Nem új szerep Kőszeghy Miklós számára a dékánhelyettesi megbízatás, hiszen 2010-től öt éven át a kar nemzetközi kapcsolataiért felelt. Az Ókortudományi Tanszék vezetője, habilitált docens 2022. június 15-től tudományos és kutatási dékánhelyettesi kinevezéssel három éven át felel a Pázmány BTK tudományos tevékenységéért, előmeneteléért.

Mi a feladata egy tudományos és kutatási dékánhelyettesnek? 
A feladat kettős természetű. Egyfelől segítenem kell a kollégák tudományos előmenetelét, leginkább azzal, hogy igyekszem hozzájárulni ahhoz, hogy e folyamat minden lépésével kapcsolatban segítséget tudjak nyújtani nekik. A másik a tudományos munka támogatása, s itt érintkezik egymással a két feladatkör. Hiszen az előmenetel, s egyáltalában, az oktatói munka elképzelhetetlen kutatói tevékenység nélkül.

Külügyi dékánhelyettesként már működött a kar vezetésében 2010 és 2015 között. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra? 
Akkoriban egy nagy pályázat kapcsán nyílt lehetőség arra, hogy több szakunkat is nemzetközi szinten promotáljuk. Igen sok konferenciarészvétel valósult meg, kettős diploma kiadása vált lehetővé, külföldi ösztöndíjmegállapodásokat kötöttünk hallgatóink számára. Egyben pedig megtanultuk, hogy a tudományos és az adminisztratív stáb szoros együttműködése lehet minden siker alapja. Személyes élményként pedig megbizonyosodtam arról, hogy nagyon nem szeretek repülni.

Milyen rossz emlék ragadt meg ennyire?
Ez mindig nagy macera, jobban szeretem, ha a kormányt foghatom. Ezer kilométer távolság alatt mindenhova autóval megyek.

Több pázmányos kutatócsoport is kutatási együttműködésben áll az ELKH-val. Mely kutatást emelné ki közülük?
Mindegyik kutatócsoport karunk elismertségét növeli, s tekintélyét emeli a hazai tudományos közéletben, így mindegyiket egyformán fontosnak és támogatandónak tartom. Amint lehet, felveszem a kapcsolatot mindegyikükkel.

Milyen új kihívások előtt állnak a kar kutatócsoportjai előtt, különös tekintettel arra, hogy több kutatócsoport Esztergomban működik, valamint az oktatás és kutatás nem feltétlenül azonos helyszínen vannak? 
A kétlakiság, sőt „soklakiság” nagyon nagy baj, s a kari élet minden területére nagyon rossz hatással van. Nincs rálátásom arra, hogy ez a helyzet mikor rendeződik, ezért a feladatomnak azt tartom, hogy a jelen körülmények közt is sikerüljön működő, sőt fejlődőképes állapothoz segíteni kutatócsoportjainkat. S hogy a módfelett izgalmasnak ígérkező jövő mit tartogat a számunkra, abba egyelőre nem akarok belegondolni.

A tudomány népszerűsítése ma már szinte külön szakma, látható, hogy a tudományos élet és a nyilvánosság számára is fontos, hogy érthető, átélhető legyen az adott tudományos eredmény. Mit tud tenni a Pázmány ezen a téren?
A nyugati egyetem ősi intézmény, ám hosszú élete során már többször bebizonyította, hogy képes alkalmazkodni a változó körülményekhez. Erre a képességre ma is nagy szükségünk van. Külön öröm számomra, hogy eredményeink népszerűsítésében is részt vehetek akár a Pázmány Szenior Egyetem, akár a Hic et Nunc podcast, akár a kutatók éjszakája, vagy az Ars Sacra fesztivál keretei közt. Létfontosságú, hogy a Kar ezen a porondon is láthatóvá váljon ne csak a hazai tudományos közösség, hanem a társadalom szélesebb körei számára is.

A humántudományok kutatási területei, tevékenységei az utca embere számára talán nem mindig érthetők, kézzelfoghatók szemben a sokszor könnyebben is bemutatható, eladható, a mindennapi élethez első pillantásra közelebb álló reáltudományokkal. Mert ugyan mit kezdene a mai kor embere pl. Petrarca sokadik újraértelmezésével, mit mondhatnak a felfoghatatlan távolba vesző ókor mindennapjai, vagy éppen a nyelvészet, a filozófia elvont problémái a sürgő-forgó mai embernek? Mi az, amit a ma embere meg kell értsen a humántudományokkal kapcsolatban? 
Gyakorta hallani manapság, hogy a bölcsészettudományok csupa felesleges dolgot közvetítenek, s az ilyen karokon megszerzett tudás nem hasznosítható a munkaerőpiacon. Tekintsünk most el attól az apróságtól, hogy ma aligha van valaki, aki meg tudja mondani, hogy mondjuk két év múlva éppen mire lesz szüksége a munkaerőpiacnak. De talán a bölcsészettudományok hasznáról tűnődve is eszünkbe juthatnak Szent Pál megállapításai. Ő ugyanis reánk hagyta annak meggondolását, hogy nem minden hasznos számunkra, ami lehetséges. Ha körülnézek a ma technikai civilizációján, a civilizációs építményeknek látszó romokat látva ez a páli gondolat sehogy se megy ki a fejemből. S talán bölcsészként éppen ez az egyik legfőbb feladatunk. Hogy mindig világosan lássuk, és el is mondjuk, mi az, ami bár lehetséges, cseppet sem hasznos, sőt.