Kezében a gyermek Krisztust tartó Mária-szobrot avatott fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Sophianum épületében Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án. Az eseményen részt vett az egyetem vezetése, beszédet mondott az egyetem rektora és a kar dékánja. Bizzer István művészettörténész az egyházi Mária-ábrázolásokról tartott előadást. A szobor a budapesti Örökimádás-templomból került az egyetemre, és a Pázmány BTK központi épületének lépcsőházában, egy egykor ott állt Krisztus-szobor helyére került.
Kuminetz Géza, a PPKE rektora beszédében kiemelte, hogy a vallás sajátos titkai, igazságai rítusok, szimbólumok, művészi formák által jelennek meg. „A vallás a művészet nagy ihletője, és templomaink művészeti alkotásai leképezik katolikus hitünket, emlékeztetnek küldetésünkre.” Kifejtette, a katolikus intézményekből sem hiányozhatnak a szobrok, a misztérium ábrázolásai. „Emlékeztessen ez a szobor, ahányszor megyünk el mellette, Krisztus urunkra és Máriára, mert tőle kapuk Krisztust, és hogy ő Magyarország védelmezője” – zárta beszédét.
Az elcsendesülés fontosságára hívta fel a figyelmet Kozma Gábor, a Pázmány BTK hitéletért felelős dékánhelyettese. Mint mondta, a csendben szűz Máriához is fordulhatunk, mert Kisboldogasszony ünnepén, és a szoboravatáson is vele találkozunk.
Birher Nándor, a Pázmány BTK dékánja beszédében emlékeztetett: a lépcsőfordulóban hosszú ideig üres volt a szoborfülke, de régi fotók tanúsága szerint valamikor ott Krisztus-szobor állt. „A kegyelem folytán kiderült, itt és most, az üres fülkébe a gyermeket a kezében tartó, a gonoszt eltaposó Istenszülő illik. Küldetésünk, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.
Beszédében megköszönte a szoborállításban közreműködő munkatársaknak, különösen is dr. Czilli Máténak és Nedeczky Áronnak a segítségét.
„Köszönhetően a kollegiális együttműködésünknek, már világosan tudható, hogy kihez megyünk, mikor felmegyünk a lépcsőn. A talapzaton ott a felirat: Venite ad me (Gyertek hozzám) Különösen is igaz ez a nehéz átmeneti időkre” – utalt ezzel arra, hogy a 2022/2023-as tanévre a Sophianum épületéből minden tanszék a Danubianum épületébe költözött.
„Tudjuk hova megyünk. Tudjuk azt is, hogy nehéz lépcsők várnak. Tudjuk a harcot is a rosszal. De ami a legfontosabb, ha valóban Hozzá megyünk, nem veszíthetünk (…) Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart” – zárta beszédét a dékán.
Bizzer István művészettörténész, a Pázmány BTK Művészettörténet Tanszékének adjunktusa előadásában arról beszélt, hogy a Mária ábrázolások jól elkülöníthető tipológiák köré szerveződtek a kereszténység során, így sok művészi ábrázolást láthatunk a győzedelmes, a sárkányt, a bűnt legyőző Máriáról (Maria Triumphans), a szeplőtelen fogantatásról, vagy éppen az istenszülőségről.
Mint rámutatott, a győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban is éppen olyan Mária-ábrázolás látható, mint most a Pázmány BTK-ra került szobor: mindkét alkotás a sárkányt legyőző Szűz Máriát illetve a gyermek Krisztust mutatja. A legelterjedtebb ábrázolás mégis az istenszülő Mária, Krisztust a karján tartó anya jogarral: ez utóbbit látjuk például a híres búcsújáró helyen, Csíksomlyón, illetve a Szeged-alsóvárosi ferences templomban, a budavári Mátyás templomban, valamint a selmecbányai Szent Katalin templom főoltárán is. De ismerünk számos ábrázolást, amely Szűz Máriát mennybemenetelekor örökíti meg, mint például azt az apokaliptikus attribútumokkal felruházott festményen is láthatjuk a mariazelli bencés templomban, ahol ráadásul Mária napba öltözött asszonyként van ábrázolva.
Az ünneplők az előadás után énekelve vonultak a Mária-szoborhoz a lépcsőházba. A szobrot itt Alessandro Caprioli, az egyetem lelkésze áldotta meg, itt többek között elhangzott az ősi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének is. Az ünnepségen a Pázmány BTK jelenlegi és volt hallgatóiból álló énekkar által előadott Mária-népénekek színesítették.
Az ünnepség során a PPKE BTK jelenlegi és már diplomázott hallgatóiból álló szkóla a magyar megélt (népi) vallásosság értékeit, néhány Mária-énekét szólaltatta meg. Ezt megelőzően a régi magyarországi liturgia egyik legszebb Mária-éneke, az Ave, spes nostra… antifóna hangzott el hazai gregorián dallamon Magyarics Dóra előadásában. A népénekek közül Kisboldogasszony ünnepéhez kötődő és esőért fohászkodó Mária-énekek csendültek fel: az Alföldről egy örvendező és egyben bensőséges hangulatú, 19. századi Mária-ének, majd Sallai Regina tanár, oktatásszervező tolmácsolásában két archaikus népi imádság Vasból és Somogyból, ezt követően pedig három népének a ferences Kájoni János csíksomlyói Cantionale Catholicum című énekeskönyvéből. Kakucs Katalin tanár, népdalénekes, a Fuvalom énekegyüttes tagja egy északi csángó Mária-énekkel fohászkodott. Mindegyik ének a népzenei gyűjtésekben előkerült, lélekemelő, tiszta, szép, nemesen egyszerű, ugyanakkor díszített formájában hangzott el a lelkes szkólások termet betöltő hangján. Az ünneplő közönséggel együtt énekelte a szkóla az egyik máriapócsi búcsús éneket, majd a Mária, Mária, mennyei szép hajnal… népéneket, végül a Pázmány Péter szerzőségének tulajdonított Ó, dicsőséges, ó, ékességes… kezdetű Mária-énekkel vonultak át a Mária-szobor megáldására. A bensőséges ünnepséget a Mária-szobor megáldása után a népi gregorián zsoltárdallamon énekelt Úrangyala és ősi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk zárta. Az énekeket a szkóla, egyúttal a PPKE BTK Történelemelméleti Tanszék és a Boldog Özséb Színtársulat vezetője, Medgyesy S. Norbert, habilitált egyetemi docens állította össze és intonálta. A szkóla tagjaként – az említett szólóénekesek mellett – Bereczki Gergely, Bodor Eszter Hanna, Gerencsér Anna, Kis Zsuzsanna és Krizsán Krisztina énekelt.
