A Pázmány BTK tudományos kiadványai mutatkoztak be az esztergomi MCC Feszten július 28-30. között, de egyetemünk standján a nyereményjátékok, kvízek mellett lezajlott egy kamarabeszélgetés is. Botos Máté, a Politológia Tanszék vezetője és Fodor Richárd, a Vitéz János Tanárképző Központ oktatója a tankönyvek mai szerepéről beszélgetett. A párbeszédet Dallman Kristóf, a Hallgatói Szolgáltató Központ vezetője moderálta.

A résztvevők elsőként néhány definícióval próbálták meghatározni, hogy mi a tankönyv: a klasszikus, sztereotip meghatározás szerint a tankönyv az lenne, amit meg kell tanulni. Másrészt a tankönyv nem könyv, hanem egy pedagógiai eszközrendszer része. Eszerint a tankönyv akkor ér valamit, ha emberi szó, magyarázat egészíti ki. Az ismeretszerzés természetesen messze túlmutat a tankönyvön, az egyetemi jegyzeteken. "Aki tanulni akar, felkeresi tanárát, kérdez tőle, bemegy a könyvtárba, állandóan a tudás nyomában jár. Mert a tanár úgy rendezi a tudást, úgy adja elő az ismereteket, mint senki más. Ez egyedi tudásátadás, nem Wikipédia-információ" - fogalmazott Botos Máté.

Az ismeretszerzés abban az esetben a legszemélyesebb, ha élményszerű. A most véget ért Pilvaker eseménysorozat például sok fiatalhoz vitte el a költészetet, a magyar költészet klasszikusainak sorait, verseit.

A tankönyv-kérdés több más irányt is megnyitott a beszélgetés során, így például a digitális oktatásét: tény, hogy a fiatalok digitális tudása naprakészebb, mint a tanároké, így például egy digitális tábla nem fogja lenyűgözni a tanulókat, és adott esetben sokkal kreatívabban is használják azt, mint a tanárok.

A beszélgetés résztvevői szót ejtettek a jelenléti, frontális oktatás és az önálló munkát feltételező, kutatási munkát is magában foglaló angolszász oktatási modellről is. Kritikaként fogalmazták meg, hogy a hazai pedagógiai modellben elvárásként mutatkozik meg a kritikai attitűd kialakítása a gyermekben, de ehhez nincs elegendő (eszköz- és didaktikai) támogatás.