Gyabronka József és Török Tamara Pokla a legjobb hely, ahová egy bölcsész csöppenhet. Dante holtjai még soha nem voltak ilyen elevenek és emberiek! Március 24-én este 70 percre mi is úgy éreztük, hogy a Pokolban járunk, ám ezt az alászállást bármikor megismételnénk, ha újra Gyabronka József vezetne minket át az erdőn, a kapun és a körökön. A Nádasdy-fordítás és a szövegbe épített 20. századi intertextusok zseniálisan működtek! Az előadás után beszélgetés következett, amit az est házigazdája, Mátyus Norbert, a Pázmány BTK Olasz Tanszékének docense, Dante-kutató vezetett. A színészi munkáról, a dramaturg koncepciójáról, illetve a műfordítás és a lektorálás folyamatáról elhangzott kulisszatitkok, ha élhetek ezzel a képzavarral, feltették az i-re a koronát. Dante műve Gyabronka József előadásában – ahogy a divatiparban mondanák – egy "alapdarab", egy "must have": aki nem látta, nézze meg színházban, mert pokoli jó!
Osztroluczky Sarolta
a Pázmány BTK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa
Pokolian eleven
Dante a Pázmány BTK-n
Egyedülálló élményben lehetett része azoknak, akik március 24-én csütörtök este a Danubianum környékén jártak, és úgy döntöttek, beülnek az egyik földszinti előadóba. Hat órakor ugyanis elcsendesedett az összegyűlt tömeg, és bő hetven percig néma is maradt. Gyabronka József színművész egyszemélyes előadása Dante Poklát keltette életre – a szó szoros értelmében. Szó sem volt könyvszagú szavalásról (habár mindenképp figyelemre méltó a hatalmas szövegkorpusz emlékezetből való visszaadása): a Jászai Mari-díjas színész rendkívül érzékletesen idézte meg az olasz szakosok által mélyrehatóan ismert klasszikust. Mindenképp említést érdemel Török Tamara dramaturg munkája, aki finom ízlésről tanúskodva ismerte fel, az alkotás mely részleteit érdemes beemelni a produkcióba, és melyek hagyhatók el az érthetőség csorbulása nélkül. A szemfüles hallgató valószínűleg felkapta fejét, amikor idegen, nem Dantétól származó vendégszövegekre lett figyelmes; a költeményt bizonyos pontokon olyan átvételek szakították meg, mint például Primo Levi Ember ez? című regényének az Isteni színjátékkal kapcsolatos részletei. Ezen fogás úgy frissítette fel a címadó művet, hogy mindeközben tiszteletben tartotta annak nagyságát. Nem mehetünk el szó nélkül a Nádasdy Ádám-féle fordítás mellett sem, amely már önmagában szavatolja az aktualitást. Az összhatás mindezek együttes játéka: eleven, lebilincselő és hallatlanul vizuális előadás. Igen; a magával ragadó színészi játék díszlet nélkül, egy szereplővel láttatott minden helyszínt és szereplőt – élénkebben, mint azt bármelyik berendezett nagyszínpad tette volna. Az előadást egy Mátyus Norbert tanár úr által elindított interaktív beszélgetés követte Gyabronka Józseffel és Török Tamarával, amely során a nézők szintén feltehették – és fel is tették – kérdéseiket.
Pintér Laura
másodéves magyar alapszakos hallgató
