Száz százalékos eredménnyel védte meg MTA doktori disszertációját Szakács Béla Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófiai és Művészettudományi Intézetének vezetője.

„Azokat, akiknek megadatik, hogy bebarangolják a Szepességet, nemcsak a táj festői szépsége nyűgözheti le, hanem a középkori templomok sűrűsége és átlagon felüli színvonala is.” E szavakkal indul az a doktori értekezés, amely az Árpád-kori építészeti hagyományokat taglalja Szepes és Sáros megyékben, ahol szinte egymást érik az Árpád-kori eredetű, vagy az Árpád-kor építészeti örökségét hordozó építmények. A disszertáció hetven templomot mutat be részletesen.

Szakács Béla Zsolt nyolcszáz oldalas, szenvedélyes írása az épített örökségünk értékeinek megmentéséhez és elvesztéséhez kötődő titkainkat elemzi szívmelengető részletességgel.

Szakács Béla Zsolt opponensei pedig nagyszabású, rendkívül értékes, hiánypótló kutatási program összegzéseként értékelik a művet.

Lővei Pál (akadémikus) a  disszertációt elemezve így írt: „A doktori értekezés, … a magyar művészettörténeti kutatás egy jelentős, mintegy évszázadnyi lemaradását pótolja be, a célkitűzést messzemenőkig megvalósítja.” Lővei precízen sorolja, mely területeken lát továbblépési, kiegészítési lehetőségeket, ezzel új dimenziókat megnyitva és ösztönözve a szerzőt kutatásai folytatására.

Romhányi Beatrix (az MTA doktora, egyetemi tanár) e szavakkal méltatja a disszertációt: „Szakács Béla Zsolt disszertációja a középkori Magyar Királyság egy sajátos régiójának fennmaradt Árpád-kori és kora Anjou-kori építészeti emlékeiről készült a korábbi kutatás eredményeire építő, de szemléletében és részben módszertanában is új, friss tudományos eredményeket hozó értekezés, amely nemcsak művészettörténeti szempontból gazdagítja a középkori egyházszervezésre és a plébániahálózat kiépülésére vonatkozó ismereteinket. Eredményei a történettudomány számára is új inspirációkat adnak…”

Szovák Kornél (az MTA doktora, szintén karunk oktatója) Szakács Béla Zsolt kitartó, szorgalmas fáradozásaira ráirányítva a figyelmet pedig azt jegyzi meg, hogy: „Szakács Béla Zsolt a munka összeállításával törlesztette a magyar tudományosság adósságát, eleget tett a vonatkozó ismeretanyag karbantartási és frissítési kötelmeinek, és jelentős mértékben bővítette az elődöktől örökölt tudást. Ezzel teljesítette mindazokat a feltételeket, melyek a tudásterület kiemelkedő tudósaival szemben rendszerint megfogalmazódnak.”

Gratulálunk a példaértékű munkához és annak méltó elismeréséhez, amelyet egy kitartó és kiváló kutatónak köszönhetünk!