A Végállomás: Madeira – Királykérdés Magyarországon 1919–1921 című könyv az utolsó magyar király (és osztrák császár), IV. Károly első világháború utáni visszatérési kísérleteivel, a volt uralkodó végső éveivel foglalkozik. A szerző könyvében az 1918. és 1922. közötti eseményeket írja le, IV. Károlynak a államügyek viteléről (tehát nem a trónról) lemondó nyilatkozatától kezdve a trón visszaszerzésére tett kísérletein át a száműzetésben bekövetkezett haláláig. Történészi pontossággal, újságírói eleganciával ecseteli az akkori magyar belpolitikai viszonyokat, jellemzi a királykérdés mentén kialakuló táborokat, bővebben is a királypártiak két csoportosulását, a legitimistákat (IV. Károly híveit) és az úgynevezett szabad királyválasztókat. Tanárunkat könyvéről kérdeztük.
A Habsburgok hanyatlása nem a közelmúltban kezdte foglalkoztatni.
Fiatal koromban történésznek készültem. Valamikor a hatvanas évek közepe tájt, másodéves egyetemistaként találtam erre a témára. Ami irodalom erről a kérdéskörről a hatvanas években létezett, jobbára egyoldalú volt. A két világháború közt keletkeztek többnyire, s főleg a legitimisták álláspontját tükrözték, a többi pedig a marxista történetírás terméke volt. A história felkeltette az érdeklődésemet...
Az utolsó magyar uralkodót rokonszenves embernek nevezte egy interjúban.
IV. Károly nem volt zseniális politikus, de a források szerint nagyon tisztességes és jó szándékú ember. Megkísérelte a háborúból való kilépést. Eltörölte a hadseregben a testi fenyítést, s még egy adalék: az 1916-os koronázása utáni bankett teljes menüjét elküldette a szegényeknek. Ez több volt, mint gesztus. Nagyfokú szociális érzékenységről tanúskodott, hiszen a háború sokakat sodort a kilátástalanságba, nincstelenségbe. Kétségbevonhatatlan tisztességű ember volt, más körülmények között jó uralkodó lehetett volna belőle. Nagyon sok pozitív emberi adottsága volt, bár a történelem nem a „volna", hanem elsősorban a politika, a sikerek vagy kudarcok alapján ítél.
IV. Károly osztrák császár, magyar király uralkodásának kezdetétől fogva ki akart lépni az első világháborúból, csak ezt meghiúsította a francia diplomácia indiszkréciója. 1918-ban azért adta át ideiglenesen az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodói jogait, hogy népei szabadon dönthessenek sorsukról, hogy személye ne álljon a béke útjába. Miután Magyarország királyság maradt, 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni a trónra. A második kudarc után, 1921 novemberében a magyar parlament törvénybe iktatta a Habsburgok detronizációját. Őt és családját Madeirára száműzték, ott halt meg nagyon fiatalon, harmincöt évesen, 1922-ben.
Miért fontos ma az 1921-es Habsburg restaurációs törekvésekkel foglalkozni?
Sokan operettbe illő históriának tartják IV. Károly kísérleteit, pedig ezek történelmileg jelentős események voltak. Károly visszavonul(tatás)ása lezárt egy korszakot: egy ötvenhárom millió lakosú, közel hétszázezer négyzetkilométer területű birodalom hullott szét, mely korábban Európa egyik vezető hatalma volt, de gyakorlatilag véget ért a közel ezer éves magyar királyság is. Még ha 1946. február 1-ig nem is változott Magyarország államformája, a trón üres volt. Emellett Károly visszatérését a környező országok fenyegetésként élték meg. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia között is feszültek ellentétek, de a Habsburg- és magyarellenesség egységesítette őket, létrehozta és fenntartotta szövetségüket, a kisantantot.
Az egyetemen hogy fogadták ezt a témát?
Mikor már átrágtam magam az elérhető forrásokon, akkor jelentettem be, hogy ebből szeretnék szakdolgozatot írni. Az egyetemen gond nélkül tudomásul vették, pedig a tanszékvezető, Andics Erzsébet, a Rákosi-rendszer hírhedt, Moszkvából hazatért alakja volt, aki 1956 után is békésen éldegélt, még ha régi befolyását, hatalmát el is veszítette. Megkaptam a kellő segítséget, igazolást, hozzáfértem a szükséges könyvtári, levéltári anyagokhoz. Akkoriban – és még sokáig – voltak Z kategóriájú, azaz zárt és ZZ, vagyis szigorúan zárt minősítésű könyvek, kiadványok. Én minden szükséges dokumentumot elértem, amit csak kértem.
Hogyan lett a szakdolgozatból könyv?
Egy ideig történészként dolgoztam, de 1973-ban váltottam, újságíró lettem. Nagyon szerettem ezt a hivatást, de történelmi érdeklődésemet soha nem adtam fel. IV. Károllyal azután is foglalkoztam, rengeteget olvastam, kutattam hozzá, néhány tanulmányt is írtam a témáról. Közben nagyon sok forrásanyag megjelent, emlékiratok és diplomáciai iratok láttak napvilágot. Az én tudásom is megtöbbszöröződött.
Történész vagy újságíró írta a könyvet?
Is-is; ez – saját műfaji besorolásom szerint – egy történelmi riport. Amit történészként elsajátítottam (a szemléletet, az anyaggyűjtést, a kutatási módszereket), azt az újságírásban prímán tudtam használni. Szándékom az volt, hogy történelmileg megalapozottan, de közérthetően, olvasmányosan beszéljem el történelmünk egy fejezetét. A riport erre nagyon alkalmas, mert tiszteletben tartja a tényeket, de lehetőséget ad arra is, hogy olyan dolgokat pendítsen meg az író, melyek nem teljesen bizonyítottak, ugyanakkor nagy a valószínűségük, s továbbgondolásra késztetik az olvasót.
Lesz folytatás?
Ami azt illeti, bőven van hozzá anyagom. Kétszer ennyit tudtam volna írni, de volt egy pont, ahol abba kellett hagyni. Könyvem IV. Károly halálával véget ér, de a témának van folytatása. A két világháború közötti magyar közéletben folyamatosan jelen volt a megüresedett trón betöltésének kérdése. Érdekes az 1921-es történések főszereplőinek, Horthy Miklósnak és körének, a józan reálpolitikus Bethlen Istvánnak a későbbi sorsa, a legitimisták és a szabad királyválasztók csoportjának hatása a magyar történelemre, valamint azok az ábrándok, melyek egy angol lord fiát, esetleg magát Horthyt szánták királynak. S ne felejtsük, hogy ma is vannak királypártiak, legitimisták hazánkban.
Talán igaz Mikszáth Hazatér a király című novellájának ki nem mondott tanulsága: a magyar ember szeret azzal a tudattal felnézni a budai várra, hogy ott lakik a király. Önnek mi a véleménye?
Szerintem nem attól lesz jobb egy ország, hogy alkotmányos monarchia vagy köztársaság, hanem attól, ami a megjelölés mögött van.
Speidl Zoltán tanár úr Végállomás: Madeira – Királykérdés Magyarországon 1919–1921 című könyvét 2013. január 13-án 17 órakor bemutatják a piliscsabai Klarissza Házban (Piliscsaba, Templom tér 9.).
szerző: Feke György
