„Az ember csak egy nádszál, a természet legtörékenyebbje, de egy gondolkozó nádszál." (Pascal)
Új beszélgetéssorozat indult a Mikszáth téri Sophianumban, ahol Bazsányi Sándor irodalomkritikus, esztéta, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Esztétika Tanszékének vezetője beszélgetett Máté Gábor rendezővel, a Katona József Színház igazgatójával, és Vörös István, költő, író, műfordítóval.
A beszélgetés témáját a Katona József Színház egy új darabja ihlette, a Máté Gábor által megálmodott és rendezett Rozsdatemető 2.0. A darab a Fejes Endre családregénye, a Rozsdatemető alapján készült, mely a Hábetler család 50 éves történetét írta meg. Ráadásként Tasnádi István színpadra álmodta a család következő 50 évét is.
A beszélgetőpartnerek kitértek első olvasási élményeikre a könyvvel kapcsolatban. Kiderült, hogy míg Vörös István az egyetemi évei alatt olvasta, és akkoriban nem kedvelte ezt a fajta erőteljes tömörítést, addig Máté Gábor számára kellemes, cseppet sem megterhelő olvasmány volt.
Az újraolvasás azonban mindenkinek változtatott megközelítésén. Míg a rendező már egy színdarabot látott benne ekkor, addig a költő revideálni kényszerült korábbi véleményét. Egyetértettek abban, hogy ok lehet a könyv elővételére a „kis ember” fontossága, hogy „egy szoba-konyhás lakásban a világ közepe kialakulhat.”- ahogy Vörös István fogalmazott.
A könyv ideológiakritikai élét vizsgálva Máté Gábor szerint, míg egzisztencialista könyvnek bélyegezték, addig pártlapok bírálták azt. Jancsó korai filmjeihez hasonlítható. Vörös István felhívta a figyelmet, hogy 1962-ben az olvadás időszakának elején a bombák épp a művészetben robbantak, és nem csak Magyarországon. Fejeshez hasonlította e tekintetben Hrabalt. Ami az író szerint lenyűgöző a könyvben, az az, hogy nem feszengünk olvasás közben, nincs benne egyetlen kínos szó sem, ebből a szempontból jókor jelenik meg.
Máté Gábor a színpadi változattal kapcsolatban kiemelte a múlttal való birkózás fontosságát, ami saját alkotásaiban is megjelenik. Mindig szükségesnek érzi ezt a narratívát, de mindig máshogy akar erről beszélni. A darab kapcsán a rendező elárulta, hogy hosszas munka eredménye. Megtervezésekor is kulcsjelentőségű volt a karaktereknek megfelelő szereplők megtalálása. A színészek és a közönség is élvezi a darabot, és pozitív kritikákat kapott.