A CentrArt Egyesület (Budapest), az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány (Kolozsvár) és a PPKE Művészettörténeti Tanszék szervezésében 2016. május 6-8. között tanulmányi kirándulásra került sor, melyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatói, hallgatói, valamint gyakorló művészettörténészek vettek részt, úti céljuk a történelmi Vas vármegye és a Balaton-felvidék volt.

Péntek reggel busszal indultunk el Budapestről, hogy felfedezzük a nyugat-magyarországi emlékanyagot. Első úti célunk a keszthelyi Festetics kastély volt, ahol a kiállítást Kardos Laura művészettörténész szakmai vezetésével tekintettük meg. Számos információt megtudhattunk magáról a Festetics családról és a kastélyról, melyet 1745-ben kezdtek el építeni. Az épület egyik legcsodálatosabb helyisége a könyvtárterem, melynek gyűjteménye az egyetlen teljes egészében megmaradt magyarországi főúri könyvgyűjtemény.

A kastély után a Georgikon Majormúzeumot kerestük fel, hogy bepillantást nyerhessünk a főúri reprezentáció hátterében álló gazdasági folyamatokba és az alsóbb társadalmi réteg mindennapjaiba. Ezután a Keszthely főterén álló volt ferences templomban tekintettük meg a 14. század végi freskókat, Szakács Béla Zsolt tanár úr magyarázatával kísérve.
Következő állomásunk Sümeg volt, ahol elsőként a plébániatemplomot kerestük fel, ahol Jernyei Kiss János tanár úr ismertette Franz Anton Maulbertsch freskóinak keletkezéstörténetét, valamint ikonográfiai programját, majd tovább sétáltunk a püspöki palotába, ahol a Szent Márton kápolnába nyerhettünk betekintést.
Az első nap lezárásaként Jákon jártunk az apátsági templomban, valamint közeli a Szent Jakab-kápolnában, ahol az embert megérinti a történelem. Elképesztő az eddig csak képen látott épületeket személyesen is szemügyre venni, érezni hűvös levegőjüket, elmélyülni csöndjükben, megtapasztalni monumentalitásukat. Szakács Béla Zsolt tanár úr előadásának köszönhetően pedig itt is sok érdekes információt hallottunk a templom építéstörténetéről.

A nap végén elfoglaltuk a szállásunkat egy kollégiumban Szombathely szívében, ahonnan csak pár perc séta volt a főtér. Felfrissülve másnap ismét útnak indultunk, ezúttal gyalog, hogy megtekintsük a helyi emlékeket: a ferences plébániatemplomot, az Iseumot és a Székesegyházat. A szombathelyi épületek közül az Iseumot emelném ki, mint a legrégebbi maradványokat bemutató emléket, amelyet a kiránduláson volt szerencsénk megtekinteni. A negyedik legnagyobb Ízisz szentélyként igazi ritkaságszámba megy jelenléte Pannónia területén, mint ahogyan ezt megtudhattuk Jankovits Katalin tanárnő előadásából.
A maga nemében ugyanolyan egyedülálló volt a szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyház is, mely csak részben őrzi eredeti állapotát, ugyanis a késő barokk templom freskó díszítése elpusztult, és helyén ma már csak egy részleges rekonstrukció látható. A Madonna-kápolnában azonban volt alkalmunk megtekinteni a megmaradt freskókat, amik lenyűgöző látványt nyújtottak. A barokk épületek történetét és freskóciklusait Jernyei Kis János és Tóth Áron tanár urak ismertették.

Szombaton egy rövid időre még a határt is átléptük, és megnéztük az Ausztriában található városszalónaki (Stadtschlaining) várat és a Szent József plébániatemplomot. A délután nagy részét Kőszegen töltöttük, ahol két templomot néztünk meg közösen. A Szent Jakab templom és a Jézus Szíve-templom megtekintése után pedig mindenki egyénileg fedezte fel a várost. A második nap lezárásaként pedig a csendes pihenő mellett sor került egy kis csapatépítő beszélgetésre is.
A harmadik nap reggelén a szombathelyi Szent Márton-templomba tértünk be. Továbbindulva ismét egy vidéki úrilakkal ismerkedtünk meg, a vépi Erdődy-kastéllyal, mely egyike a megmaradt reneszánsz épületeknek, azonban nagyon romos. A három nap alatt látott, több évszázadot túlélt épületek közül ez volt a leglehangolóbb állapotban.

A következő állomás a Nádasdy-vár volt Sárváron, ahol egy nagyon sokrétű kiállítást tekinthettünk meg a váron belül, kezdve a katonaságot bemutató tárlattól egészen a barokk freskókig. Ezután következett a herendi Porcelánművészeti Múzeum, ahol alkalmunk volt megismerni a porcelán dísz és használati tárgyak változatos sorát kezdetektől egészen napjainkig.
Az utolsó tervezett program a felsőörsi prépostsági templom megtekintése volt. A 13. századi templomot építő anyagai, a vörös homokkő és a fehér dolomit teszik igazán különlegessé. Mivel a Balatonhoz közel jártunk és még az időnkbe is belefért, tettünk egy kis kitérőt, és „bónuszként" meglátogattuk Tihanyt. A kilátás és a szűk utcás kis város magáért beszélt, méltó lezárása volt a három tartalmas napnak.
A kirándulás programja kellőképpen sokrétű volt: az antikvitástól kezdve egészen a 19. századdal bezáróan minden korszakból kaphattunk egy kis ízelítőt valamilyen formában. Utunk során egyaránt láttunk szakrális és világi épületeket, melyek meghatározó jelentőségű emlékei a magyar építészettörténetnek és mindenképpen érdemes őket személyesen is tanulmányozni. Részben, mert az ilyen kirándulások alkalmával az ember mindig gazdagabb lesz néhány fontos szakmai tapasztalattal, részben pedig megtapasztalja, hogy milyen is az élő művészettörténet.

A beszámolót írta: Képes Erika és Hegedüs Márta Flóra
A fényképeket készítette: Képes Erika és Hegedüs Márta Flóra