Budán, Zugligetben már szinte az orosz-ukrán háború kirobbanása óta működik egy kicsi, de tevékeny civil közösség, amely Kárpátaljáról elmenekült roma gyerekeket lát el és oktat. Tevékenységük annyira példaértékűnek bizonyult, hogy hírük gyorsan körbefutott a médiában, így már több jelentős hírportál is reflektorfénybe helyezte őket. Ebben a segítő munkában pázmányos oktatók és hallgatók is részt vesznek.

A Zugligeti Béke Tanoda (ZuBéTa) gerincét gyógypedagógusok, pszichológusok, tanítók, tanárok, cserkészek, egyetemi hallgatók, szociális munkások adják. A feladatuk rendkívüli és embert próbáló, ugyanis többségében írástudatlan, a szocializálódásban elmaradt menekülttel foglalkoznak. Az ötvenhárom roma gyerek többsége édesanyjukkal, nagymamájukkal indult el otthonról, ők most a ZuBéTával szoros együttműködésben álló helyi idősek otthonában laknak. A tanoda minden hétköznap 9-12 és 14-15 óra között működik, és minden tanár, illetve hallgató vállal egy-két idősávot hetente. A tanítás öt csoportban zajlik.

Moldován Vass Szilvia a Pázmány BTK részéről az elsők között volt, aki felajánlotta tevőleges segítségét. Ő szinte a kezdetektől részt vesz a tanító munkában. Mint elmondta, a gyerekek valóban nagyon rossz iskolai és szociális körülmények közül jöttek. Sokszor beültették őket az utolsó padba és nem szóltak hozzájuk, akár kilenc éven keresztül, ezért nem tudnak igazán jól írni-olvasni. De mint mondta, kimondottan jó képességűek.

"Sikerült bevonnunk a helyi cserkészeket is a foglalkozásokba, a helyi nyugdíjasok sütnek nekünk süteményt, a játszótéren helyi gyerekekkel találkozunk, a szomszéd japán iskola diákjaival próbálgatják a nagyok a friss angoltudásukat. Két gyereket pedig sikerült egy környékbeli alapítványi iskolába integrálnunk." - sorolja büszkén az eredményeket.

Az oktatásban részt vesz Földváry Kinga, a BTK Angol-Amerikai Intézetének docense is, aki szerint ezeknek a gyerekeknek hatalmas szükségük van segítségre, részben a tanulásban, részben abban, hogy értelmes kerete legyen a mindennapjaiknak akkor, amikor a világ és az életük alapjaiban változott meg. Számára a tanoda nagy élmény is, a gyerekektől sok hálát és szeretetet kap, és ilyenkor az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban sem érzi magát annyira tehetetlennek.

A ZuBéTában zajló mindennapokról a következőeket mesélte: "Nem igazán különülnek el egymástól a tárgyak. Volt, hogy angolórát tartottam a nagyobbaknak, de az elmúlt hetekben inkább a kisebbeknél volt rám szükség, ahol legtöbbször írás-olvasás-számolás-éneklés, néha egyéni készségfejlesztés volt a program. Legalább ilyen fontos feladat a szocializáció is, az orrfújástól a szemét kidobásán át az iskola mint olyan működéséig, mivel a gyerekek egy részének láthatóan nincs (vagy nincs jó) iskolai tapasztalata, tehát sem ahhoz nincsenek hozzászokva, hogy minden nap több órán keresztül egy csoporthoz alkalmazkodva tanuljanak, vagy egyáltalán szót fogadjanak."

A zugligeti modellként is emlegetett segélyakcióra a médián kívül mások is felfigyeltek. Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász főigazgató-helyettese, és az ENSZ menekültügyi főbiztosának két képviselője is tájékozódott már a helyszínen e példaértékű integrációs felzárkóztató program felől.