„A Katolikus Rádió azon az ajtón tud bemenni, amit kinyitnak neki… és azon be fog menni” – interjú Radetzky András tanár úrral múltról, jelenről, jövőről…
Hogyan került a rádiózás közelébe?
1992-ben Magyarországon frekvenciamoratórium volt, ezért senki nem rádiózhatott szabadon. Ebben az évben pécsi egyetemistaként összeismerkedtem néhány fiatallal, akik kalózrádiót működtettek. A rádiót Bajomi Lázár Péter fogta össze, aki jelenleg a Médiakutató főszerkesztője. Ő hívott el engem ebbe a társaságba.
A kormány engedte a kalózrádiózást?
Volt egy hallgatólagos megegyezés, hogy nem reklámozunk, és nem politizálunk. Mivel ezeket a szabályokat betartottuk, a Frekvenciagazdálkodási Intézet elnézte a működésünket.
Ezért már egyetemistaként rádiószerkesztőségben dolgozhatott.
Nem a mai értelemben számított szerkesztőségben. Ugyanis, volt egy kollégiumi szoba, ahol az ember bekapcsolta a régi, ütött-kopott, szedett-vedett kütyüket, kilógatta az antennát az ablakon és délután elindította az adást. Mindennap megvolt, hogy ki csinálja a műsort, és senki nem mondta meg, hogy miről beszélhet vagy miről nem. Én is itt készítettem néhány adást.
Aztán megalakult a Fehérvár Rádió.
Egyik hétvégén hazamentem, és bejelentettem a szüleimnek, hogy kalózrádiót akarok csinálni Fehérváron. Elkezdtem a szervezését, de néhány hónapon belül – már 1993- ban –, az Antall- kormány kiadta az első rádióengedélyeket, amelyek helyi vonatkozásúak voltak. Így hát édesapámmal családi vállalkozásként pályáztunk a fehérvári frekvenciára, amelyet azóta is működtetünk immár 17 éve.
Tehát a rádiózás egy kósza ötlet volt, nem mindig ezzel akart foglalkozni…
Olyannyira kósza ötlet, hogy édesapám, aki gazdaságpolitikával foglalkozott, el sem tudta képzelni, hogy ő valaha a médiában dolgozzon. Mégis volt egy megérzésem, ami hajtott előre. Tudtam, hogy ezt kell csinálnom, de arról fogalmam sem volt, hogyan kell: nem voltak könyvek, ahonnan ezt megtanulhattuk volna. Csak a megérzéseinkre hagyatkozhattunk.
Ennek tükrében hogyan teltek az első évek?
Kínkeservek, szenvedések között indult be a vállalkozás, hiszen még csak tapasztalataink segítségével tanultuk a szakmát. De nemcsak mi voltunk nehéz helyzetben, hiszen ezekben az években 20-30 rádió indult ilyen körülmények között, ugyanilyen háttérrel vagy inkább háttér nélkül az országban.
Az országon kívül viszont már javában működött a rádiózás.
Ha az ember jól akart dolgozni, külföldre kellett mennie tapasztalatokért. Jártam Párizsban a Radio France-nál, Londonban a BBC-nél, Kölnben a Deutsche Wellenél. A kétezres évek közepére, szinte az összes rádió, akivel együtt indultunk, meg tudta verni hallgatottságban az akkor már külföldi, hatalmas tőkét biztosító médiabirodalmak által működtetett országos rádiókat is. Ez egy hatalmas fegyvertény volt, hiszen sokkal nagyobb költségvetéssel dolgoztak, mint mi.
Aztán jött egy újabb kihívás…
2001-ben másoddiplomára jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. A kommunikáció szakon belül a PR szakirányt választottam, amelyet nagyon megszerettem. 2004-ben az utolsó fél évemet végeztem, mikor megkértek, hogy tartsam meg az első előadásomat még hallgatóként. Idén szeptemberben pedig főállású tanár lettem.
De már előtte is dolgozott tanárként az egyetemen, és néhány éve a Kommunikáció Intézetet is segítette a rádióalapításnál.
Három éve alapította meg az Intézet Pázmány Rádiót. Azóta sokat fejlődött a rendszer, és úgy gondolom, többé - kevésbé kialakult a rádió szerkezeti struktúrája.
A 2011/2012- es tanévet – a fejlesztéseknek köszönhetően - új eszközökkel kezdték meg a hallgatók.
Ebben az évben vadonatúj digitális keverőpultot kapott a rádió. Ez már egy broadcast pult, amely ismeri az élő adásra alkalmas funkciókat, valamint az eddigi három mikrofonhoz érkezett még kettő, így több vendéget tudunk fogadni a stúdióban.
De azért semmi sem tökéletes, adódnak problémák…
Idén elég sok gondunk van a szoftveres alkalmazásunkkal, de ezek a problémák hozzátartoznak a szakmai szocializációhoz. A hallgatók megtanulhatják, hogyan kell kezelni a váratlan helyzeteket. Viszont az az infrastruktúra, amit a hallgatók használhatnak az egyetemen, kivételes. Egy komplett rádió- és televízióstúdió, HD kamerák állnak rendelkezésükre.
Ez évtől a TV-s, rádiós újságírás szakirányért is felel.
Az én feladatom egy olyan struktúra kialakítása, ami jól működik és átlátható. Fontos, hogy a TV-s kollegák segítségével a két médium működésének belső szervezeti egységét is megteremtsük: közösen tartsuk nyilván a vágószoba és a rádióstúdió ügyeletét, koordináljuk a projektfeladatokat. Mivel én rádiós vagyok, a TV-hez szakmai szempontok alapján kevésbé értek, ezért a jövőben is szeretnék a tévés kollégákra támaszkodni. Olyan rendszert akarok kidolgozni, amely megkönnyíti a hallgatók és a tanárok dolgát. Ebben az évben ez még formálódik, csiszolódik, de a 2012/2013-as tanévet már jól kialakított és működő fix struktúrával szeretnénk elkezdeni.
Hogyan látja a kommunikáció – képzés jövőjét?
Azt mondják, az utóbbi időben egyre több kommunikáció szakost borítottak a világra, ezért nehezen tudnak elhelyezkedni a szakmában. Úgy gondolom, nem az a megoldás, hogy az egész kommunikáció képzést megszüntessék. Ésszerű megoldást kell találni. Azokban a műhelyekben, ahol minden adottság megvan, ott fenn kell tartani a képzést, ahol csak ímmel- ámmal tanítják, ott nem. A Pázmányon mind a gyakorlati, mind az elméleti oktatás is erős. Az egyetem országosan 5. helyezést ért el. Ez a rangsorolás mindenkit büszkeséggel kell hogy eltöltsön: azt, aki itt dolgozik, aki itt tanul. Az egyházat is, aki az egyetem fenntartója. Látni kell, hogy ennek a képzésnek, itt a Pilisben helye van, és nem szabad se megszüntetni, sem drasztikusan átalakítani.
Tavasszal újabb fordulatot vett az élete, mikor felkérték, hogy vegye át a Katolikus Rádió vezetését. Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra?
Idén márciusban teljesen váratlanul kaptam egy telefonhívást. Megkérdezték tőlem, hogy ha a bíboros úr felkérne a Katolikus Rádió vezetésére, igent mondanék- e? Nem volt nehéz a döntés, mert egyrészt 18 éve rádiós vagyok, másrészt meg 39 éve katolikus. Így hát, ha egy római katolikus rádióst felkér a bíboros, akkor csak egyetlen választ lehet adni.
Mivel járt ez a döntés?
Először is azzal, hogy a Fehérvári Rádió vezetését édesapámra bíztam. A Katolikus Rádiónál pedig, a sajtóhírekkel ellentétben az elődömet, Juhász Juditot, nem menesztették, hanem ő maga kérte a felmentését.
Mi változott azóta?
A Katolikus Rádió hét éven keresztül országos középhullámú frekvencián működő rádió volt. A fenntartása rettenetesen sokba került. Ez vezetett a középhullám megszüntetéséhez. A szerződés lejárata után az egyház úgy döntött, hogy a rádiót nem szünteti meg, de átalakítja, és áttér egy olcsóbb, modernebb technológiájú műsorszórásra, az URH-ra.
Ezt egyedül az egyház döntötte el?
Igen, ez az egyház döntése volt, bár én már pár éve javasoltam, hogy váltsanak, mert annak a temérdek pénznek a töredékéért, amennyibe a középhullám került, át lehet állítani a rádiót URH-ra.
Mikor született meg a döntés?
Már 2010-ben, de sajnos a médiapolitika közbeszólt, és a középhullám lejártakor - 2011 január közepén - egyetlenegy URH frekvenciája sem volt a rádiónak.
Ez volt az oka, hogy a Katolikus Rádiót nem lehetett az éterben hallani.
Két hónapon keresztül csak interneten lehetett hallgatni, de az egyház nem számolta fel a rádiót. Ez számomra azt mutatja, hogy az egyház hosszú távon számol a Katolikus Rádió működtetésével. Ez egy fontos és jó üzenet.
Mikor sikerült újra elindítani a rádiót?
Húsvétkor egy ideiglenes frekvencián már lehetett hallani a rádiót. Ennek a frekvenciának a pályáztatása most zajlik, és december végére várható az eredmény, hogy végleges lesz- e.
Elképzelhető, hogy több hallgatója lesz a rádiónak, hiszen nagyobb az esélye, hogy az emberek „véletlenül”, keresgélés közben találnak rá.
Ez a cél. Azt viszont el kell mondani, hogy azt a területi lefedettséget, amellyel a középhullám rendelkezett, vélhetően nem fogjuk elérni, hiszen az az ország határain is túlterjedt. Partiumban, Erdély egy részén és Felvidéken is tudták hallgatni, ezt már sajnos nem tudjuk biztosítani. Számukra marad az internetes és a műholdas lehetőség.
Az országhatáron belül viszont terjeszkednek.
Szombathelyen és Székesfehérváron is elindítottunk egy adót, és jövő évre 5-7 URH adó indítását tervezem. Ennyit tartok reálisnak, hiszen egy pályázati elbírálás fél évig tart, és nem olcsó mulatság: egy ilyen állomásnak a beruházási költsége 10-12 millió forint. Jelenleg kb. 2,5 millió ember tudja a Katolikus Rádiót hallgatni, jelentős része Budapesten és környékén, de úgy gondolom, 2012-re az új adóknak köszönhetően akár 3- 3,5 millióra is nőhet ez a szám.
Hol indítanák el az új adókat?
Elsősorban a püspöki székhelyek felé közelítünk, de a médiapolitika behatárolja, hogy hol tudunk adót működtetni: Pályázni csak oda tudunk, ahová meghirdetik a lehetőséget. Hiába szeretnénk mi eljutni Szegedre, ha ott nincs szabad frekvencia, és a médiahatóság nem ír ki ott pályázatot. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a Katolikus Rádió azon az ajtón tud bemenni, amit kinyitnak neki… és azon be fog menni.
Tehát a legfontosabb jelenleg a terjeszkedés.
Abszolút elsőszámú most a földrajzi terjeszkedés, a műsorstruktúrát pedig folyamatosan alakítjuk. Egy nagyon fontos szemponttal már gazdagodott a katolikus rádió műsora: már van két vidéki műsorunk, ahol a helyi kollegák dolgoznak azon, hogy a helyi híreket beolvasszák a műsorba. Ez az adott közegben helyi jelleggel, helyi karakterrel ruházza fel azt a Katolikus Rádiót, amit már az emberek megszoktak.
Változott a célközönség?
Pontos választ azért nem tudok erre, mivel nem tudom, hogy ki volt a célközönség korábban. Tervezem, hogy a közeljövőben médiakutatással megnézem, hány hallgatója van a rádiónak, és milyen társadalmi változók mentén lehet kimutatni őket.
Átalakult a műsorstruktúra?
Változtatásokat hajtottunk végre. Ezek részben racionális okok, részben pedig a pályázati kényszer miatt voltak szükségesek. A rádiónak százhetven műsora volt. Ez olyan nagy szám, hogy szinte kezelhetetlenné teszi a műsorstruktúrát, ezért százra csökkentettük a számát. Persze minden rádiónak a műsora folyamatosan változik, hiszen változnak az igények is. De azt be kell látni, h a Katolikus Rádió hallgatói az átlagnál idősebb korosztály, de szeretnénk a fiatalok felé is nyitni. Ez egy nagyon kényes egyensúlyi kérdés, hogy hol találjuk meg a lehető legtöbb közönséget. Olyan szintézist kell kialakítanunk, ami megtartja a régi értékeinket, ugyanakkor némi innovációt is tud vinni a rendszerbe.
