A virginiai Christendom College 550 diákkal és 35 főállású oktatóval az amerikai konzervatív katolikus gondolat egyik kiemelkedő műhelyének számít. Az 1977-ben alapított, alapszakos diplomát adó főiskola alapvetése, hogy az agresszív amerikai szekularizáció ellen kiművelt keresztény tanítványokat kell harcba küldeni. A hallgatók számos humántudományi szak közül választhatnak két virginiai, egy írországi és egy olaszországi (római) campusukon.

Karunkon tett látogatást Dr. Patrick Bracy Bersnak, a főiskola Politológiai és Közgazdasági Tanszékének oktatója, akit Birher Nándor, a Pázmány BTK dékánja fogadott. Az amerikai kutatót a Christendom College falain belül folyó munkáról, az amerikai egyetemeken terjedő cancel kultúráról és a katolikus keresztény ember feladatáról kérdeztük.

Szakterülete a modern európai történelem és politikaelmélet. Mi az álláspontja Francis Fukuyama híres tételéről, miszerint a történelemnek vége?
Úgy gondolom, tévedett, a történelem velünk marad. Amúgy használom Fukuyama művét a kurzusaimon, hiszen ez a tétel a történelemnek azt a pillanatát ragadja meg, ami a győzelemről szól, hogy Amerika megnyerte a hidegháborút, és előre vetíti azt, hogy a jövőben béke és fejlődés vár ránk. És ez így is volt egy darabig, az emberek tudatalattijára hatott is ez az utópisztikus nézet. De a történelem soha sem szűnt meg, újra és újra emlékeztet minket, hogy létezik...

Önt mi emlékezteti erre?
Természetesen az ukrajnai háború kristálytiszta példája ennek, mint ahogy az iraki bevonulás is 2003-ban, vagy az afganisztáni akció az volt, amikor azt hittük, Amerika elhozza számukra a demokráciát és minden szép és jó lesz. De nyilván nem erről volt szó...

Mit tart a politikai elmélet a nyugati világban nagy teret nyert identitáspolitikáról?
Az identitáspolitika téves és káros, mert arra tanít, hogy identitásunknak csupán egyetlen szeletére összpontosítsunk, ráadásul arra a szeletére, ami a lehető legmesszebb áll a fundamentális kérdéstől, hogy mint emberek kik is vagyunk. Ami alapvető aspektus, hogy Isten a saját képmására alkotta az embert. Az azonban nem, hogy valaki fehér vagy fekete, nő vagy férfi. Ezt legtöbbször arra használják emberek, kisebbségi társadalmi csoportok, hogy manipulálják a többséget annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak. Ez rettentően káros folyamat és gyakorlat különösen az Egyesült Államokban, ahol a közvéleményt teljesen megfertőzte ez. Most már nincs visszaút, nem lehet ellentmondani ennek anélkül, hogy ne iktassanak ki a közbeszédből. És még egy dolog: minél sokszínűbb egy társadalom, annál károsabb a jelenség, mivel a sok és sokféle társadalmi csoportot mind egymás ellen fordítja.

Az amerikai egyetemek ma már a safe space-ben léteznek, de épp ezért a szabad véleménynyilvánítás, a lelkiismereti szabadság kérdése annál inkább aktuális. A katolikus egyetemeken mi a helyzet ezen a téren?
Úgy látom, a katolikus intézményekben nem olyan rossz a helyzet, mint a világi egyetemeken, de sajnos fokozatosan romlik. A genderideológia, a faji alapú gondolkodás az amerikai kultúrában mélyen jelen van, ezért fel kell készülni arra, hogy ellenálóbbak legyünk. A katolikus intézményeknek igenis van itt keresnivalójuk, mert egyértelművé kell tenni, hogy az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette, és nem egy adott identitás-csoport definiálja. És azt is hirdetni kell, hogy szeretettel, megbocsátással kell fordulni egymáshoz.

A kérdések felvetése, az igazságkeresés a legősibb emberi reflexiós tulajdonság, a klasszikus filozófia lételeme, Ön is mint elméleti szakember kérdéseket tesz fel és próbál válaszokat találni. Hogy lehetséges az, hogy ennyire elidegenedtünk a kérdésfelvetésektől, sőt bátorságot kell venni ahhoz, hogy a többségi véleményt megkérdőjelezzük?
John Henry Newman The Idea of a University című művében arra mutat rá, hogy ha lelkünk filozofikus beállítottságú, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy ilyen problémákkal foglalkozzunk. Ő azt vallja, hogy a másikkal való vitánk lehet tisztelettudó, elfogadó, és a gondolatcsere gyümölcsöző. Így arra tanítom diákjaimat, hogy hogyan lehetnek képesek erre. De arra is képessé kell válniuk, hogy megfontoltan lépjenek ki az ilyen harcterekre. Illetve még egy dolog fontos itt: Platón azt mondja, a filozófia felkészülés a halálra. Azért gondolkodunk, hogy ráleljünk az élet értelmére, de azért is, hogy jó életet éljünk, hogy így kerülhessünk Isten elé. Amerikában nem divat a halálról beszélni, inkább eltávozást (passing) mondunk. Én viszont így emlékeztetem diákjaimat arra, hogy gondolkodjanak a végső kérdéseken, az életük alakulásán, és azon, hogy vajon mit fognak róluk mondani mások, ha egyszer meghalnak. Ilyen módon aztán könnyebb bátorságot venni dolgaink alakításához.

Hogy magyarázza önmagának a Christendom College mottóját: Merj nagyszerű lenni!
Az eredeti mottónk így hangzott: Mindeneket megújítani Krisztusban, mert valóban komolyan gondoljuk a kereszténység tanítását. De új mottónk arra biztatja hallgatóinkat, hogy ne maradjanak meg feltétlenül a kényelmes, megszokott katolikus miliőjükben, a biztonságot adó konzervatív világukban, ahol nem kell azokat a harcokat megvívniuk, amelyekről most beszélünk. Ellenkezőleg: ki kell lépni a színre, bele kell állni a harcokba.

Mi lehet egy katolikus egyetem szerepe a nyugati társadalmakban?
Első válaszom az lehetne, hogy menjünk vissza oda, amit Henry Newman javasol, és beszéljünk az embereknek a lélek filozofikus beállítottságáról, tanítsuk meg őket helyesen gondolkodni. A filozófiai beállítottság legjobban vallásos háttérrel működik, mert így tudhatjuk, hogy létezik egy igazság, és az élet vége közelebb visz ehhez az igazsághoz. Ez az a megfelelő morális háttér a fejlődéshez, az önmagunkra való reflektáláshoz. Úgy vélem, a katolikus intézményeknek kötelező az embereket a helyes gondolkodásra tanítaniuk, hogy ne legyenek megfélemlíthetők a woke politikai irányzat, vagy a politikai korrektség, vagy ezek bármilyen más megnyilvánulása által. Feladat az is, hogy segítsék az embereket továbbadni a hitet, amire az egyház tanít a társadalom evangelizálása érdekében.