Milyen témával pályáztál az OTDK-ra?
Az OTDK-dolgozatomban egy meglehetősen rendhagyó poétikai eszközt vizsgáltam, a versekben megjelenő szerzői lábjegyzetet, elsősorban a 1970 utáni magyar lírában. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy ennek a 70-es évektől meglehetősen produktívvá vált eszköznek milyen poétikai funkciói lehetnek a versekben, illetve hogy miért éppen ekkor vált olyan népszerűvé, tehát elméleti és történeti szempontok is szerepeltek a kitűzött célok között.
Kik segítettek ezt a kiváló eredményt elérni?
Elsősorban Osztroluczky Sarolta tanárnőt szeretném kiemelni, aki témavezetőmként rengeteg szakmai és emberi támogatást nyújtott a kutatás során. Abban, hogy egyáltalán megforduljon a fejemben, hogy az irodalomtudománnyal komolyabban foglalkozzak (ez nem volt evidencia, hiszen tanárszakos vagyok, egyébként pedig első pázmányos éveimben inkább a nyelvészet felé kacsintgattam) nagy szerepe volt Tarjányi Eszter tanárnőnek, aki témavezetőm is volt a 2017-es OTDK-n. Tulajdonképpen a mostani témám ötlete is részben tőle származik. Korai halála nekem személyesen is, de az egész irodalomtudománynak pótolhatatlan veszteség, egy kiváló tudóst és nagyszerű embert vesztettünk el személyében. Szintén rengeteg támogatást kaptam Kiczenko Judit tanárnőtől, illetve Kardeván-Lapis Gergely tanár úrtól, aki az idén nevezett másik dolgozatomnál működött közre témavezetőmként. Végül két hallgatótársamat szeretném kiemelni, Fábián Esztert és Schranz Áront, akikkel hónapokat töltöttünk együtt az OSZK-ban az OTDK-ra készülve, egymást támogatva és akadályozva. Ők is mindketten szintén szép helyezést értek el.
Miért a Pázmányt választottad érettségi után?
Érettségi után nem a Pázmányt választottam, meglehetősen kacskaringós volt az ide vezető utam, több másik egyetemen is megfordultam, aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem is tanulok tovább. Amikor hallottam, hogy ismét indul osztatlan tanárképzés, elkezdtem ezen fantáziálgatni. Talán azért döntöttem végül is a Pázmány mellett, mert több pázmányos ismerősöm ajánlotta az egyetemet, egyszer pedig kimentem Piliscsabára is megnézni a kampuszt, ami szintén nagyon tetszett, annyira, hogy le is mondtam a tervezett magyar-biológia szakpáromról, és ide jelentkeztem magyar-történelem szakra.
Mit ad neked a Pázmány?
A legjobban talán azt szeretem a Pázmányban, hogy a tanárok sokkal jobban odafigyelnek ránk, mint ahogy azt korábbi egyetemi tanulmányaim során tapasztaltam. Ez persze gyengeségem, de kritikus vagyok magammal, hajlamos vagyok elbizonytalanodni a munkám értékével kapcsolatban, ezért nagyon sokat jelentett a sok pozitív visszajelzés és támogatás, amit az elmúlt években tanáraimtól kaptam. Néhány számomra nagyon fontos barátság is az egyetemhez fűződik, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy végül idekeveredtem.
Mi a legfontosabb, amit itt tanultál?
Ezt a kérdést sok irányból meg lehetne közelíteni, nem is tudok rá válaszolni, hatodik éve járok ide, a személyiségem részének érzem, hogy pázmányos vagyok, (ez persze nyilván mindenkinek mást jelent), nem tudom elválasztani, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket az egyetemnek köszönhetek, és mi lett volna meg nélküle is. Mind szakmailag, mind önmagam megismerése szempontjából sokat köszönhetek az itt töltött éveknek, önkényesnek és hamisnak éreznék egy-egy dolgot kiemelni.
Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?
Ritkán szoktam tervezni, de vannak ötleteim. Most jelentkeztem az Irodalomtudományi Doktori Iskolába. Ha felvesznek, akkor a következő években a disszertációmon fogok dolgozni, nagyon izgalmas témám van, úgyhogy szívesen kutatnék, de a tanítási gyakorlatomat is nagyon élveztem, szóval könnyen lehet, hogy tanítani is fogok, talán írni is. Valószínűleg bármit csinálok, annak valamilyen módon köze lesz az irodalomhoz.
