A Budapesten 1925-ben született gyermekorvos – aki túlélte a náci koncentrációs tábort – 1957-ben távozott az Egyesült Államokba, majd a Minnesotai Egyetemen szerzett professzori címet. Amikor a kiállítás gondolata megszületett, még senki nem gondolta, hogy Robert. O. Fischt éppen a megnyitó napján helyezik örök nyugalomra Budapesten.
Az orvoslás mellett képzőművészettel is foglalkozott, rajzai egy 1998-ban megjelent, a műveket bemutató A Sárga Csillag fénye című könyvben jelentek meg. Most ezek láthatók a BTK kiállításán, Fisch hozzájuk fűzött gondolataival. Könyvéről a szerző a következőket mondta: „…kísérlet az érzelmek leírására, kiáltás az éjszakába, egyszersmind a remény felvillanása a sötétségben. Amire emlékeztetni szeretnék, az nem a szörnyűség, hanem az emberi erényből fakadó szépség, és a szenvedésben megteremtett szellem megvilágosodása.” A kiállítás megnyitóján ennek szellemében hangzottak el Robert Fisch életútját, munkásságát méltató beszédek.
Kuminetz Géza rektor atya a megbocsájthatatlanság, a gyűlölet, a bosszú és az ezeken felülemelkedő emberi magatartás erőterében idézett olyan közép-európai személyiségeket, akik arra figyelmeztetnek, hogy a túlélők „bocsássanak meg a velük kegyetlenkedőknek, mert a gyűlölet nemcsak a gyűlölet tárgyát, hanem az alanyát is fölemészti. Mert ez a legnegatívabb érzés, érzület, amely alattomos módon mérgezi a személyiséget, s általa a családot, a nemzetet is.” A megbocsájtás fontosságát hangsúlyozta a továbbiakban rektor atya. „Megbocsájtás esetén azt adjuk valakinek, amit nem is érdemel meg. Látható ebből, hogy a megbocsájtás a szeretet legmagasabb foka. Mindebben Istent követjük, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.” Azt, hogy ismét fenntartás nélkül tudjunk tekinteni az ellenünk vétőkre, csak a szívből jövő bocsánatkérés és megbocsájtás adhatja meg. Kuminetz Géza emlékeztetett: a holokauszt az ateista humanizmus egyik legkíméletlenebb megnyilvánulása. Hogyan jutottunk ide? – tette fel a kérdést. „Úgy, hogy az embernek nem kellett sem az Ószövetség jóságot sugalló Istene, és nem kellett ennek a jóságnak a megtestesítője, az istenember, Jézus Krisztus királysága sem.” Az istenember helyére az emberisten került, akinél nincs igazságosság, sem bocsánat, mert az a gyengeség jele. „Csak aki megbékél a múltjával, tehet szert érzelmi stabilitásra. Akiben ugyanis béke él, az az ember elfogadja a szenvedést, megbocsájt azoknak, akik a szenvedéséért felelősek voltak, megbocsájt önmagának is, legyőzi félelmeit, s ennek nyomán végre immár az igazságosság és a szeretet útjára léphet.” Robert Fisch hat, életét mindig és egyre tudatosabban kísérő alapértéket nevezett meg. Ezek: az együttérzés, az emberek alapvető, egyenlő méltósága, a gyermekekkel való odaadó törődés, a humor, a szenvedni tudás és az emberiesség értéke minden körülmények között. Rektor atya végül figyelmeztetett: „Ma is rossz idők járnak. Az emberi kegyetlenség ma is diadalát üli. Olykor még kegyetlenebb, még irracionálisabb, mint volt a második világháború idején.” De az ember a szenvedésben is megnemesedhet, mert Krisztus a szörnyű órában is az istenség emberfeletti jóságával köt össze bennünket.
Birher Nándor dékán a világháború, az üldözés és a táborélet felidézése után rámutatott, hogy „a háború és a halál Robert Fisch életének csak az egyik fele volt. Életének másik fele az élet szolgálatával telt, és ez az, ami igazán fontos.” Így jellemezte „Robit”, régi ismerősét: „Úgy szerette az életet, mint aki közvetlenül a Teremtőjétől leste el, mennyire szép is az élet. Mekkora ajándék, történjék bármi körülöttünk a világban.” Azok a sötét napok – írja Fisch – „nemcsak az ember sötét, hanem fényes oldalát is felszínre hozták”. A fényes oldal pedig nem más, mint a moralitás, és a moralitáshoz szorosan kapcsolódó szeretet. A szeretet tart össze bennünket, a másik ember méltóságának a felismerése – hangsúlyozta a dékán, majd emlékeztetett a vallások közötti béke fontosságára. Fischt idézte: péntekenként zsinagógába, vasárnaponként misére járt. Ebből azonban nem harag, hanem éppen az ellenkezője, nyitottság és szeretet lett. „A szeretet és a megértés összekötötte a különböző vallásokat” – írta Fisch.
Weisz Péter, a Barankovics István Izraelita Műhely elnöke, a Bugát Pál Kórház főigazgatója a Talmudot idézte: „Minden időben és minden korban létezik 36 igaz ember, akikben benne van az Isten dicsfénye, akiért az örökkévaló fenntartja a világot, akiknek köszönhető, hogy a világ létezik. Ez a 36 ember nem a műveltsége, a tudása, hanem isteni ereje miatt igaz. Ezek közé tartozott Robert Fisch.”
Dobos KárolyDániel hebraista, tanszékvezető a holokauszt túlélők előtt álló példaképeket említett, köztük Viktor Franklt, aki a logoterápia kidolgozóját a háború után. (Az egyetem Szent II. János Pál Kutatóközpontja kiemelten foglalkozik Frankl munkásságával.) Edith Eger pszichológustól idézte: soha nem lehet a csüggedés a végső szó, majd Robert Fisch életfilozófiájának központi gondolatát hangsúlyozta: a reménytelenségben is a remény, az embertelenségben is az emberség a döntő.
Schuller Ágnes gyermekorvos, az orvoskolléga és régi ismerős Fisch emberi alakját hozta közelebb, Kovács Ákos intézetvezető pedig a kiállítás tematikájához kapcsolódó, október 20-i vallásközi konferenciára hívta fel a figyelmet: Zsidóság és kereszténység – Új kulturális és vallásközi perspektívák a 21. században. „Szervezésekor még nem gondoltuk, hogy ezen a napon már emlékezni fogunk egy áldozatra, egy szép életre, egy sajátos feltámadásra” – fogalmazott az intézetvezető, majd hozzátette: Fisch mindegyik képében megtalálható ez a hármasság. Az októberi konferencia nyitógondolataként Karl Barth megállapítását idézte: „Az Ige testté, nem valamiféle általános értelemben vett testté, emberré, önmagát megalázó és szenvedő emberré lett, hanem zsidó testté. A megtestesülésről és a megváltásról szóló egész egyházi tanítás elvont, olcsó és jelentéktelen annak mértékében, mennyire kezdték mellékes és esetleges jellegzetességnek tartani ezt a tényt.”
A kiállításmegnyitón megjelentek Robert O. Fisch családtagjai és Lomnici Zoltán, az Emberi méltóság Tanácsának elnöke.
A Sárga csillag fénye kiállítás 19 képét Robert O. Fisch az Egri Egyházmegyének ajándékozta, akiktől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem térítésmentesen kapta meg kiállításuk céljából.
Forrás: Pázmányonline
