A kommunikáció szakos hallgatók számára ajánlott szakirodalom mellett egyik kedvenc regényéről is mesélt Andok Mónika, a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet oktatója.

Milyen könyveket ajánlana az egyetemistáknak?
Két könyvet hoztam: az egyik szakkönyv, a másik pedig szépirodalom. A szakkönyv, mely a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet tanítási keretéhez kötődik, a személyközi kommunikációkutatás új irányzatairól szól. A 2010-ben megjelent kötet vezető szerkesztői, Sandi Smith és Steven Wilson tanítványai voltak a személyközi kommunikációkutatás nagy alakjának Michael Roloffnak. Úgy gondolták, hogy 1986 után itt az ideje egy új összefoglaló mű kiadásának, amelyben megjelennek az új eredmények is. A kötet nagy előnye, hogy az elméletek közül kettőt úgynevezett metapozícióba emel. A szerzők úgy vélik, hogy az evolúciós perspektíva, illetve a kapcsolati dialektika két olyan elmélet, amely ernyőként funkcionálhat több apróbb empirikus kutatás számára. A mű ismerteti az Egyesült Államokban 2005 és 2008 között zajló empirikus kutatások adatait is, így az olvasók tényleg a legfrissebb tudományos eredményekkel találkozhatnak.

Vannak különösen érdekes részek a könyvben?
Külön kiemelném azt a részt, amely a személyközi kommunikáció napfényes, illetve árnyoldalával foglalkozik. Most viccesen napfényesnek tituláltuk, de a mindennapi beszélgetéseinkben nagyon nagy szerepe van az úgynevezett támogató kommunikációnak, vagyis annak amikor a másik embert megvigasztaljuk, megerősítjük elköteleződésében, hitében. A könyvben szereplő Burleson tanulmány abból a szempontból hasznos, hogy gyakorlati tapasztalatokra épít.  A kutatás alanyai olyan emberek, akik az elmúlt két évben elvesztették közeli hozzátartozójukat, vagy egy számukra nagyon kedves személyt. Azt kell felidézniük magukban, hogy melyek voltak azok a támogató üzenetek, amelyek valóban vigaszt jelentettek számukra. Az így kapott hatalmas empirikus anyagból a kutatóknak tipológiát kell készíteniük, amely adatszerűen tartalmazza azokat az elemeket, melyek ténylegesen az együttérzést és a támogatást fejezik ki s valóban képesek megváltoztatni a befogadó érzéseit

Beszéljünk az árnyékos oldalról is!
Hihetetlen aktualitást adnak azok a rendkívül szomorú hírek, melyek tinédzserek haláláról, öngyilkosságáról számolnak be. Ők olyan tinédzserek, akiket az adott közösség tulajdonképpen kiutált, halálra szekált. Ezt angol szóval úgy nevezik bullying, vagyis terrorizáló kommunikáció, melynek hátterét Vangelisti és Humpel kutatja. Azzal a jelenséggel foglalkoznak,  amikor valaki megbántottságot, szomorúságot, sértettséget érez egy másik ember szándékos és akaratlagos cselekvése miatt. Sajnálatos módon manapság egyre nagyobb erőket kell a kutatásnak ebbe az irányába fektetni, hogy ilyen szomorú esetek ne fordulhassanak elő. A bullying nemcsak a face-to-face személyközi kommunikációra igaz, hanem egyre erőteljesebben jelen van mediatizált felületen, az internetes kommunikációban is.

A kommunikáció szakos diákoknak tanulmányaik során is hasznos olvasmány?
A személyközi és csoportkommunikációra járó diákok ezzel a könyvvel személyesen is megismerkednek, mindazonáltal mindenkinek tudom ajánlani, akit kifejezetten a személyközi kommunikáció és annak empirikus adatai, legfrissebb kutatásai érdekelnek.

Ez a könyv magyarul is megjelent?
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem, pedig érdemes lenne lefordítani. Viszont a könyvtárunkban már elérhető angolul.

Milyen szépirodalmi könyvvel készült?
Szépirodalom tekintetében az izraeli író, Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről című könyvét szeretném ajánlani. Nem friss a kötet, 2006-ban jelent meg, de nagy kedvencem több okból is. Az egyik, hogy nagyon szeretem a családregényeket, ami eddig a kezembe került nem okozott csalódást. Oz és a családjának sorsa is nagyon sajátos. Két kelet-európai zsidó családról van szó, az édesanyja és az édesapja családjáról. Édesanyja a prágai egyetemen, édesapja pedig a vilniusi egyetemen tanul. Egyikük be tudja fejezni a tanulmányait, a másikuk nem. Jön a vészkorszak, s a két család egymástól függetlenül úgy dönt: a leendő Izraelbe menekül.

A mű majd hatvan évet átfogva mutatja be azt az időt, amit a család Izraelben tölt, történetük összefügg az állam létrejöttével. Szerepel benne az arab, illetve a zsidó közösség együttélése is, amelyben nem a problémák és az előítéletek domborodnak ki, hanem hogy a két nép hogyan tud összesimulni a hétköznapokban.

A család és a kisfiú, Ámosz Oz történetét több tragédia is beárnyékolja. A legkeményebb ezek közül édesanyja halála. Már a korábbi műveinek is nagyon érdekes a nőalakja, és tulajdonképpen ez a regény magyarázza meg, hogy mi a furcsaságuk oka.

A fiú édesanyja depressziós volt. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor ennek még mind a felismerése, mind a gyógyítása gyerekcipőben járt. Ő, mint kisfiú, aztán mint kamasz folyamatosan szembesül édesanyja szomorúságával, letörtségével, de nem tudja kezelni. A kamaszévek letelte után aztán egy kibucba költözik, megházasodik, majd a Ben Gurion Egyetemen kezd el irodalmat tanítani. Nagyon szép a regénynek ez a szála is, a család történetét végigkíséri az irodalom tudósi szeretete. Először szenvedélyest akartam mondani, de az nem jó, mert tudósként szeretik az irodalmat. Ámosz Oznak több nagybátyja és az édesapja is irodalomból doktorál. Nehezen kapnak állást, tulajdonképpen az édesapa életének tragédiája, hogy nem lehet belőle irodalomprofesszor, ami fiának viszont megadatik. Nagyon jó szívvel tudom ajánlani ezt a regényt.

Milyen gyakran szokott vagy van ideje olvasni?
Mivel ez a hivatásom, amit nagyon szeretek, ezért számomra a szakirodalom olvasása nem teher. Napi rendszerességgel, ha nem is új könyveket, de folyóiratcikkeket mindenképpen olvasnom kell. A szépirodalom a kikapcsolódást jelenti számomra. Ha csak nagyon rövid időm van, akkor a novellisztikához fordulok. Nagyon szeretem a 20. század eleji magyar novellákat és érdekes módon főleg azokat, akiket a hivatalos irodalmi kánon talán második vonalbelinek tekint. Ide sorolnám Hunyadi Sándort, illetve Kaffka Margitot, aki képes volt megragadni a századforduló nők számára nyújtott lehetőségeit. Ha több időm van, akkor mindenképpen hosszabb lélegzetű, nagyregényeket szeretek olvasni, például a ma méltán népszerű Ulickaját.

szerző: Lövei Anett