Fodor Gábor turkológus-történész, a HUN-REN kutatója, aki 8 évig az isztambuli Liszt Intézet Magyar Kulturális központ vezetője volt, a magyar-török kulturális diplomáciai kapcsolatokról beszélt. Előadásában bemutatta Törökország rejtett magyar vonatkozású kulturális emlékhelyeit, illetve a magyar kulturális diplomácia lehetőségeit a kétoldalú kapcsolatok erősítésében. Sárközy Miklós iranista-történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense az iráni-török kapcsolatok néhány aspektusáról beszélt. A török-iráni kapcsolatoknak több évszázadra visszanyúló gyökerei vannak, amelyet a „nem kimondottan ellenség, de kevesebb mint barát” mottó jellemez. Az előadás iráni karikatúrákon keresztül is bemutatta a Törökország és a török politika jelenlegi percepcióját Iránban. Bíró Dávid, az ELTE doktorandusza a türk államok által kötött Nahicseváni Egyezményről, és az ennek folyományaként létrejött Türk Államok Szervezetéről beszélt, mely Törökország és a közép-ázsiai török nyelvű országok közötti együttműködés meghatározó intézménye, és amelyben 2018 óta Magyarország is aktív megfigyelő tagként vesz részt.
A második panel első előadásában Egeresi Zoltán, az NKE John Lukács Intézetének kutatója az EU és a türk államok közötti kapcsolatokról beszélt, ezen belül is kiemelt jelentőséget adva az EU–török kapcsolatoknak, illetve Törökország szerepére az EU és Azerbajdzsán, illetve az EU és a közép-ázsiai régió országai közötti kapcsolatok alakulásában. Párducz Árpád, a Migrációkutató Intézet kutatója, a Törökország és Szerbia közötti kapcsolatról beszélt, amelyet ugyan súlyos történelmi örökség terhel, az utóbbi időben azonban a gazdasági pragmatizmus mentén dinamikus fejlődésnek indult. Pénzváltó Nikolett, szintén az NKE John Lukács Intézetének kutatója, a török hadiipar fejlődéséről beszélt az elmúlt évtizedekben. Törökország, amely a NATO második legnagyobb haderejével rendelkezik, a világ jelentős hadiipari exportőrévé vált, a páncélozott járművek, drónok és más török hadiipari termékek egyre jelentősebb piaci részesedést érnek el a nemzetközi fegyverpiacon. Wollner Márta, az ELTE doktorandusza, nagy kvantitatív nemzetközi értékmérések eredményei alapján hasonlította össze Törökország és Egyiptom esetében a vallásosság társadalmi szerepét, megállapítva, hogy ugyan a török társadalom némileg szekularizáltabb, mint az egyiptomi, de a vallás és a vallási vezetők hatása a közgondolkodásra így is nagyon erős.
A konferencia harmadik szekciója angol nyelven volt, lehetővé téve külföldi előadók részvételét és külföldi hallgatók jelenlétét is a konferencián. Szigetvári Tamás, a PPKE BTK egyetemi tanára a török gazdaság jelenlegi kihívásairól beszélt, bemutatva az elmúlt évek gazdasági instabilitásának kiváltó okait, illetve a török gazdasági fejlődés kilátásait. Nuno Morgado és Varga Esztella, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói a török tengerszorosok, a Boszporusz és a Dardanellák kapcsán beszéltek a geopolitikai érdekek kontinuitásáról és az orosz érdekekről a szorosok kapcsán. Csicsmann László, a BCE egyetemi tanára Törökország növekvő érdeklődését mutatta be az indo-csendes-óceáni régió irányába, különös tekintettel a török-kínai kapcsolatok felértékelődésére. Bár mindez hatással van Törökország euroatlanti elköteleződésére, a török politikában is felfedezhető a lehetőségeket kereső, pragmatikus megközelítés dominanciája. Scott Romaniuk, a BCE kutatója Törökország közel-keleti kapcsolatrendszerét mutatta be, különös tekintettel a feléledő török-iraki kapcsolatokra, amely számos infrastrukturális hálózati kapcsolat kiépítésének lehetőségét, és így Európa számára is a Közel- és Távol-Kelet erőforrásainak, termékeinek és piacainak jobb elérhetőségét teremti meg.
A kutatócsoport következő konferenciája tavasszal lesz, a tervezett téma pedig Egyiptom, a térség legnépesebb és jelentős politikai és kulturális befolyással bíró országa lesz.
