A Habsburgok közép-európai országain belül közel négyszáz éven át számos etnikai, nyelvi és felekezeti közösség élt egymás mellett. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően létrejött vagy átalakult államok történetírásában hosszú időn keresztül elsősorban nemzeti keretek között értelmezték e korszak etnikai és felekezeti viszonyait, és jelentős figyelmet kaptak az együttélést terhelő konfliktusok. Az elmúlt évtizedek történeti kutatása ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet fordít az együttélés különböző formáira, a közösségek közötti kölcsönhatásokra és a kulturális transzferekre. A nyári egyetem célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a hallgatók számára elméleti és gyakorlati ismereteik bővítésére arról, miként befolyásolta a Habsburg-dinasztia és a birodalom emlékezete a Közép-Európában élő népek identitását, milyen közös emlékezeti pontok vannak és hogyan változhatott ezek értelmezése a modern korban, illetve milyen kulturális és épített örökséget hagyott maga után ez a többszáz éves időszak.
A rendezvény a Pázmány BTK Történettudományi Intézete, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, a krakkói Jagelló Egyetem és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem együttműködésében valósult meg, történész és művészettörténész hallgatók és vendégoktatók részvételével.
Az első nap előadásai és szemináriumai alkották meg a módszertani és értelmezési keretet. Kovács Zsolt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem munkatársa a Habsburgokhoz köthető barokk építészeti örökséget mutatta be Erdélyben, kitérve az uralkodói reprezentációt szolgáló épületekre és azok motívumaira, az erőd- és a templomépítészetre, ezek hatásait az erdélyi városok (például Gyulafehérvár vagy Kolozsvár) összképére és további fejlődésére, valamint a régió kulturális örökségében betöltött szerepükre.
Szuromi Kristóf, a PPKE-BTK Történettudományi Intézetének adjunktusa szemináriumi keretek között ismertette meg jobban a hallgatókat a Pierre Nora által definiált emlékezeti hely fogalmával, főbb típusaival, értelmezési lehetőségeivel, a csoportmunkákon keresztül pedig mindezt kivetítették a magyarországi és közép-európai emlékezeti helyekre, elemezve azok történetét, jelentésük lehetséges változásait, valamint identitásformáló, vagy -megtartó jelentőségét. A nap kutatásmódszertani előadását pedig Matej Smida, a Bél Mátyás egyetem doktorandusza tartotta a levéltári források digitalizálásáról, elérhetővé tételéről, valamint a történettudomány területén is alkalmazott, illetve alkalmazható mesterségesintelligencia-alapú szoftverek szerepéről, pontosságáról és felhasználási módszereiről.
A második nap első főbb szakaszában a hallgatóké volt a főszerep, ugyanis ekkor került sor a nyári egyetem tematikájához illeszkedő, rövid prezentációkból és közös eszmecseréből álló colloquium első részére. Délután a csoport látogatáson vett részt a Magyar Nemzeti Galériában, amelynek során megtekintették a Habsburg–Lotaringiai család magyarországi ágának temetkezési helyéül szolgáló nádori kriptát.
Július 1-jén Fejérdy Gergely, a PPKE-BTK Történettudományi Intézet egyetemi adjunktusa és a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatóhelyettese tartott előadást Otto von Habsburg: The Life of a Crown Prince in the Service of Central Europe címmel. A hallgatók ennek során megismerhették Habsburg Ottó családi hátterét és életpályáját, valamint kiválóan szemléltette, hogyan vált az egykori magyar trónörökös a 20. század második felére Közép-Európa és az itt élő népek ügyét szívén viselő európai szintű politikussá. Az előadást élénk beszélgetés követte Habsburg Ottó személyéről, az Alapítvány működéséről, illetve az ott fellelhető és kutatható forrásokról.
A következő nap a résztvevők egy tanulmányi kiránduláson vettek részt Komáromba. A kirándulás során a hallgatók a helyszínen ismerhették meg a komáromi erődrendszer építéstörténetét, a Monostori Erőd sajátosságait, szerepét és jelentőségét, ezen keresztül betekintést nyerve a Habsburg Monarchia 19. századi erődépítészetébe. A történeti áttekintés mellett a hallgatók részletes ismeretet szereztek az erődről, mint a Monarchia épített örökségéről, valamint emlékezeti helyről: hogyan vált az objektum a mai Komárom városa, a 19-20. századi magyar hadtörténet, az itt szolgáló katonaság számára, valamint hogyan értelmezhető a helyszín Komárom és a Duna szlovák partján fekvő Észak-Komárom (Komárno) közös kulturális emlékezeti helyszíneként. Végezetül pedig megtapasztalhatták, mi módon funkcionálhat egy, az 1850-es-70-es években épült erőd az 1848-49-es szabadságharc komáromi harcainak lokális emlékezeti helyeként. A kirándulás szervesen épült a nyári egyetem egyik fő vezérfonalára, a Habsburg Monarchia közép-európai épített örökségére és kulturális emlékezetére.
A nyári egyetem záró napját teljes egészében a hallgatói előadások köré szervezett colloquiumnak szentelték a szervezők. Az esemény lehetőséget biztosított a magyar, román, szlovák és lengyel diákoknak szakdolgozati, vagy a rendezvény tematikájához illeszkedő kutatási témájuk bemutatására, amelyeket ennek köszönhetően nemzetközi környezetben vitathattak meg szakmai és kutatásmódszertani szempontból, ezzel is hozzájárulva a későbbi munkafolyamataik eredményességéhez. Az előadott témák emellett kiválóan rámutattak, milyen szerteágazó kutatási lehetőségek lehetnek a nyári egyetem fő tematikájához kapcsolódóan. A résztvevők találkozhattak emlékezettörténeti, kulturális- és életmódtörténeti, művészettörténeti, hadtörténeti, illetve művelődéstörténeti kutatásokkal.
A rendezvény zárásakor a szervezők és a közreműködők egyetértettek abban, hogy a most lezajlott nyári egyetem több közös munka alapját teremtette meg, valamint megegyeztek a közeljövőben történő folytatásáról.
