunk arra, hogy egy-egy játékot kipróbálhassunk, közöttünk, magyarok között hatalmas sikernek örvendett a program, és egészen zárásig maradtunk.

Ami nem maradhatott el, az a popkultúra népszerűsítése volt. Azon túl, hogy a közös étkezések alkalmával mindig a legfrissebb és legnépszerűbb k-pop dalok szóltak, utolsó napon a legutolsó programunk k-pop tánctanulás volt, az egyetemen működő több dance cover csapat egyikével. (Az Orient Expressz podcastben itt esett szó arról, hogy mit csinál egy dance cover csapat.) A lányok örömteli lelkesedéssel vettek rá mindannyiunkat, hogy megpróbáljuk a nehezebbnek tűnő mozdulatokat is, és végül összeálljon a koreográfia egy része a mi előadásunkban. 

Ami a kötelező programokon kívüli tapasztalatot illeti: Szöul rendkívüli hely. Annak ellenére teljesen tiszta, hogy akár órákig szorongatnia kell az embernek a szemetét, mire talál egy kukát; mindenki legalább annyira pötyög angolul, hogy ne érezd magad ufónak teljesen; éjszaka, egyedül, nőként is teljes nyugalommal és biztonságban mászkálhattam az egyetem mögötti sikátoros részen. Megvan benne az ázsiai országok és városok enyhén lelketlen kimértsége, ugyanakkor életet sugároz – például az indokolatalnul agresszív vezetési kultúrájuk által. 

Ha bárki azt kérdezné tőlem, hogy melyik ázsiai országot érdemes először megnéznie, hogyha még sosem járt a régióban, mindenképp Dél-Koreát és Szöult ajánlanám. Megvan benne a különleges pikantéria, de valahogy mégsem annyira idegen.

Néhány kép: