Türk Attilát gyermekkora óta érdekli a történelem, és ehhez megfelelő közeget biztosított számára az egri vár, amelynek környezetében felnőtt. A régészet felé a szegedi egyetemen töltött első évben fordult – mint beszámolt róla, nagyon szerette a munka gyakorlati részét, élvezte az ásatásokat, megtapasztalta, hogy az írott forrásokhoz képest sokkal gyorsabban bővül a forrásanyag, sőt azért lehet tenni is… „Ez jelentett inspirációt a magyarság eredetével kapcsolatos érdeklődésemben is, mely a szegedi egyetem egyedülálló magyar őstörténet szakán teljesedett ki az 1990-es évek derekán. A legjobbaktól tanulhattam. Aztán pedig jöttek a jobbnál jobb leletek…” – emlékezett vissza a kezdetekre az egyetem Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszékének vezetője.

Türk Attila 1992-ben érettségizett a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban, majd a szegedi egyetemen diplomázott régészet, történelem és magyar őstörténet szakon. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban, majd 2005 és 2010 között az MTA Régészeti Intézetében dolgozott. Később a szentesi Koszta József Múzeumot igazgatta. PhD-fokozatot szerzett 2011-ben a szegedi medievisztika program keretében a kazár-magyar kapcsolatok régészeti hátterének feldolgozásával, melyért 2012-ben Kristó Gyula-díjban részesült. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2013 óta tanít, 2024 szeptemberétől egyetemi tanárként. Habilitációs disszertációját 2021-ben védte meg az intézményben.

A piramisok nyomába sem érnek a korai magyar történelem izgalmas kérdéseinek

Kérdésünkre Türk Attila sietett eloszlatni a közkeletű tévedést, miszerint minden régész Egyiptomba, a piramisokhoz vágyik. Ám egyszer – idézte fel – ő maga is elment oda, és megnézett „párat”. „Mindaz, amit ott láttam, tapasztaltam lenyűgöző, de számomra egy gazdag honfoglalás kori, vagy etelközi temetkezésnek a nyomába sem ér” – szögezte le.

Így talán érthető, hogy miért mélyedt el szívesebben a magyarság eredetének és a honfoglalás-kori történelem kutatásában. Különösen az foglalkoztatta kezdetben, hogy lehet-e ezekben tudományos szempontból továbblépni, további felfedezéseket tenni. Kiderült, hogy nagyon is… Ennek oka pedig az, hogy – mint elmondta – a rendszerváltást követően senki nem vizsgálta a kelet-európai múzeumok leletanyagait, emlékeit magyar szemszögből.

Mára világos – fogalmazott Türk Attila –, hogy az utóbbi 5-10 évben egy teljesen új korszakot nyílt a kutatásban. A régészeti forrásanyag robbanásszerű bővülése mellett „megérkeztek” a modern természettudományos vizsgálati módszerek: a radiokarbon-keltezésen túl a bioarcheológia, amelyeknek köszönhetően a feltárt régészeti hagyatékból sokszorosan több és biztosabb információt sikerül kinyerni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdések száma kevesebb lett – ugyanis a vizsgálati módszerek feljődésével párhuzamosan nőttek a tudományos elvárások is az eredmények megbízhatósága tekintetében.

A szakember felidézte: az 1970-80-as években elegendő volt néhány kelet-európai leletet vagy lelőhelyet felmutatni, és máris megoldottnak tekintették őstörténetünk megannyi kérdését. Ma azonban – folytatta – már jogosan merül fel a kérdés, hogy a honfoglalókhoz hasonló leleteket tartalmazó kelet-európai sírokban feltárt csontok mutatnak-e biológiai kapcsolatot, rokonságot. Ezt a korábbi, hagyományos régészeti elemzések még természetesnek vélték…

Foci és régészet

Türk Attila szerint a magyar őstörténet kutatása nem megosztó tudományág, hiszen a tudományos módszerek mindenkire egyformán érvényesek. Továbbá a korai magyar történelem nem érzelmi, hanem tudományos kérdés. Nemzetközi szinten is releváns, ugyanis legalább négy ország történeti-régészeti kutatását érinti. Az viszont tény – ismerte el a professzor –, hogy például a rézkori kutatások vitáit, fejleményeit nem követi ennyire figyelmesen és érzékenyen a mai magyar társadalom. „Ez persze lehet zavaró is, hiszen a foci mellett az őstörténet az, amihez mindenki ért… Azonban többnyire inspiráló, hogy ezáltal is tetten érhető egy szélesebb körű érdeklődés a kutatási eredményeim iránt.”

A Pázmány és egy gyermekkori álom

S ha már inspiráció: Türk Attila szerint a PPKE olyannyira inspiratív és támogató, hogy – minden túlzás nélkül – az intézménynek köszönhetően teljesedhetett be gyerekkori álma. „A korábbi egyetemi KAP-pályázatok keretében ugyanis sikerült eljutnom az Urál vidékére, ahol a saját szememmel láthattam, a kezembe foghattam mindazt a leletanyagot, amelyekről korábban csak olvastam. Ráadásul a hallgatóimnak is megmutathattam! 2013 és 2019 között ennek keretében felújítottuk a rendszerváltáskor megszakadt orosz-magyar régészeti tudományos kapcsolatokat (majd az ukránt és a moldávot is) és közösen kutattunk terepen a korai magyar történelem számára fontos lelőhelyeken.

Türk Attila a pázmányos kezdeteket felidézve elmondta: Major Balázs tanszékvezető 2013-ban kifejezetten magyar őstörténeti kutatásai miatt kereste meg és kérte fel arra, hogy csatlakozzon az oktatói csapathoz. Később, 2017-ben – a hazai felsőoktatásban elsőként – a PPKE önálló tanszéket „adott” a magyar őstörténetnek és honfoglalásnak. Türk Attila ennek a kezdetektől vezetője.

A siker titka: szakmaiság, gyakorlatiasság, rugalmasság

Türk Attila felhívta a figyelmet arra: a PPKE BTK Régészettudományi Intézetében az oktatás valamennyi tanszéken kifejezetten gyakorlatias, ennek megfelelően – egyfelől – a végzősök magabiztosan léphetnek munka világába. Másfelől: a képzésük nagy megbecsültségnek örvend a szakmai intézmények között, több múzeum és régészeti intézmény is rendszeresen fordul a Pázmányhoz azzal a kéréssel, hogy ha van egy-két ígéretes végzősük, akkor küldjék őket hozzájuk. „A hallgatóink közül, aki szeretne, az kap is munkát” – fogalmazott a tanszékvezető, hozzátéve: a Budapesti Történeti Múzeumban már konkrétan egy „hadosztályuk” van, de a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Régészeti Intézetében is sok egykori pázmányos hallgató dolgozik.

A Régészettudományi Intézet folyamatosan fejlődni szeretne a kutatás mellett az oktatás területén is, alkalmazkodva napjaink újabb kihívásaihoz. Ezért az idei évben indult levelező BA képzésük is, amely – mint elmondta – kivételesen nagy népszerűségnek örvend. Türk Attila meggyőződése, hogy az élethosszig tartó tanulás „intézményének” létjogosultsága van, egyre többen szeretnének idősebb korban, vagy akár nyugdíjazás után is tanulni és erre lehetőséget kell biztosítani. Az pedig közismert, hányan szerettek volna gyerekkorukban régészek lenni… Újabb terveik között szerepel egy két féléves szakirányú továbbképzés kidolgozása és elindítása 2025 szeptemberétől a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködésben a lelőhelydiagnosztika és régészeti térinformatika témakörében.

Gyönyörű képsorokon a magyarok hadművészete

Mint az sokak számára ismeretes, 2023 elején mutatták be a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadművészete című filmet, melynek producere és egyik régészeti szakértője Türk Attila. A mintegy félórás ismeretterjesztő film, mely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Őstörténeti és Honfoglaláskori Régészeti Tanszéke közreműködésével készült, kivételesen lelkes fogadtatásban részesült. A képsorok a 10. századba repítik a nézőt, megismertetve a honfoglalás korának hadművészetét. Az utazás a fegyverek elkészítésétől a fegyverforgatás gyakorlatain át egészen a kalandozó hadjáratok elemzéséig tart. „Ez, valljuk be: elég hálás téma…” – szögezte le interjúalanyunk, aki szerint a széleskörű tudományos- és közönségsiker (több mint 200 ezres nézettség) hátterében az is áll, hogy a film tudományos megalapozottságú, mégis élvezhető. Amilyen ebben a témában eddig nem igazán sikerült itthon...

Ráadásul – hívta fel a figyelmet Türk Attila – az utóbbi évek történeti filmjeinek tárgyi/képi hitelességi problémái elég sok vitát szültek annak kapcsán, hogy egy filmtől elvárható-e egyáltalán ennek a szempontnak a betartása. „Szerintünk egy történelmi film nem lesz rossz, sőt költségesebb sem attól, ha a készítők odafigyelnek a képi világ tudományos hátterére. Ebben a filmben olyan ruhákat, olyan fegyvereket ismerünk meg, amelyek a régészeti adatok felhasználásával  készültek. Mindezt megfelelő módon elmagyarázva, gyönyörű képi világba illesztve”.

Türk Attila és tudományos csapata ugyanakkor nem csak erre a filmre lehet büszke. A „pázmányos” keleti expedíciókhoz kapcsolódva készült korábban két másik film is, Czigóth Sándor kiváló operatőr közreműködésével: az Őseink nyomában a Dél-Urál vidékén, valamint az Őseink és a Dnyeszter vidéke. A filmalkotások azokat a tájakat, leleteket, kutatási módszereket és kelet-európai régészeti szakembereket mutatják be, amelyek és akik a magyarság eredetének kutatásában fontos szerepet töltenek be.

Dimenzióváltásra van szükség az őstörténeti kutatásban

Türk Attila ezidőtájt az MTA doktori disszertációját véglegesíti, amely mintegy összefoglalása az elmúlt 10-15 év munkásságának, a honfoglalás kori régészeti hagyaték eurázsiai kapcsolatrendszeréről szóló anyaggyűjtésnek.

„A kelet-európai feszült politikai-háborús helyzet az utóbbi években némileg lelassította a forrásfeltáró munkánkat – ami kulcsfontosságú az érdemi előrelépéshez a magyar őstörténet kutatásában. A munkát ennek ellenére folytatjuk, jelenleg az online térben zajlik a tudományos párbeszéd a helyi kollegákkal” – számolt be az aktuális munkáiról Türk Attila.

A Pázmány professzora szerint minden jel arra utal, hogy megérett az idő egy összegzés készítésére a korai magyar történelem régészeti és bioarcheológiai adatairól. Mint elmondta, minden korábbinál nagyobb régészeti adatbázisa állt össze a természettudományos vizsgálatok eredményeivel kiegészítve. Ez jó alap lesz a jövőben a progresszív újraértékelésekre is az újabb kutatások eredmények nyomán.

Türk Attila, munkatársaival – mindezeken felül – a régészeti képzés szakfelelőseként jelenleg a fentiekben már említett új szakirányú továbbképzés anyagán dolgozik. Öt szakdolgozatot és négy PhD-dolgozatot vezet, illetve három diákjával készül a decemberi házi TDK-tanulmányi versenyre is – egyszóval a tudományos-alkotói munkában gazdag hónapok után viszonylag sűrű évzárásra készül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszékén.