2020 januárjában elhunyt a kortárs gondolkodás kiemelkedő alakja, Vető Miklós, aki egyszerre számított francia és magyar filozófusnak. Magyar volt, hiszen itt született és nevelkedett, itt járt iskolába és egyetemi tanulmányait is Szegeden kezdte meg 1955-ben. Egy évvel később fontos szereplője lett a felkeléshez vezető eseményeknek: a lengyel tüntetések támogatására a szegediek is tiltakozásba fogtak, a szervezők közül kiemelkedett Vető Miklós. 1956 novembere után többek tanácsára elmenekült az országból. Párizsban telepedett le, ahol hamarosan a magyar emigráció, majd a francia filozófiai élet ismert alakja lett. A Sorbonne-on szerzett doktorátusa után Oxfordban is fokozatot nyert, majd az USA-beli Yale Egyetemen kezdett tanítani. Innen Elefántcsontpartra vitte az élete, ahol a francia nyelvű filozófiaoktatás megszervezése volt a feladata. Végül hazatért: egyrészt a Poitiers-i Egyetemen kapott professzori állást, másrészt, az 1970-es évek második felétől egyre gyakrabban látogatott haza. Bekapcsolódott a magyar filozófiai életbe, hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora lett; mindkét intézményben visszatérően tartott kurzusokat. Számos írása, könyve jelent meg magyarul, melyek csak töredékét tudták visszaadni hatalmas életművének. Ebben a klasszikus német filozófia, illetve a vallási-misztikus gondolkodás állnak a középpontban: kiváló szakértelmét több monográfiában mutatta be, melyek számos világnyelven jelentek meg és alakját a legkiválóbb kortárs gondolkodók közé emelték. Miklós mégsem vált divatfilozófussá; egyrészt elfojthatatlanul érdekelte a filozófiatörténet, ezért sokat foglalkozott elsősorban német, francia, kisebb mértékben angolszász gondolkodókkal. Másrészt újra meg újra világossá vált, hogy minden szakkérdésen túl leginkább Isten és ember titokzatos kapcsolata kötötte le a figyelmét, ami kizárta, hogy tudását, éleslátását rivaldafénybe állítsa. Ezt a kapcsolatot kutatta Simone Weil-ről írt, több nyelven megjelent könyvében éppúgy, mint legfontosabb monográfiájában, A metafizika kiterjesztésében. Istenről írt traktátusa, mely utolsó éveit lefoglalta, már nem készülhetett el. Vető Miklós aktív tagja volt francia és magyar katolikus köröknek; mély lelkiéletét, elmondása szerint, belső hívásnak köszönhette, amely az izraelita hitben született fiatalembert Krisztushoz szólította. Felesége, gyermekei osztoztak tudományos munkájában éppúgy, mint odaadó lelkiségében. Életművéért 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetését vehette át. Emlékét őrzi az egyetemünk professzoraival közösen alapított, a kortárs keresztény-katolikus filozófiát szolgáló Nemzetközi Filozófiai Központ.