Bár a Frances Ha című filmmel nem most találkoztam először, mégis izgalmas volt egy másik életkorban és élethelyzetben újranézni gimnáziumi éveim egyik kedvenc filmjét. Öröm volt látni, hogy az online platform ellenére az utóbbi alkalommal gyarapodott a létszám, így a filmet követő beszélgetés során is több perspektívából tudtuk körüljárni a témát.

A főszereplő egyik fontos dilemmája, hogy saját életében hogyan őrizze meg gyermeki mivoltát, miközben fokozatosan rátelepszik életére a felnőtté válás kényszere. A film egyik tanulsága, hogy a felelősségteljes, tudatos élet nem áll szemben a gyermeki léttel, felnőtté válni inkább azt jelenti, hogy felismerjük, hol kell elfogadni a kötelezettségeinket és következetes módon viselkedni, hol engedhetünk meg magunknak egy kis bohóságot, lélekben gyermekként maradva.

Frances-re a film végéig jellemző a „készen kapott élet” várása, a fiatalkori álmok kergetése, konkrét célkitűzések nélkül. Merhetünk nagyokat álmodni, de ehhez vállalnunk kell, hogy a céljainkhoz vezető utat is mi kövezzük ki, elfogadva azt, hogy néha be kell iktatni egy kis pihenőt vagy akár egy-egy nagyobb döntést. Ez az út nem szükségszerűen egyenes és nem biztos, hogy az elképzelt módon futunk célba. A kerülők akár segíthetnek is minket abban, hogy még világosabbá váljon az, mit is szeretnénk az élettől és magában az életben.

A filmben, ami engem leginkább megragadott, hogy nem csak egy személy válhat felnőtté, hanem két ember közötti kapcsolat is. Frances sokáig sérelmezi legjobb barátnőjével átalakult barátságát, azonban a film végére ráeszmél ennek igazi lényegére. A birtoklási vágyat, a másik életében való folyamatos részvétel igényét felváltja a biztos tudat afelől, hogy a másikra akkor is lehet számítani, ha nincs az adott pillanatban az egyén mellett. Elég egy egymásra tekintés, amiből mindketten tudják, hogy összetartoznak.

A történetben Frances rátalált a saját egyensúlyi állapotára, felismerte, hogy nem elég álmodni, meg kell ahhoz tenni a szükséges, de néha ijesztő „többet”.

Felmerülhet bennünk egy kérdés, amely átvezet minket filmklubunk utolsó vetítésére: mi az a több, ami még kevés és mi az a több, ami már elég ahhoz, hogy elérjük az áhított állapotot? A teljesítés és a teljesítmény egy másik oldalának bemutatásához szeretettel várunk mindenkit mai vetítésünkre, melyen a Whiplash című filmet nézhetjük és vitathatjuk meg közösen.

Kocsis Viktória