Kicsi, de lelkes csoportunk kísérője Rozsnyai József tanár úr volt. Közös megegyezéssel kialakított, némiképp rendhagyó útvonalunkon kevésbé ismert, vagy a belvárostól távolabb eső épületeket egyaránt célba vettünk. Vonatunk fél 10-kor érkezett meg a 2009 és 2014 között épült, majd véglegesen 2015 decemberében átadott, Bécs nemzetközi vasúti forgalmát (is) bonyolító Hauptbahnhof fejpályaudvarra. Egy gyors körülnézést és jegyvásárlást követően metróval utaztunk tovább, majd egy kis séta után a Mexikoplatzra érkeztünk, melyet Ausztria hálája jeléül nevezett el a közép-amerikai országról, amiért Mexikó volt az egyetlen állam, mely tiltakozását fejezte ki 1938 márciusában az Anschluss ellen. Első megtekintendő – műemlék – épületünk az 1900 és 1913 épült, Victor Luntz tervezte, majd August Kirstein által befejezett Assisi Szent Ferenc templom (Pfarrkirche zum heiligen Franz von Assisi, köznyelvben: Mexikokirche) volt. A középkori román stílusú templomok monumentális kompozíciót is idéző templom különlegessége, hogy belsejében a romanika formakincsét idéző megoldások mellett a bécsi szecesszió egy szép példája, a mozaikdíszítésű Szent Erzsébet kápolna is helyet kapott.
Pontosan száz évet „átsétálva" a Práterhez közeli WU (Wirtschaftsuniversität Wien) 2013-as campuszát kerestük fel. A friss, különleges hangulatú, 10 hektáron elterülő épületegyüttes alapkoncepcióját Laura P. Spinadel vezetésével a BUSarchitektur alkotta meg. A komplexum hat épülete spanyol, angol, német, japán és osztrák építészek tervei alapján készült, kiemelkedik közülük a Library & Learning Center nevet viselő könyvtári és oktatási központ, mely Zaha Hadid munkája. Miután kívülről megtekintettük az egymásnak „felelgető" épületeket a campus főutcáján, kettőbe közülük be is jutottunk. Bár szombat volt, a könyvtár nagy forgalmat bonyolított le, így egy kicsit a budapesti bölcsészek világától viszonylag távol eső leendő bécsi gazdasági szakemberek világába is bepillanthattunk. Zaha Hadid épületében járva akár egy luxus óceánjárón is képzelhettük volna magunkat, ezt a hatást a fehér falak és hosszan elnyúló folyosók tovább fokozták. Egy rövid kávészünet után tovább folytattuk utunkat, továbbra is a kortárs vonalon maradva.
A változékony májusi idő majdnem kifogott rajtunk, az egyetemen az eső is utolért minket, de Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser (eredeti nevén Friedrich Stowasser) házait már ragyogó napsütésben értük el, mely jól illett azok bohém hangulatához.
A Hundertwasserhaus (1983-1986) és a KunstHausWien (1989-1991) után egy neogótikus, Friedrich von Schmidt tervei alapján 1866 és 1873 között felépült templomot, a St. Othmar unter den Weißgerbern Kirchét tekintettük meg. A historista intermezzo után, ezúttal kronológia szerint haladva a Ringen Otto Wagner 1906-os Postatakarékpénztárához (Postsparkasse) érkeztünk meg.
A bécsi századforduló kissé szigorú szimmetrikus, de mégis lenyűgöző emléke után a Stubenringen folytattuk utunkat, a Heinrich von Ferstel tervei alapján felépült, 1871-ben megnyílt Iparművészeti Múzeumhoz (MAK – Österreichisches Museum für angewandte Kunst / Gegenwartskunst). Sajnos idő hiányában a múzeum kiállítását nem tudtuk megnézni, de előcsarnokát és groteszk kifestését szemügyre vehettük.
Sétánkat a Ringen, annak ismertebb és kevésbé ismert épületeivel folytattuk, közben meg-meg állva, egy-egy érdekes részletnél. Megtekintettük a Wiener Stadttheatert (idősebb és ifjabb Ferdinand Fellner, 1871-1872), a Palais Coburgot (Karl Schleps, majd Adolf Korompay 1839–1845) és a Stadtpark földalatti vasút megállóját (Otto Wagner, 1899). Utolsó állomásunk az Akademisches Gymnasium épülete volt. Az 1866-os, Friedrich von Schmidt tervei alapján felépült iskolát szerencsénkre nyitva találtuk, így részben belső tereit is felfedezhettük, a finom részletekben bővelkedő neogótikus enteriőr igazi békebeli hangulatot árasztott. Az iskola büszke egykori tanulóira, az emléktáblák között örömmel fedeztük fel az 1933-ban Nobel-díjjal kitüntetett fizikus, Erwin Schrödinger nevét.
Napunk a Karlspaltzon fejeződött be, ahol a patinás, Otto Wagneri Stadtbahn-megálló megtekintése után metróra szálltunk kiindulási helyünk, a Hauptbahnhof felé. Hazafelé a vonaton jól esett leülni és kicsit kipihenni a sok épülettől épületig megtett lépést. Kirándulásunk során nemcsak koruk, hanem funkciójuk szerint is különböző épületek megtekintésével a Monarchia központjától a kortárs Bécsig a város több különböző arcát megismerhettük, melyek mai képét és hasznosításuk módját egyaránt tanulságos volt látni. Reméljük, hogy még sokszor lesz alkalmunk arra, hogy szakértő vezetéssel ilyen kellemes napot tölthessünk el együtt! Köszönjük Rozsnyai tanár úrnak a program összeállítását és, hogy végigkalauzolt minket a városon!
A beszámolót írta:
Hegedüs Márta Flóra, Művészettörténet MA hallgató
