Németh Orsolya Posztszovjet non-fiction című könyve bemutatja a lengyel tényirodalom evolúcióját a kezdetektől egészen napjainkig. Illetőleg kísérletet tesz ennek a Lengyelországban páratlan népszerűségnek örvendő, szinte már jelenséggé váló műfaj mibenlétének meghatározására. Ezzel párhuzamosan és a lengyel riportirodalmi művek alapján végigkalauzolja az olvasót a volt Szovjetunió területén, Nyugat-Ukrajnától egészen Vlagyivosztokig. Ez a terület pedig a legtöbb magyar olvasó számára terra incognita.
A szerző releváns szakirodalmi kontextusba helyezi az egyes tényirodalmi műveket, valamint részletesen foglalkozik a különböző orosz és szovjet birodalomelméletekkel és a posztkolonializmus elméletével, illetve annak a posztszovjet térségre való alkalmazhatóságával. A Posztszovjet non-fiction emellett azt is boncolgatja, mivé lett a szovjet éra embertípusa, a homo sovieticus, már ha egyáltalán valaha létezett.
„Németh Orsolya egyszerre üt két legyet, mutatja be a lengyel tényirodalmat és az általuk bemutatott országokat. Szisztematikusan végigveszi ezt a világnak kicsi, birodalomnak óriási posztszovjet régiót. Babonaságokat és berögződött véleményeket oszlat el. Ismereteket közöl, gondolkodni segít, ön- és lengyelmegértésre ösztönöz, oroszanalízisre biztat, Közép-Ázsiába és a Kaukázusba kalauzol, műfaji határterületeken kóborol." (Részlet Vörös István utószavából)