Sok küzdelem és történet van a díj mögött – mondta Kaltenecker Evelin első éves újlatin nyelvek és kultúrák olasz szakirányos hallgatónk, miután Kazinczy-díjat nyert a nagy nyelvújító költőről elnevezett szép magyar beszéd verseny országos döntőjében. Az is biztos segítette, hogy a szavalóversenyek világával már egészen korán megismerkedett, sok verset adott elő és drámaszakkörre is járt. Nagyon várja már, hogy élőben járhasson órákra, hiszen a jelenléti oktatásból csak az őszi szemeszterben jutott ki neki.

Már gyerekkorában is szeretett szavalni, előadni?
Igen, kicsiként is volt már bennem ilyenfajta affinitás. Amint megtanultam olvasni, otthon én olvastam fel a szüleimnek meséket, szerepet cseréltünk. Aztán alsó tagozattól kezdve rendszeresen jártam szavalóversenyekre, a sikeres időszak viszont csak jó pár fáradságos év után érkezett. Mindig is szerettem saját értelmezésem szerint verseket előadni, és dráma szakkörökre jártam, ahol hozzám hasonlókkal találkozhattam.

Hogy készült a versenyre?
Ha lehet ezt mondani, már alsós korom óta készülök. Körülbelül tíz éve járok Kazinczy-versenyekre. Nemcsak a verseny időszakában, hanem azon kívül is fontos a gyakorlás. Sokféle esszét, cikket, szöveget olvasok fel hangosan, de hallgatok is előadókat, színészeket, és maga a verseny is tanulás, készülés, hiszen a versenytársaktól is sokat lehet tanulni. Ezeket a verseny előtti időszakban felhasználom mind a szöveg kiválasztásánál, mind annak gyakorlásánál. A kötelező, helyben kapott szöveg felolvasására pedig a már említett blattolással készülök.

Milyen szöveget vitt, és mi volt a helyben kapott szöveg?
Pilinszky Jánostól A gyerekkor fái volt a választott szövegem – ezt még a tavalyi évben szerettem volna előadni az elmaradt győri döntőn. A kapott szöveg Dobozi Esztertől a Meddig kísérnek meséink? című esszé volt. 

Felkészítő tanára, Hegedűs Attila milyen tanácsokkal látta el, mit tudott ezek közül érvényesíteni? 
Nagyon érdekes, hogy kifejezetten a felolvasás tempójával kapcsolatban kaptam tőle kritikát illetve jó tanácsot. Nem is azt, hogy gyors, hanem épp ellenkezőleg, hogy kissé kimért vagyok. Bevallom ezzel mindig is küszködtem, korábban viszont a gyorsaság jött elő. Nagyon nehéz eltalálni a megfelelő tempót, hiszen az egyes befogadók preferenciája is más lehet a sebességet illetően. Ezért több felvétel is készült a felolvasásról, míg a tanár úr azt nem mondta, igen, ez lesz az! (Idén a szabadon választott szöveg felolvasását mp4 formátumban kellett továbbítani a zsűri számára). Azonban a visszajelzések alapján a kötelező szövegnél szerencsére sikerült eltalálnom a megfelelő tempót.  

A verseny már az a szint, ahol senki nem bakizik?  
A baki a pillanat műve, így mindenkinél benne van a pakliban. Sajnos nem hallottam egyik versenytársam felolvasását sem, azonban a zsűri értékelőjében inkább az előadásmódot emelte ki mint problémát, az értelmező, értő felolvasás kérdését. A baki pedig megtörténhet a gyakorlott felolvasóval is, hiszen a kötelező szövegek elengedhetetlen kelléke legalább egy idegen eredetű szakszó, idén ez a kedvelt kifejezés az “oszcilláló” volt. Talán ezek a nehéz szavak, kifejezések húznak határvonalat az egyes felolvasások között. 

A szép kiejtés az előadói, szónoki képesség része. De nem csak ez. Mitől lesz valaki jó előadó? 
Most furcsa dolgot fogok mondani, mert szerintem maga a drukk és aztán az előadás pillanatában a lámpaláz. Az első segít a felkészülésben, motivál arra, hogy összeszedettek legyünk, hogy időre elkészüljünk. A második valamivel nehezebb – hiszen az az előadás előtt közvetlenül valamint alatt is fennállhat. Túl sok nem jó, mert az a minőségre rányomja a bélyegét, ha meg nincsen, akkor az előadó lelke igazán nincs is benne a megnyilatkozásban. Azt hiszem, mindannyiunk magunk tapasztaljuk meg, mennyi kell belőle. Engem egy jó ideje inkább előre visz, mint hátra, és mikor előadok, abban a pillanatban inkább élesíti a figyelmem, mint elvonja. Sajnos sokan küzdenek az izgatottsággal. Én azt kívánom, bárcsak mindenki megtapasztalná, legalább egy vizsgaszituációban, ahogy kitisztul minden.

Mit jelent Önnek a díj? 
Számomra nagyon sokat jelent ez a díj, hiszen nagyon régóta vágyok már egy éremre. Tavaly továbbjutottam a középiskolások Országos Döntőjébe, azonban azt is elmosta a járvány. Ez volt az első alkalom, hogy megmérettethettem volna magam Győrben is, az előtte levő években a továbbjutás mindig egy hajszálon múlt. Még akkor is, ha így, online módon, de nagyon örültem, hogy megszervezték a versenyt, és hálás is vagyok. Amikor kiderült az eredmény, a családom, közeli barátaim velem együtt örültek, és a volt iskolámba is elküldtem a híreket. Azon kívül, hogy villogni lehet egy ilyen éremmel, nekem nagyon nagy eszmei értéke van a díjnak, hiszen nagyon sok küzdelem és történet van mögötte. Fontosnak tartom, hogy él ez a hagyomány, és örülök, hogy hozzájárulok én is.