2026. március 29. – A PPKE BTK hallgatóiból álló, színjátszókörként és egyúttal szellemi műhelyként működő Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) Bártfay Rita dramaturg meghívására a budapesti Új Színházban, a IX. Keresztény Színházi Fesztivál keretében, 2026. március 26-án mutatta be az Androphilus áldozata. Allegorikus misztériumjáték Csíksomlyóról parasztbibliai történetekkel és legendaballadákkal című előadását. A teltházas bemutató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK nagyböjti és húsvéti lelkiségi eseményeként, ünnepi felkészítőjeként zajlott. Az előadást a színkörben immár kilencedik éve játszó Szatai Dóra biatorbágyi gimnáziumi tanár, pázmányos alumna rendezte, a dramaturgiai munkát Garamhegyi Gellért tanár, pázmányos alumnus és Horváth Olivér történész doktorandusz végezte.
A kuriózumnak számító idei előadásban Jézus Krisztus szenvedéstörténetét a Csíksomlyón 1761-ben előadott allegorikus passiótörténetbe ágyazva mutatta be a színtársulat. Az allegorikus drámáknak nemcsak a cselekménye, hanem az isteni, az allegorikus és a valóságos szerepneve is tanít és önmagában kifejezi az adott színdarab és a benne megszólaló hittartalom lényegét. A BÖSZK által előadott színjátékban az Andropater (Atyaisten) a saját egyszülött fia, Androphilus (Jézus Krisztus) mellett fiává fogadja Antropust, azaz az embert, Ádámot, aki Andromisus kísértésére bűnbe esik és ezért gályarabságra vetik. Androphilus szeretetből emberré lesz és elmegy a gályára, majd magára vállalja fogadott öccse, Antropus bűneit. Androphilust ezért hamisan vádolják és keresztre feszítik. A csíksomlyói dráma forrását adó színdarab írója az egyik legjelentősebb német jezsuita szerző, Jacob Masen (1606–1681), akinek latin nyelvű poétikai művei és drámái nagy hatással voltak a 17. századi német drámairodalomra, a 18. században pedig a magyarországi iskolai színjátékra. A csíksomlyói és a BÖSZK által feldolgozott színdarab forrása az Androphilus című latin nyelvű allegorikus dráma, amely Masen Palaestra Eloquentiae Ligatae című, Kölnben 1657-ben kiadott művében található. A keresztre feszítés jelentét a Csíksomlyón 1741-ben, a Szeretet és a Fájdalom vitáját az 1734-ben előadott passiójáték szövegéből merítettük.
Az előadást a Teremtő és az ember kapcsolatáról szóló északi csángó énekelt archaikus népi imádság nyitotta meg, majd a rendező, Szatai Dóra által elmondott Prologus magyarázta meg az allegóriák jelentését. Andropater hangját Medgyesy S. Norbert kölcsönözte. Androphilus emberszeretetét és kínjait Bereczki Gergely, a bűnbe esett és gályára vetett Antropust Molnár Domonkos, az ördögi Andromisust Varsa Márton jelenítette meg. Megtestesülése előtt, a felső színpadon Androphilust a Szeretet Angyala képében Spissich Karolin és a Bátorság Angyala szerepében Horváth Luca erősítette. Az egyik legnehezebb szerepeket Billédi Boglárka vállalta, aki egyszerre játszotta Antropus nevelőjét, Euphronimust és átöltözve Ál-Euphronimust, aki valójában Alástor ördög volt, Antropus bűnbe ejtőjeként a paradicsomban. A gályán Tanatus hajóskapitány szigorú szerepét Székely-Kellner Tímea Lídia, Flagrio ostorozó katonát Jakobi Johanna, a vádoló Cippót Várallyay Johanna és a Júdást jelentő, áruló Raverniót Horváth Olivér testesítette meg. Az előadás egyik legmeghatóbb részeként Szűz Mária a Jeruzsálem utca vérrel folydogál… kezdetű balladisztikus népénekkel kereste ártatlan gyermekét, mielőtt fellelte a Kálvárián. A Bereczki Gergely által megjelenített Krisztus keresztre feszítése, a bal latort játszó, Kimmel Máté szitkozódó szavai, a jobb latort alakító Gál Péter megtérése és az epés szivacsot hozó katonaként fellépő Varsa Márton gúnyszavai közben a Máriát játszó Kis Zsuzsanna Veronika mindig énekelt a Jaj, nagy kedven tartott szerelmes szülöttem… siralom népi dallamára. A dráma egyik csúcspontjaként a szenvedés értelmét a Spissich Karolin által megjelenített Szeretet (Amor) és a Horváth Olivér által dramatizált Fájdalom (Dolor) szenvedélyesen katartikus vitája adta meg, melynek végén maga a Szeretet mondta ki a végkövetkeztetést: Krisztus szeretetből vállalta a megtestesülést és a kínokkal járó megváltást.
Az allegorikus történettel párhuzamosan a korabeli nézők lelkiségéből fakadt parasztbibliai történetek keltek életre Gál Péter és Molnár Domonkos tolmácsolásában.
A misztériumjáték cselekményébe mély teológiai tartalmú és a népi gyakorlatban megőrzött dallamokon megszólaló népénekek illeszkedtek. Közülük a Vexilla regis prodeunt… kezdetű Szent Kereszt-himnusz népi változata Krisztusnak zászlói szépen fénylenek… kezdősorral Spissich Karolin, a Lehullott a Jézus vére… kezdetű énekelt archaikus népi imádság Várallyay Csenge, a magyar népzeneirodalom egyik szép Krisztus-siralma palócföldi dallamon Meghaltam én népemért… kezdettel Horváth Luca és az előadás epilógusaként az Úr Krisztus feltámada… népének Várallyay Csenge hiteles és átélt előadásában hangzott el. Krisztus feltámadását a Horváth Luca szólóénekével magyarországi gregorián dallamon megszólaltatott Midőn elmúlt a szombat… kezdetű responsorium jelentette. A kórusban rajtuk kívül Jakobi Johanna, Kis Zsuzsanna Veronika, Körössy Kata Enikő és a budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium tanára, Rudolf Krisztina énekelt még, akik az Én Uram, Teremtőm… énekelt archaikus népi imádsággal, a Siralmas ez világ… kezdetű nagyböjti énekkel és az Indulsz, ó, Könyörülő… kezdősorral a liturgia- és irodalomtörténet legősibb Mária-siralmának eléneklésével is szolgálták a bemutató szépségét, lelkiségi és egyúttal kulturális egyediségét.
Az előadás elérte a célját, mert erős lelki hatást váltott ki a népes közönség soraiban. A szereplők hitelesen és a passiót átélve léptek fel és igazi színjátszó módjára – a negatív szerepek esetében – sokszor egyéniségükkel ellentétben jelenítettek meg egyes szereplőket. A Boldog Özséb Színtársulat Emlékkönyvének bejegyzései szerint a közönség „lélekemelő, szívet megrendítő” jelzőkkel illette a bemutatót. Mások szerint „Tele van boldogsággal a lelkem, hogy láthattam ezt a csodálatos passió előadást; Köszönjük a lelket üdítő előadást; Meghatározó és a húsvéti felkészülésben segítő élmény; Köszönöm ezt a lelkigyakorlatos elmélkedéssel felérő, katarzist adó, csodálatos élményt; Gyönyörű hangok, csodálatos színészi játék, tiszta és érthető szövegmondás, remélem, hogy még sokáig együtt marad a csapat és megajándékoz mindet előadásokkal; Viszem magammal tovább.”
A cselekményhű jelmezek a nagykanizsai Kovácsné Zakócs Erzsébet munkáját dicsérik, melyeket Bereczki Gergely alkalmazott a szereplőkre. A színdarab szövegét és énekeit a Boldog Özséb Színtársulat alapító-vezetője, Medgyesy S. Norbert, a PPKE BTK Újkori Történeti Tanszékének habilitált egyetemi docense, a Régi Magyar Dráma Kutatócsoport és a Szent István Tudományos Akadémia tagja állította össze.
A Boldog Özséb Színtársulat tagjai köszönik az Új Színház részéről Bártfay Rita dramaturg szervezői és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának anyagi segítségét.
Fotók: Szabó Anna
