A konferencia nyitott volt azok számára is, akik kutatói pályára készülnek. A 35 beérkezett absztrakt alapján összeállított programban az irodalomtudományon kívül a történelem- és jogtudomány mellett a pszichológia, a színháztudomány, valamint a film- és a képzőművészet is képviseltette magát. A konferencia szekcióelnöki feladatait a hallgatók felkérésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tanárai, irodalomtörténészei vállalták. A konferencia két napján közel száz résztvevő regisztrált.
Dobos István, az MTA doktora,
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára,
az Irodalomtudományi Doktori Iskola
és a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet vezetője
Dobos István köszöntőjében kiemelte, hogy a doktori iskoláknak a szakmai tanácsadás mellett a tudományszervezés is a feladata, ugyanakkor a doktoranduszok kutatói munkáját a konferenciák is jelentősen elősegítik. Erre jó példa az egyetem hallgatóinak kezdeményezésére és szervezésében megrendezett Kafka100 doktoranduszkonferencia, melyet a kezdetektől támogatott, és reményei szerint hagyományteremtő jelleggel valósult meg. A rendezvény példamutató megvalósításáért János Emília harmadéves hallgatót és csapatát illeti elismerés.
Az első nap szakmai része az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetőjének plenáris előadásával vette kezdetét, melyben a Kafka-értelmezés két paradigmaérvényű szemléletváltására (Gilles Deleuze et Félix Guattari: Kafka: A kisebbségi irodalomért, 1975, illetve Jaques Derrida: Előítéletek: A törvény előtt, 1982) helyezte a hangsúlyt. Ezt követően négy szekcióban tizenhat hallgató prezentálta választott témáját. Az első nap zárásaként az egyetemen működő Nemes Nagy Olvasókör a 2025. tavaszi szemeszterének (szintén Kafka-tematikájú, a Petőfi Irodalmi Múzeumban zajló) műhelymunkájába kapcsolódhattak be az érdeklődők.
A második napot Tüskés Gábor nyitotta meg – rövid expozéjában Kafka elbeszélői téralkotása kapcsán hangsúlyozta, hogy az kettős (urbánus és regionális) regiszteren mozog, a térstruktúra ábrázolásában pedig kirajzolódik egy rendkívüli precizitás és egy bizonytalan, homályos szegmens is (erre a legismertebb példa a labirintus). A második konferencianapon ezt követően öt szekcióban 19 előadást hallgathattak meg a résztvevők. A konferencia szakmai munkájában a prezentációk és az előadók jól kapcsolódtak egymáshoz. A szekcióelnökök a szakmai viták során, és a szünetekben is magas szakmai színvonalú és hasznos tanácsaikkal támogatták az előadókat a további kutatói munkában, a hallgatók észrevételeikkel, kérdéseikkel segítették társaikat az általuk választott témában.
Tüskés Gábor, az MTA doktora, egyetemi tanár,
a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet
tudományos tanácsadója, osztályvezetője
A kétnapos eseményt összegző beszédében Dobos István kiemelte: a konferencia megmutatta, hogy Kafka milyen eleven a kortárs irodalomban, az elméleti-módszertani keretet illetően pedig a két paradigmatikus érvényű szemlélet közül inkább a Deleuze-Guattari-féle értésmód volt a meghatározó. Az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője megköszönte a szervezők, az előadók és a szekcióelnökök munkáját, a konferenciát gondolatébresztő, jó hangulatú, magas szellemi légkörben, sikeresen megvalósult esemény tapasztalatával zárta.
