Az idei Kazinczy-versenyen karunkat Horváth Viktória és Gőbel Ágoston képviselte, mindketten a legjobbaknak kijáró éremmel tértek vissza a campusra. Mindkét hallgatónkat, valamint felkészítő tanárukat is megkérdeztük interjúnkban.

A hallgatókat a szintén Kazinczy-érmes Gáspári László tanárunk készítette fel, aki honlapunknak nyilatkozott a versenyről, a díjazott hallgatókról, valamint a szép magyar beszédről.

Gáspári László: A sors adta különleges szerencsénk, hogy magyarul szólhatunk, mivel "az ország - ahogyan Jókai Anna fogalmaz - nyelve által munkálkodik; a harang is csak addig harang, amíg a nyelvét el nem veszti". Mindennek tükrében azt vallom, hogy a kulturált érthető és értelmes beszéd - s ezen belül a jó, illetve a szép hangzás - az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen záloga. Az évről évre megrendezett "Szép magyar beszéd versenyé"-nek felbecsülhetetlen érdeme, hogy ébren tartja e gondolatot, hogy újból és újból fölhívja a figyelmet a helyes magyar kiejtés kérdéseire. Csak örülni lehet annak, hogy körünkben is mindig akad 15-20 lelkes hallgató, aki felismerve ennek jelentőségét, vállalja a megmérettetést. Az idén a háziversenyen nyújtott teljesítménye alapján Horváth Viktória és Göbel Ágoston képviselte egyetemünket. Kitartó felkészülésük eredményeként mindketten Kazinczy-érmesek lettek, s így példaképül szolgálnak, szolgálhatnak társaiknak.

Megkérdeztük Horváth Viktóriát és  Gőbel Ágostont a versenyről, annak hangulatáról és korábbi eredményeiről is.

Milyen műveket adtatokelő a versenyen?
Horváth Viktória: Az országos döntőn Sütő András Virágvasárnapi remény című művének egy részletét adtam elő. Mikor először találkoztam e prózarészlettel, nagyon megfogott, ezért is indultam ezzel a versenyen. Vallásos témájú, meditatív, önvallomásszerű mű, ráadásul aktuális is volt a mondanivalója –amint a címéből is kitűnik-, hiszen a döntő április 29-30-án került megrendezésre, nem egészen egy héttel húsvét ünnepe után. Nagyon fontos számomra, hogy olyan szöveget adjak elő, amely közel áll hozzám. Ez egy ilyen szöveg. A versenyzésben minden izgalom ellenére azt szeretem a legjobban, amikor a zsűri és a közönség előtt állva olvasom a szöveget, és látom az arcokon, hogy őket is megérinti. Olyankor úgy érzem, hogy magamból is át tudtam valamit adni.

A versenyen egy másik prózát is be kell mutatni, amelyet előre nem ismerhetünk, mindösszesen 15 perc áll rendelkezésünkre, hogy felkészülhessünk az előadására. Az idei versenyen Latinovits Zoltán Monológ a költészetről című művének egy részletét kaptuk kötelező szövegként. Szerintem nem egy könnyen előadható szöveg, mivel az első bekezdésben van egy hatsoros mondat. Bírni kellett levegővel, és az érthető, szép kiejtésre is oda kellett figyelni a többi követelmény mellett.

Gőbel Ágoston: A verseny követelménye az volt, hogy XX. – XXI. századi esszé szöveget kellett mondani, ebbe belefért még olyan szépirodalmi mű is, amelyben kevés párbeszéd szerepelt. Én Fekete István Könyv című művéből olvastam fel egy körülbelül három perces részletet. A szerzőt az átlagosnál később, gimnáziumi éveim alatt szerettem meg, ez a szöveg pedig azért állt különösen közel hozzám, mert arról értekezik benne, hogy mennyire szereti a természetről szóló könyveket és milyen messze állnak tőle a matematikával kapcsolatos kiadványok. Egészen magamra ismertem ebben az esszében.

Mennyi időt fordítottatok a felkészülésre?
Horváth Viktória: Az aktív felkészülés néhány héttel kezdődött a verseny előtt, hetente egy alkalommal mindösszesen tíz-húsz perc erejéig találkoztam Gáspári László tanár úrral, aki mindvégig segítőkészen, és nagy szakmai hozzáértéssel készített fel a versenyre. Úgy érzem, sokat fejlődtem e néhány alkalom alatt, ezúton is köszönöm a fáradozását.

Gőbel Ágoston: A szigorúan vett felkészülés az néhány hétig tartott. Gáspári tanár úr Vikivel és velem egyszerre foglalkozott, közösen gyakoroltuk a szövegeket. Ez nagyon hasznosnak bizonyult. Persze én ezt a szöveget már hosszú évek óta ismertem, illetve a Mária Rádióban is dolgozom és ott minden egyes műsor egyfajta gyakorlásnak tekinthető.

Melyik műsorban lehet téged hallani?
Gőbel Ágoston: Az Életige szerkesztője és műsorvezetője vagyok.

Korábban is értetek el már hasonló sikereket?
Horváth Viktória: Nyolcosztályos leánygimnáziumba jártam, és hetedik osztályos koromban figyelt fel rám az akkori magyar tanárom, aki bíztatott, hogy induljak a Kazinczy-versenyen. Az iskolai fordulót megnyertem, és kijutottam a megyei döntőbe, ahol I. helyezést kaptam, így az országos versenyen is részt vehettem, ahol Kazinczy-jelvénnyel jutalmaztak. Az országos döntőben egyedüli hetedikesként versenyeztem a nyolcadikosok között, mivel 7-8. korosztályban hirdetik meg ezt a versenyt, és még nem volt azelőtt rá példa, hogy a megyei döntőt egy 7. osztályos diák nyerte volna meg. Hatalmas öröm volt ez számomra! Természetesen azután számos vers- és prózamondó versenyen indultam, legtöbbször I. helyezéssel tértem haza. Nem lehet elmondani azt az érzést, amikor láttam édesanyám, a tanáraim, és osztálytársaim arcán az örömöt, akik minden verseny alkalmával izgultak értem, drukkoltak nekem. Mikor egy-egy verseny után beléptem az osztályterembe, a kíváncsi szemek rám szegeződtek. Én mondtam, hogy sikerült, megvan az I. hely, erre mindenki egy emberként szaladt oda hozzám, úgy örültek velem együtt. Ez mindig nagyon jólesett! Ezek a versenyek felejthetetlen élmények a számomra, mindegyikre külön-külön emlékszem. Azután mindig felkértek iskolai, jótékonykodási rendezvények műsorvezetőjének, valamint két alkalommal a fülöpszállási augusztus 20-ai falunapok műsorvezetői feladatait láttam el, mindig nagyon szívesen tettem eleget a felkéréseknek.

Gőbel Ágoston: Általános iskolában és középiskolában is hoztam már el érmet, vagy jelvényt erről a versenyről, tenisz nyelven most jött össze nekem a grand slam, hogy minden korosztályos kategóriában megnyertem a Kazinczy-versenyt.

Milyen volt a verseny? Erős volt a mezőny?
Gőbel Ágoston: A zsűri elnöke, Gósy Mária úgy nyilatkozott, hogy az ő általa látott versenyek közül most volt a legmagasabb a színvonal, ezt mi is éreztük Vikivel. Persze nagyon jó hangulatúak is ezek a megmérettetések, nagyon hasonló érdeklődésű és kvalitású emberek jönnek össze erre a két napra és nagyon hamar megtaláljuk a közös hangot, ami eggyé kovácsolja a mezőnyt. Olyan ismeretségek, barátságok köttetnek, amelyek hosszú éveken át megmaradnak.

Horváth Viktória: A zsűrielnök kijelentése teljességgel beigazolódott, hiszen fantasztikus előadásokat hallhattam a két nap alatt. Megtisztelő volt ott lenni, és hallani a versenytársakat. Mivel egy az érdeklődésünk, nem nehéz megtalálni a közös hangot, így hamar kialakulnak ismeretségek, és tartós barátságok is köttetnek.

A diplomád megszerzését követően mivel szeretnél foglalkozni?
Gőbel Ágoston: Mindenképpen szeretnék rádiózni és újságírással foglalkozni, ahogy ezt már most is teszem, meg hát szeretnék tanárember is lenni, hiszen magyar szakon fogok végezni és szerintem ennek úgy van igazán értelme, ha az ember tanítja is az irodalmat.

Horváth Viktória: Az első Kazinczy-versenyen való szereplésem óta tudom, hogy rádiózással vagy televíziózással szeretnék foglalkozni, ezért is jelentkeztem az egyetem kommunikáció szakára. Mindig is hírolvasó vagy műsorvezető szerettem volna lenni, úgy érzem, ebben tudok kibontakozni, alkotni. Remélem egyszer teljesül az álmom.

Szívből gratulálunk hallgatóinknak a kiemelkedő eredményekhez és kívánjuk, hogy a jövőben is lelkesen pártolják a szép magyar beszéd ügyét!