A kínai–magyar gazdasági és intézményi kapcsolatok erősödésével egyre nagyobb szükség van olyan szakemberekre, akik nemcsak magas szinten beszélik a kínai nyelvet, hanem fordítóként és tolmácsként is magabiztosan, pontosan és kulturális érzékenységgel tudnak közvetíteni a felek között. A kínai nyelvi szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés ezt a hiányt kívánja betölteni: a meglévő nyelvtudásra építve gyakorlati, szaknyelvi és interkulturális kompetenciákat ad a hallgatóknak. A képzés szakmai hátteréről, piaci jelentőségéről és gyakorlatorientált felépítéséről Dr. habil. Salát Gergely tanszékvezető egyetemi docenssel beszélgettünk.
A kínai–magyar fordítás és tolmácsolás területén milyen szakmai igények hívták életre ezt a képzést? Miben látja ma a legnagyobb hiányt: a magas szintű nyelvtudásban, a szaknyelvi felkészültségben, az interkulturális érzékenységben vagy a gyakorlati tolmácsolási rutinban?
Az általános tapasztalat az, hogy bár ma már viszonylag sokan beszélnek jól kínaiul, amikor egy cégnek vagy intézménynek megbízható tolmácsra vagy fordítóra van szüksége, ilyet még mindig nehéz találni. A nyelvtudás ugyanis önmagában nem azonos a fordítói vagy tolmácsolási képességgel. A tolmácsolás rendkívül összetett szakmai feladat: természetesen magas szintű nyelvtudás kell hozzá – s nemcsak kínaiul, de magyarul is nagyon jól kell tudnia fogalmazni az illetőnek –, de ugyanilyen fontos az adott szakterület terminológiájának ismerete, a gyakorlati rutin, valamint a váratlan helyzetek kezelésének képessége is.
Kínai viszonylatban különösen fontos, hogy a tolmács nem pusztán nyelvi közvetítő, hanem egyfajta interkulturális híd is. Neki kell kezelnie azokat a félreértéseket, amelyek a két kultúra, kommunikációs stílus és üzleti gondolkodás különbségeiből fakadnak. Az igény pedig egyre nagyobb, hiszen Magyarországon folyamatosan nő a kínai befektetők és kínai érdekeltségű projektek száma, miközben a valóban jó, megbízható kínai–magyar fordítók és tolmácsok száma továbbra is korlátozott. Az elmúlt években az egész EU-ban messze Magyarországra jött a legtöbb kínai tőke, és Kína vált Magyarország legnagyobb befektetőjévé – s ezek az üzemek még el sem készültek, majd ha beindul a termelés, és összességében több tízezer alkalmazott fog dolgozni a kínai cégeknek, óriási igény lesz közvetítőkre. És ezek a cégek már itt vannak, és itt is fognak maradni, akárhogy változik is a politikai helyzet.
A képzés politikai, gazdasági, üzleti és jogi szövegek fordítására és tolmácsolására is felkészít. Miben más egy ilyen szakmai szöveg fordítása, mint az általános nyelvi fordítás, és milyen felelősséggel jár a pontos terminológia használata?
A tolmácsolási és fordítási helyzetek jelentős része erősen szakmai jellegű, akár Magyarországon tárgyaló kínai, akár Kínában tárgyaló magyar üzletemberekről, befektetőkről vagy intézményi szereplőkről van szó. Ezeken a tárgyalásokon jellemzően nem az időjárásról beszélgetnek, hanem árakról, határidőkről, technikai paraméterekről, jogi részletekről, pénzügyi feltételekkel kapcsolatos apró betűs részekről és szerződéses kötelezettségekről. Ilyen helyzetekben a tolmácsnak és fordítónak óriási felelőssége van. Egy félrefordított szerződési rendelkezésnek, egy pontatlanul visszaadott műszaki adatnak vagy egy gyártósor használati utasításában szereplő hibának komoly pénzügyi, jogi vagy akár munkavédelmi következményei lehetnek. Egy kínai–magyar üzleti tárgyaláson olyan témák merülnek fel, hogy például egy elektromos jármű bizonyos alkatrészét gyártó bizonyos berendezés megfelel-e az uniós szabványoknak. Ilyen közegben egy félrefordítás számottevő pénzügyi vagy akár egészségügyi kockázatot jelent.
A kínai és a magyar nyelv, valamint a két kulturális háttér között jelentős különbségek vannak. Melyek azok a tipikus félreértések vagy kommunikációs nehézségek, amelyekre egy leendő szakfordítónak és tolmácsnak különösen figyelnie kell?
Kínai viszonylatban különösen fontos, hogy a tolmács nem pusztán nyelvi közvetítő, hanem egyfajta interkulturális „elsimító ember” és problémamegoldó is. Neki kell kezelnie azokat a félreértéseket, amelyek a két kultúra, kommunikációs stílus és üzleti gondolkodás különbségeiből fakadnak. A kínai partnerek például általában nem mondanak nyíltan nemet, mert ezzel is igyekeznek megőrizni a másik fél „arcát”. Ha valamit elutasítanak, azt gyakran udvarias körülírással, halogatással vagy bizonytalan megfogalmazással fejezik ki. Ilyenkor a magyar fél könnyen azt hiheti, hogy a válasz lényegében igen, csak még néhány részletet tisztázni kell, miközben valójában elutasítást kapott – ilyenkor érdemes diszkréten jelezni neki, hogy ne élje bele magát a sikerbe.
A tolmácsnak a tárgyalási protokollra is nagyon figyelnie kell, bizonyos értelemben protokollszakértőként is működnie kell. Nem mindegy, hogy a tárgyaláson ki hova ül, ki mikor szólal meg, hogyan épül fel a delegációk hierarchiája, és milyen gesztusok számítanak udvariasnak vagy kellemetlennek. Különösen óvatosan kell bánni a viccelődéssel is, mert a kínai és a magyar humor nagyon különböző, sok helyzetben gyakorlatilag lefordíthatatlan. Ilyenkor a tolmácsnak érdemes jeleznie, hogy nem érdemes erőltetni a jópofaságot, mert az könnyen félrecsúszhat.
Általános nehézség az is, hogy a kínai tárgyalási kultúrában a tárgyalások első szakasza sokáig elhúzódhat, és ilyenkor a felek gyakran általánosságokról, látszólag mellékes vagy irreleváns dolgokról beszélnek. A nyugati tárgyalási kultúrában ezzel szemben szeretünk gyorsan a tárgyra térni, ez viszont a kínai kultúrában udvariatlanságnak hat. A tolmácsnak tehát nemcsak fordítania kell, hanem előzetesen fel is kell készítenie a tárgyalófeleket ezekre a különbségekre. Az ilyen példákat hosszan lehetne sorolni – van is nálunk a Kínai Tanszéken egy „kínai üzleti kultúra és kommunikáció” szakirányú továbbképzés, amelyen egy éven keresztül tanítjuk ezeket a tudnivalókat.
A képzés hangsúlyt fektet a modern fordítástámogató eszközök használatára is. Hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia és a digitális fordítástechnológia a fordítói-tolmácsolási szakmát, és mi az, amit ezek az eszközök továbbra sem tudnak kiváltani?
A jó fordítók eddig is használtak fordítástámogató szoftvereket, az MI elterjedésével pedig ez még jellemzőbbé vált. Írásbeli fordításoknál ma már a munka jelentős részét elvégzik a digitális eszközök, az ember azonban továbbra is nélkülözhetetlen az eredmény ellenőrzésében, pontosításában és szakmai hitelesítésében. Különösen igaz ez a szaknyelvi szövegeknél, ahol egy pontatlan terminus vagy félreértett szövegösszefüggés komoly következményekkel járhat. Mindannyiunk tapasztalata, hogy az MI hasznos eszköz, de hajlamos hallucinálni.
A szóbeli tolmácsolásnál a technikai eszközök alkalmazása nehezebb. Az ember sokkal jobban érzékeli a kontextust és a nonverbális jeleket, mint a gép. Ugyanaz a mondat más helyzetben teljesen mást jelenthet, és ezt a különbséget egy jó tolmács azonnal felismeri, az alkalmazás nem. Emellett a tolmácsnak gyakran előre nem látható helyzeteket is kezelnie kell: félreértéseket tisztáznia, feszültségeket tompítania, vagy éppen jeleznie, ha egy megfogalmazás kulturálisan nem szerencsés. Erre egy gép nem képes.
Biztos, hogy előbb-utóbb egyre használhatóbb tolmácsolási alkalmazások jelennek majd meg, és egyszerű piaci tranzakcióknál nagy hasznukat vesszük majd, de a tolmács interkulturális közvetítő szerepét ezek nem tudják kiváltani. Egy tárgyalás ugyanis nem pusztán információk cseréje. Ha csak erről lenne szó, a felek e-mailben is elintézhetnék az ügyet. A tárgyalás kapcsolat- és bizalomépítésről, a másik fél megismeréséről, valamint az emberi tényezőkből fakadó lehetőségek és kockázatok felméréséről is szól. Ebben a tolmácsnak továbbra is nélkülözhetetlen szerepe van. Ráadásul egy jó tolmács bizonyos értelemben státuszszimbólum is: azt jelzi, hogy a fél professzionálisan készül, és elég fontosnak tartja a tárgyalást ahhoz, hogy megfelelő szakembert vonjon be – és fizessen meg.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a mindenféle kütyük és programok használatának biztonsági kockázatai is vannak. Ami egy alkalmazáson keresztülmegy, az felkerül a felhőbe, az alkalmazás üzemeltetőjéhez, onnan pedig ki tudja, hova. Bizalmas üzleti, politikai, jogi tárgyalások esetében ez komoly veszélyt jelenthet. Egy megbízható, szakmailag felkészült tolmács esetében ez a kockázat kevésbé merül fel, hiszen őt nagyon szigorú titoktartási kötelezettség terheli.
Kiknek ajánlaná elsősorban ezt a képzést? Milyen szakmai háttérrel érkezők tudják leginkább piacképes kompetenciává fejleszteni a kínai nyelvtudásukat ezen a szakirányú továbbképzésen?
A képzést elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek már van jó, legalább középfokú kínai nyelvtudásuk, és erre szeretnének professzionális fordítói vagy tolmácsolási kompetenciákat építeni. A minimális szintet nagyjából a HSK 4 környékén határoztuk meg, bár maga a nyelvvizsga megléte nem feltétele a felvételnek, hiszen sokan tudnak jól kínaiul úgy is, hogy nem tettek belőle hivatalos vizsgát.
Magyarországon jelenleg három kínai szak működik, ahol a hallgatók megtanulják a kínai nyelvet, legalább középfokon, és a kínai–magyar két tanítási nyelvű iskolából is sokan kerülnek ki. És persze ott vannak a második generációs kínai fiatalok, akiknek a szülei kínai bevándorlók, de ők maguk már Magyarországon jártak iskolába. A nyelvtudás azonban önmagában még nem elég ahhoz, hogy valaki fordítóként vagy tolmácsként is megállja a helyét. Ehhez további szakmai készségekre van szükség: fordítástechnikai, tolmácsolási, terminológiai, interkulturális és gyakorlati ismeretekre. Ilyen képzésre azonban eddig Magyarországon nem igazán volt lehetőség. A képzésünk azt a plusz tudást adja meg, amely ahhoz szükséges, hogy a meglévő kínai nyelvtudásból piacképes, jól hasznosítható – és nem utolsósorban jól megfizetett – szakmai kompetencia váljon.
Van-e olyan szempont, üzenet vagy fontos tudnivaló a képzéssel kapcsolatban, amelyről eddig nem esett szó, de amelyet fontos megemlíteni?
Fontos technikai tudnivaló, hogy a képzés hivatalosan szakirányú továbbképzés, tehát olyan jelentkezők vehetnek részt rajta, akiknek már van valamilyen diplomájuk. Az órák péntek délutánonként és szombatonként vannak, vagyis a képzés munka mellett is elvégezhető. A programban lesznek elméleti és módszertani elemek is, de a hangsúly egyértelműen a gyakorlati foglalkozásokon van.
Arra törekedtünk, hogy elsősorban a szakmában dolgozó, komoly tapasztalattal rendelkező gyakorló tolmácsok tanítsanak a képzésben. Sikerült például olyan kiváló szakembereket megnyerni előadónak, mint Simon Adrien, aki az elmúlt évtizedekben több miniszterelnök kínai tolmácsa volt. Ez azért fontos, mert ezt a szakmát nem lehet pusztán tankönyvből megtanulni: valódi tárgyalási, fordítási és tolmácsolási helyzetekre kell felkészülni.
A képzés Magyarországon teljesen egyedülálló. Kína jelentősége a világgazdaságban és a nemzetközi politikában a következő években, évtizedekben várhatóan tovább nő, ezért egyre nagyobb szükség lesz olyan szakemberekre, akik képesek összekötni a kínai cégeket, intézményeket és egyéb partnereket a külvilággal, így Magyarországgal is. Nem mellékes az sem, hogy a kínai–magyar tolmács-fordító hiányszakma, ezért elég jól meg lehet belőle élni.
