„Alig két hónappal a világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét. Míg helyre nem állt az alkotmányos rend, nem lehetett megemlékezni a forradalomról. A szabadság mártírjai évekig jeltelen sírokban feküdtek. Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.”  A Magyar Kurír tavalyi megemlékezése itt érhető el.

A kivégzés idején már egész Európában tisztelt, szinte rajongott magyarországi zeneszerző és zongoravirtuóz, Liszt Ferenc a Funérailles című, megrendítő szépségű zongoradarabbal emlékezett meg a hősökről a Költői és vallásos harmóniák 7. tételeként; alcímként maga Liszt írta darabja alá: 6. Oct. 1849. Hallható:

A nép körében Lévay József (1825–1918) költő Aradi nap című, 1861-ben írt históriája vált közkedveltté Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára… kezdősorral, amely népzenei gyűjtésekből is ismert. A felvételek a BTK zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában hallhatók.

Kobzos Kiss Tamás előadásában pedig itt hallható az Ünnepeink című CD-sorozatról: 

Kossuth 1883. március 15-én a magyar Golgotának nevezte el Aradot. 1890. szeptember 20-án, Torinóban fonográf felvételre vették Kossuth Lajosnak az aradi vértanúk emlékművének felavatására szánt beszédét, ami itt hallgatható meg.

Thorma János festménye

Az aradi vértanúkra emlékező versek itt is elérhetőek. 

Juhász Gyula Vértanúink című verséből idézünk: 

„A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!”