2021. március 18-19-én rangos nemzetközi konferencia zajlott az Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézet oktatóinak szervezésében, a járványhelyzet miatt természetesen online, de az angol nyelven zajló esemény kitűnően mutatta, hogy minden rosszban van valami jó: az online formátum miatt ugyanis számos külföldi kutató is részt tudott venni a tudományos fórumon.
A konferencia egy másfél éve tartó nemzetközi projekt záróeseménye volt, melyben a Visegrad Fund támogatásával hat ország 11 intézményéből 14 kutató vett részt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem koordinálásával (projektfelelős Almási Zsolt, további résztvevők intézetünkből Földváry Kinga és Reuss Gabriella). A kutatás az 1989 és 2019 közötti időszak, tehát a rendszerváltás óta eltelt három évtized Shakespeare-recepcióját vizsgálta különféle nézőpontokból, konkrét előadások értelmezésétől az általánosabb esztétikai jelenségek vizsgálatán át az egyes országokra, sőt a közép-európai régió egészére jellemző tendenciák és jelenségek átfogó elemzéséig.
A kutatás eredményei a Theatralia nemzetközi színháztudományi folyóirat különszámaként jelentek meg 2021 márciusában, és a kétnapos konferencia részben ennek a kötetnek a bemutatásáról szólt. Erre a feladatra a szervezők számos hazai és külföldi kutatót, kritikust, a színháztörténet és -elmélet, elsősorban a Shakespeare-befogadás nemzetközileg elismert szakembereit kérték fel, akik rövid összefoglalókkal, vitaindító kérdésekkel és további kutatási irányokat felvető megjegyzésekkel méltatták az eddigi eredményeket. A visszajelzésekre felkért kutatók között szerepeltek hazai szakemberek, köztük Schandl Veronika, az Angol-Amerikai Intézet oktatója, és korábbi kollégánk, Márkus Zoltán is, aki 2004 óta az amerikai Vassar College oktatója.
A konferenciának több, mint 80 regisztrált résztvevője volt, akiknek többsége az eltérő időzónák okozta kényelmetlenség dacára mindkét nap szekcióit figyelemmel követte. A projekt résztvevői kutatásukról már a konferencia előtt rövid videó-összefoglalókat is készítettek, melyek elérhetők a kutatócsoport weboldalán, amit terveik szerint a jövőben a témához kapcsolódó bibliográfiával, és további közös kutatási témákkal is fognak bővíteni. A projekt tagjaiból most megalakult Közép-Európai Shakespeare Kutatócsoport (Central European Shakespeare Research Association) az európai Shakespeare-kutatókat összegyűjtő ESRA (European Shakespeare Research Association) tagjaival együttműködve tervezi, hogy a jövőben további nemzetközi projektekben vesz részt. Céljuk, hogy minél inkább megismerhető váljon a közép- és kelet-európai régió Shakespeare-befogadástörténete, hiszen már ebből a kutatásból is nyilvánvalóvá vált, hogy Európának ebben a szegletében Shakespeare kiemelt szerepet játszott nem csupán a XIX. században a nemzeti drámairodalmak és a színházi élet kialakulásában, hanem a rendszerváltás utáni időszak társadalmi kérdéseinek művészi megjelenítésében is.
Az online formátum miatt megtakarított költségek egy részén két magyar Shakespeare-előadás feliratos streamelt változatát is sikerült a program részeként eljuttatni a regisztrált résztvevőknek, ami a pandémia miatt nehéz helyzetbe került színházaknak is jelképes támogatást jelentett, de szakmai szempontból is illeszkedett a programba, mivel kerekasztal-beszélgetés formájában az előadások alkotóival is rövid beszélgetést hallhattak a résztvevők. A zárószekcióban felszólaló vendégek és hallgatók egyöntetűen kifejezték elismerésüket a projekt sikeres megvalósítása, valamint a baráti légkörben, de igen magas szakmai színvonalon lezajlott konferencia iránt, és többen is bátorították a nemzetközi kutatócsoportot, hogy további, még nagyobb lélegzetű kutatásokkal folytassák a közép-európai Shakespeare-kultusz jelenségeinek tudományos igényű feltárását.
Az összefoglalót Földváry Kinga egyetemi adjunktus készítette.
